Számított a nagy eredményre

Fazekas Róbert legyőzte legnagyobb riválisát, a litván olimpiai bajnokot, Virgilijus Aleknát, Kővágó Zoltán pedig kitűnő egyéni csúccsal, 68.93 méterrel a harmadik helyen végzett, megelőzte a legendás hírű német Lars Riedelt, és ő volt a verseny igazi meglepetése. Még ha számított is erre az eredményre.

Árulkodó volt a közönség öröme

- Az idén már többször dobtam nagy nemzetközi versenyen szélcsendben 66 métert, és Zaragozában volt egy épp hogy kilépett, 67 méteren fölüli dobásom - magyarázta. - Mondogattam is, hogy előbb-utóbb 68-69 métert érek el, de a legtöbben nem hittek nekem.
- Mit érzett akkor, amikor második kísérleténél útjára engedte a diszkoszt?
- Azt, hogy nagyon könnyedén mozgok. Már a bemelegítésnél éreztem, hogy jó formában vagyok, 66-67 méter körül dobtam, de ez sokszor nem jelent semmit. Ilyenkor szokott közbejönni valami hiba. Biztonsági kísérlettel kezdtem, ami 65.79 méteres lett, és ezután úgy gondoltam, a következő dobást jól meghajtom. Egy cseppet sem erőlködtem, és magam is meglepődtem, ahogy láttam, hogy a diszkosz csak megy, csak megy. A közönség ujjongott, és ebből tudtam, valóban messzire szállt a szer.
- A következő kísérletével igazolta, hogy nem volt kicsúszott a dobás. Harmadikra 68.03 métert ért el. Miként volt képes ekkora egyéni csúcs után újra összeszedni magát?
- Nehezen, de az olimpia előtt nem engedhet ki az ember. Akkor is dobni kell, amikor ehhez nincs kedve. Szívem szerint abbahagytam volna a versenyt, már csak azért is, mert akkor még vezettem. A harmadik kísérletemnél a mozgásom az előzőhöz hasonló volt, de már nem volt annyi tűz bennem, mint korábban. A negyedik kísérletem 67-68 méter körüli lett, de szektoron kívülre ment, ötödikre 66.52, hatodikra 66.25 métert értem el.
- Az év elején milyen eredményt tervezett?
- Ilyesmit. Úgy gondoltam, hogy már Párizsban előrukkolok valami hasonlóval, de a versenyt megelőző hetem borzasztó volt. Szinte minden napra jutott valami kellemetlenség.

- Mi történt?
- Kedden nagyon rossz állapotban kórházba került a nagymamám. Szerdán a barátnőm, Szabó Enikő elvesztette az állását. Csütörtökön, amikor indultam volna a versenyre, kiderült, hogy nincs meg a diszkoszom, pénteken elszakadt a dobócipőm.
- Hova tűnt a diszkosza?
- Nem tűnt el, csak nehezen tudtam megszerezni. Mivel a szolnoki helyőrség pályáján edzünk, és a mesterem, Fejér Géza a laktanyában lakik, legtöbbször az ő szobájában tartjuk a diszkoszt. Csakhogy amikor őt kerestem, kiderült, hogy hazament Pestre. A laktanyában természetesen nem lehet csak úgy ki-be járkálni, s vagy hat ajtót kellett kinyittatni, amíg a szobájához jutottunk. A szintén távol lévő szomszédok ajtaja mind nyitva volt, pedig értékes elektronikus berendezéseket tartottak bent. Az én diszkoszom viszont Géza bácsi bezárt ajtaja mögött lapult. Hajnali ötkor kénytelenek voltunk berúgni az ajtót, mert rohantam, hiszen a gépem reggel hétkor indult. Ilyen előzmények után Párizsban, közvetlenül a pályára való bevezetés előtt, amikor meghúztam a cipőfűzőm, elhasadt a cipőm. A rajtszámomról vettem le egy biztosítótűt, azzal próbáltam megerősíteni. Ez persze nem sokat ért. ---- A ---- -