Elmúlt a győzelmi kényszer

Sőt rajtuk kívül négy győzelmet is csak egy német és egy dán kormányos tud felmutatni, akik közül már csak az utóbbi, Jorgen Bojsen-Möller aktív versenyző.
- Mennyiben volt más a mostani, csúcsbeállító győzelmük, mint a korábbiak?
- Ôszintén szólva a statisztikák nem érdekelnek bennünket különösebben. Mindig az épp aktuális világbajnokság a fontos, azt a mezőnyt szeretnénk megverni - mondja a kormányos, Majthényi Szabolcs.
- Eszerint az sem izgatja önöket, hogy jövőre, Balatonföldváron akár a szakág rekordereivé válhatnak?
- Mindig is a vitorlázás öröméért versenyeztünk. Győzni persze szeretünk, de az ezzel járó felhajtás már másodlagos számunkra.
- Azért volt olyan időszak, különösen az első világbajnoki címük után, amikor szinte annyira népszerűek voltak, mint egy olimpiai bajnok. Egyetlen fontosabb sportgáláról sem hiányozhattak. Ezt a felkapottságot sem hiányolják?
- A médiában vagy a gálákon való szereplés elsősorban a támogatók miatt fontos, mi már meglennénk nélküle… De tisztában vagyunk vele, hogy a siker ezzel jár, így amikor hívnak bennünket, megyünk.

- Pedig a jövő nyári hazai rendezésű világbajnokságon extra érdeklődésre számíthatnak.
- Igyekszünk majd ügyesen kezelni, hiszen teljesen elzárkózni úgysem lehet. A rutinunk ebben is segíteni fog, már nem leszünk úgy megilletődve, mint 1996-ban. Ráadásul olyan győzelmi kényszert sem fogunk érezni, mint akkor, friss világbajnokként ugyanis mindenki azt várta tőlünk, hogy itthon ismételni tudunk.
- Gondolja, hogy most nem ezt várják majd önöktől?
- Biztosan ezt várják, ám négyszeres világbajnokként már nem lesz miért görcsölnünk.
- Visszatérve kicsit a warnemündei győzelmükhöz, sok mindenben hasonlított a januári melbourne-i sikerhez: úgy nyertek, hogy nem volt futam az utolsó napon, és társának, Domokos Andrásnak mindkétszer leszakadt a trapéza.
- Melbourne-ben kifejezetten örültünk, hogy végül nem volt a záró napon verseny, most viszont csöppet sem zavart volna bennünket, ha megrendezik. Óriási lélektani fölényben voltunk ugyanis a dán Bojsen-Möller testvérekkel szemben, mivel rajtuk egyedül a győzelem segíthetett, így aztán lényegesen idegesebben készülődtek. A trapézról pedig csak annyit, szerencsére nem menet közben történt, hanem egy lefújt futam után a part felé közeledve, így András ugyan a vízbe esett, az eredményt mindez nem befolyásolta.
- Az óvást viszont megúszták. Netán külön figyeltek rá, hogy kerüljék a zűrös helyzeteket?
- Pontosan így történt. A múltkori eset óta, amikor egy útjog eldöntésénél hiába nekünk volt igazunk, a zsüri inkább a mezőny második felébe tartozó párosnak adott igazat, méghozzá látatlanban, már gondosan kerülünk minden olyan helyzetet, amelybe bele lehet kötni. De azért most is megtaláltak bennünket… Néhányan azt vetették a verseny elején a szemünkre, hogy mindig szerencsénk van, mert mi csak kis szélben megyünk jól. Aztán amikor az a viharos nap jött, amikor többen felborultak és ezért lefújták a futamot, valamennyien elnézést kértek, mert érdekes módon akkor is mi vezettünk.
- Legnagyobb vetélytársaik, a dánok is a kétkedők közé tartoztak?
- Á nem, hiszen ők a közös edzőtáborozások miatt jól ismerik a képességeinket. Most is közösen teszteljük majd velük az új karbonárbocokat.
- Netán jövőre engedélyezett lesz a használata?
- Igen, ezért mindenképpen ki kell próbálnunk, és ha jó, akkor minél előbb felszerelni. A jelenlegi kormányunkkal sem vagyok tökéletesen elégedett, de mindkettőt nem lehet egyszerre módosítani.