Joób Márton "felezett". A 22 esztendős szegedi kenus az esztendő elején még az 1000 egyes számra készült, ám júniusban kiderült: "rövidítenie" kell, hiszen 500 méteren sikerült kiharcolnia az athéni indulást. A Maty-éri pótválogatón a hoszszabbik távon ugyanis kikapott csapattársától, Vajda Attilától, így a két páros számban kvalifikáló Kolonics György, Kozmann György kettőssel együtt összesen négy kenusunk áll majd rajthoz a szkíniaszi pályán.
- Megbarátkozott már az ötszáz méterrel? - Meg, de eddig sem húzódoztam tőle. Természetesen szerettem volna inkább ezer méteren rajtolni, hiszen az a táv jobban fekszik nekem, de azt sem bánom, hogy így alakult. A célom elsődlegesen az volt, hogy kijussak az olimpiára és ugyebár ez a verseny nem kívánságműsor, hanem a legfontosabb megméretés a világon. - Mennyiben követelt meg öntől más edzésmunkát a rövidebbik táv? - Át kellett programoznom az agyamat, és rendesen fel kellett pörgetnem magam. Mivel nagyon sűrű a mezőny és csak századok döntenek a helyezésekről, például a döntőbe jutásról is, így a robbanékonyságomon kellett fejleszteni. A táv utazó szakaszával nincs gondom, ám a rajtomnál az első ötven méteren, no és a finisemen is akad még csiszolnivaló. - Ahogy hallottam, vannak segítői is annak érdekében, hogy minél tökéletesebben felépítése a futamát.
1000 méterre készült, ám a rövidebbik távon áll majd rajthoz az athéni játékokon (Fotó: Danis Barna)
- Igen, így van. Bár most már Dunavarsányban tréningezünk, eddig úgy volt, hogy a hét elején Csepelen edzettünk Kolonics Gyuriékkal, a második felében pedig lementünk Szolnokra, ahol a kajakos lányokkal mértük össze a tudásunkat. Nekem nagy segítséget nyújtottak és nyújtanak a lányok, akikkel minden hétvégén modellezzük a versenyt, felsorakozunk a pályán és teljesen éles ütközeteket vívunk. Janics Natasa már jó néhányszor kifogott rajtam, hiszen az utolsó kétszáz méterig fejfej mellett haladunk, aztán úgy faképnél hagy, hogy csak pislogok. Ez nagyon meg tudja törni az embert, ám minél többször megtapasztalom ezt az érzést, annál nagyobb küzdelemre késztet. Szóval remélem, hogy fizikailag és mentálisan is kamatoztatni tudom a Szolnokon tapasztaltakat az olimpián is, és képes leszek arra, hogy a maximumot kihozzam magamból. Nem tervezek előre semmit, csak azt, hogy a legjobbamat adjam és majd kiderül, hogy ez mire lesz elegendő. - A mindennapjaiban érzi már az olimpia közeledtét? - Persze, ez óriási öröm, ugyanakkor hatalmas felelősség is. Ahogy közeledik a rajt, egyre izgatottabbá válok. - Kezelhető? - Azt hiszem, én jól kezelem ezt az izgalmat, a feleségem pedig engem. Nem vagyok egy hisztis típus, ő pedig teljesen nyugodt hátteret biztosít nekem, így gyakorlatilag minden idegszálammal az olimpiára tudok koncentrálni. Pedig neki sem könnyű, hiszen kisbabát várunk, januárra van kiírva. - Akkor igazán szép ez az esztendeje. - Csodálatos! Egyelőre minden a legszebb álmaim szerint alakul. A folytatást pedig majd meglátjuk Athénban.