Az aranyért mennek Görögországba

És jöttek az ukránok, csak nem akartak leszakadni. Ott lihegtek, szuszogtak a lányok nyakában. Kovács Katalin nagyobb fokozatra kapcsolt, ám ők keményen állták a sarat, és az évek során megszokott koreográfia helyett (a világversenyeken mindig nagy fölénnyel nyerte meg négyesünk az 500 méteres döntőt) azt kellett tapasztalniuk lányainknak, hogy egyszerre "estek be" a célba az abszolut esélytelennek számító ukrán egységgel. Balabanováék óriásit sikítottak, pedig ekkor még fogalmuk sem volt arról, hogy a világ legjobbait legyőzve ők nyerték meg a poznani Európa-bajnokságot. Aztán a célfotó őket "igazolta", a mieink pedig összeszorított fogakkal, letörve lapátoltak a hajó mérlegeléséhez.

Kovács: néha be kell fogni a szánkat

- Azért annyira nem voltunk letörve - emlékezett vissza Kovács Katalin. - Persze, nem jött jól ez a vereség, de tudtuk, hogy abból a kemény alapozó munkából, ami mögöttünk van, nem leszünk túlságosan ütősek. Az Európa-bajnokság előtt körülbelül ha hat négyes pályát eveztünk, így benne volt a pakliban, hogy ezúttal nem győzünk. Kati néni (Fábiánné Rozsnyói Katalin - a szerk.) sem bosszankodott túlságosan, tudtuk, hogy tovább kell lépnünk, hiszen az idén sokkal fontosabb feladatok várnak ránk.
- Azóta már eltelt két hónap. Mi változott?
- Rengeteg minden, de ahogyan most megyünk, az nem az elmúlt két hónap munkája, hanem hosszú éveké. A négyesre ugyanis rá kell érezni, be kell ugrania a beidegződéseknek, és ehhez túl kell esni pár edzésen. Mostanában nagyon jó edzéseink voltak, valóban úgy ment a hajó, ahogyan szeretnénk, és ez feldobott bennünket.
- A párosok válogatója nem okozott feszültséget ön, valamint Szabó Szilvia és Bóta Kinga között?
- Igazából nem. Nem egy hajszállal vertük meg Sziszóékat, mindannyian felfogtuk, hogy mi történt, vagyunk annyira intelligensek, hogy feldolgozzuk ezt a helyzetet. Nem mondom, hogy kibeszéltük magunkból a történteket, de mindannyian az adott feladat felé fordultunk. Talán ők is úgy vannak a párossal, mint én az egyessel, vagyis majd az olimpia után ráérünk igazán elsiratni "őket".
- No és gondolom, a hosszú évek során megtanultak alkalmazkodni, odafigyelni egymásra.
-Hát ez valóban így van, bár néha még most is előfordul, hogy nem vesszük észre, éppen mikor kell befogni a szánkat. Minden évben gyakorlatilag februártól össze vagyunk zárva, ez nagy megértést igényel, és bár akadnak mélypontok a parton és a hajóban is, azért többnyire sikerül túllendülni rajta. Mint mondtam, most remek a hangulat, hiszen jól megy a hajó.
- Ez a forma akár olimpiai aranyat is érhet?
- Majd meglátjuk. Mindenesetre a sok aranyérem után furcsa lenne, ha nem azt várnám magunktól, amit az elmúlt esztendők során nyújtottunk. ---- - Mit érzek, hogy csak egy számban indulhatok az olimpián? - kérdezett vissza Szabó Szilvia, aki Bóta Kingával világbajnoki címvédőként nem tudta kvalifikálni magát az olimpiára. - Pont jókor érdeklődik, hiszen már túljutottam a csalódottságon. Körülbelül két hétig tartott, hogy ismét talpra álljak, és igazából az is jó volt, hogy a válogatók után egy kicsit a családunkkal, a barátainkkal tudtunk lenni, és nem összezárva kellett megélnünk azt, ami történt. Egyébként vicces, de nemcsak nekem, hanem a családomnak is fel kellett dolgoznia a történteket, őket is rosszul érintette, hogy párosban nem kvalifikáltuk magunkat. No, de az élet megy tovább. El kell ismerni, hogy Katiék nagyon jó párost alkotnak, ráadásul ő hihetetlen akaraterővel és koncentrációkészséggel rendelkezik, örülök, hogy a négyes hajóban ilyen ember ül előttem. És bár ahogyan ő is, mi megsiratjuk az elvesztett számunkat, szó sincs róla, hogy bárkire is haragudnánk.

- Sőt, amint hallottam, kiváló a hangulat a táborban. Együtt járnak vásárolni, egymás haját festik be…
- Jaj, ne is mondja! Néha igazán nem tudunk mit kezdeni magunkkal az edzések közötti időben itt, Szolnokon, és ilyenkor nyakra-főre vásárolunk. Ebben egyébként Bóta Kinga a nagymester, azt hiszem, ő komoly függőségben szenved. De a viccet félre téve, tényleg nehéz lekötni magunkat, olvasunk, angolt tanulunk, mostanában pedig szépítkezünk. Múlt héten egymás haját festettük, én Viski Erzsiét melíroztam, remegett is kezem-lábam.
- Úgy tudom, ő a legjobb barátnője.
- Így van, kilencvennyolc óta együtt lakunk az edzőtáborban és a versenyeken is, és azt kell mondjam, elképesztő egyéniség. Ha bármi gondom van, mindig meg tud nevettetni, de azt hiszem, az egész csapatról elmondható, hogy jó fej társaság.
- Gondolom, szabadidejükben már kivesézték azt is, hogy mire lehetnek jók majd Athénban.
- Beszéltünk erről, és számba vettük az ellenfeleket is. Nehéz dolgunk lesz, de nagyon küzdünk majd a sikerért.
- Mikor lennének csalódottak?
- Csalódottak?! Tudom, hogy hihetetlen, de negatív dolgokról mi egyáltalán nem beszélünk. ---- - Ön is szokott elégedetlenkedni?
- Szoktam, miért? - érdeklődött Viski Erzsébet.
- Mert Szabó Szilvia szerint önnek van a legjobb humora és a vicces emberek általában jól kezelik a problémákat.
- Tényleg ezt mondta? Ez nagyon jólesik. Ha nem vagyunk éles helyzetben, valóban sokat poénkodom, de a nehezebb edzéseken vagy éppen a versenyen felmérem, hogy meddig mehetek el, és én is komoly vagyok.
- A hajóban ön az egyetlen, akinek nem kellett más számokra is koncentrálnia, és így kimaradt a feszültséggel teli válogatókból. Irigyelhetjük ezért?
- Tudom, hogy vicces, de engem is megviselt, ami történt. Sokan kérdezték tőlem, hogy én miért ülök letörten a parton, de ettől a drámától nem tudta magát függetleníteni az ember. Ôk a csapattársaim, kit ezért, kit azért szeretek, és rossz volt látni, ahogyan szembesültek azzal, hogy a céljaikat nem tudják valóra váltani.

- Nem félt attól, hogy a négyesre elkedvetlenednek?
- Nem, ismerem őket jól. Tudom azt, hogy egytől egyig profi, kiváló hozzáállású versenyzők. Az elmúlt években is akadt arra példa, hogy egyesben vagy párosban nem úgy sikerült valami, ahogyan elképzelték, de ez sosem hatott ki a csapathajóra.
- Amikor az ukránoktól kikaptak az Eb-n, sikerült felvidítania a többieket?
- Nem nagyon törtem magam, mert én is eléggé el voltam keseredve. Bár ha azt nézem, hogy mennyi négyesedzésünk volt előtte, már azt is csodaként kell elkönyvelni, hogy ezüstérmet szereztünk. Különben is, nagyon hideg volt Poznanban, engem személy szerint ez nagyban befolyásol.
- Athénban meleg lesz, így hát…
- Ne ebből induljon ki! Az tény, hogy napelemesek vagyunk, ha jó az idő, valóban jobb teljesítményre vagyunk képesek, de inkább az edzéseredményeket vegyük alapul. Azt hiszem, jó úton haladunk, és ennél jobb visszaigazolás egyelőre nem is kell nekünk. ---- - Mindig is szerettem négyest menni, és ha elkapjuk a fonalat, olyan sebességre vagyunk képesek, ami igazán élvezetes - mondta Bóta Kinga, amikor megkerestük a csapathajóval kapcsolatban.
- Mitől függ az, hogy éppen elkapják-e a fonalat?
- Elsősorban a fáradtsági szintünktől. Most azt tudom mondani, hogy alakul a formánk, ami, remélem, az olimpiára csúcsosodik majd ki. Fizikailag és technikailag is nagyon jó állapotban vagyunk, Fábián László, Öcsi bácsi sokat foglalkozik velünk, és valóban élvezetes edzéseket tart. Ráadásul arra is képesek vagyunk, hogy egymást húzzuk. Amikor látom, hogy előttem jól megy a lányoknak, akkor azt érzem: igen, ezt én is akarom, nekem is kell. Például a múlt pénteken időre mentünk, és végre azt éreztem, amit minden négyes edzésen érezni szeretnék. Jaj, de belelkesedtem, de ez azért van, mert valóban jól megyünk. Talán csak a rajtunkkal van egy pici gond.
- Micsoda?
- Az összhang, a robbanékonyság, de ez is csak gyakorlás kérdése. Ha frissek vagyunk, jobban tudunk koncentrálni. De nem vagyunk kétségbeesve emiatt, hiszen az utolsó két-három hétben következnek a gyorsító edzések, vagyis mondhatjuk azt is: az, hogy gondjaink vannak, természetes.
- Árulja el, utolsó emberként ön mennyit lát a versenyekből?
- Hát, szinte semmit. Általában csak Bözsit látom magam előtt tornyosulni. Egyébként évek óta az a taktikám, hogy a jobb vállán nézek egy pontot, és ilyenkor a többiek mozgásából is be tudok fókuszálni valamicskét. Aztán egy-egy ritmusváltásnál előfordul az is, hogy olyan vízáradatot kapok az arcomba, hogy csak a vízfüggönyt látom.
- Vagyis mindig ön tudja meg utoljára, hogy nyertek.
- Nagyjából azért érzékelem, hogy mi a helyzet, de csak akkor vagyok biztos benne, ha előttem a magasba emelik a lapátot. Az egyik Európa-bajnokságon jól rájuk ijesztettem. Már több mint egy hajóval vezettünk, és azt hittem, beértünk a célba, így a fejem fölé emeltem a lapátomat. Aztán kiderült, hogy a lányok még bőszen eveztek, körülbelül két-három csapást. Olyan volt az egész, mint egy rodeó. De nyertünk! Én csak azt kívánom: Athénban is lássam magam előtt a felemelt kezeket! ---- Önmaguk ellenfelei

Négy éve mindent nyernek, erre pont az olimpia esztendejében szenvednek vereséget az Európa-bajnokságon - boszszankodhattak sokan, amikor meglátták, hogy négyesünk Poznanban kikapott az ukrán hajótól. Akkor még olyan hangokat is lehetett hallani, hogy esetleg megbolygatják ezt a tökéletesen összecsiszolódott, összeszokott hajót. Szerencsére ebből nem lett semmi. Én akkor azt mondtam, azért jöhetett ez a vereség, mert a lányok az olimpiai kvalifikációval voltak elfoglalva, és mivel ők az első válogatót a négyesben fölényesen megnyerték, így inkább az egyéni és a párosversenyekre koncentráltak. Júniusban lecsengett a válogató, tisztázódtak a viszonyok, és minden bizonnyal jóval nagyobb hangsúlyt fektettek a négyes edzésekre, mint korábban. Egyébként az én véleményem az, hogy azoknak a versenyzőknek, akik négy esztendeje mindent nyernek, védettséget kellene élvezniük. És ezt a nézetet nem csak a négyessel kapcsolatban tartom. De hát nem én vagyok a szövetségi kapitány, nehéz helyzetbe került ő is, és remélhetőleg jó döntések születtek. Egy biztos: a feszültségek csillapodtak, és így a lányok ismét az aranyért szállhatnak harcba az athéni pályán. Azt hiszem, elsősorban önmaguk ellenfelei lesznek, de mivel profi versenyzők, biztos vagyok benne, hogy sikerül aranyat szerezniük.

Gyulay Zsolt (kétszeres olimpiai bajnok kajakozó) ---- NÉMETORSZÁG
Talán nem feledték még el, kedves olvasók, hogy a sydneyi olimpián magyar szempontból nyert helyzetben hogyan robogott el mellettünk a német hajó. Bosszantó látvány volt, ám a hétszeres olimpiai bajnok Birgit Fischer ereje elegendő volt ehhez a bravúrhoz. Most a 43 esztendős sztár Leonhardt, Wagner és Nollen előtt ismét a hajóban "diktál" - remélhetőleg ezúttal csak a magyarok hátát nézhetik.

SPANYOLORSZÁG
Hét év alatt ötször végeztek a dobogó harmadik fokán a Beatriz Manchón irányította spanyolok a világbajnokságon. Legutóbb a 2003-as gainesvillei vb-n Manchón, Suarez, Smidakova, Portela összeállításban vehettek át bronzérmet, és hogy a sorozat ne törjön meg, a májusi poznani Európa-bajnokságon is harmadikként léptek fel a dobogóra. Az athéni bronz már-már papírforma volna…

LENGYELORSZÁG
Arról egyelőre nincsenek információnk, hogy milyen összeállításban indulnak majd a lengyelek Athénban. Meglehet, hogy a májusi poznani Eb ötödik helye után változtatnak majd az amúgy vb-ezüstérmes Sadalska, Skowron, Czajczynska, Bialkowska egységen. Egy biztos: így vagy úgy alakul, a lengyelek mindenképpen a dobogó egyik nagy esélyesének számítanak.

UKRAJNA
Az ukránok a májusi poznani Európa-bajnokságig a dobogó közelébe sem "szagolhattak", ám a szeles Malta-tó, amelyen ők az olimpiai kvóta megszerzéséért szálltak harcba, nekik kedvezett. Az öt világverseny óta veretlen magyarokat legyőzve megszerezték az aranyérmet a lengyelországi eseményen. Nagy volt az örömük ekkor, de óriási bravúr lenne, ha Athénban ők nyernék meg az aranyat.

AUSZTRÁLIA
A gainesville-i világbajnokságon még nem kerültek be a döntőbe, ám eljöttek a poznani Eb-re, amely olimpiai pótkvalifikáció volt, és megpróbálkoztak az athéni részvétel megszerzésével. Az ausztrál hajó az előkelő negyedik helyen zárt, ám így is fekete lóként kell kezelni őket. Akárcsak a gainesvillei világbajnokságon negyedik kínai, valamint hatodik helyezett kanadai válogatottat.

Az NS athéni tippje
1. MAGYARORSZÁG
2. Németország
3. Spanyolország ---- 2000, Sydney, olimpia
1. Németország, 2. Magyarország (Kőbán Rita, Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet), 3. Románia

2001, Milánó, Európa-bajnokság
1. Magyarország (Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga), 2. Németország, 3. Spanyolország

2001, Poznan, világbajnokság
1. Magyarország (Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga), 2. Németország, 3. Spanyolország

2002, Sevilla, világbajnokság
1. Magyarország (Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga), 2. Németország, 3. Spanyolország

2002, Szeged, Európa-bajnokság
1. Magyarország (Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga), 2. Spanyolország, 3. Lengyelország

2003, Gainesville, világbajnokság
1. Magyarország (Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga), 2. Lengyelország, 3. Spanyolország

2004, Poznan, Európa-bajnokság
1. Ukrajna, 2. Magyarország (Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga), 3. Spanyolország ---- Az előfutamok előtt a nevezések alapján határozzák meg azon versenyzők számát, akik egyenes ágon a fináléba kerülnek, a többiek középfutamra kényszerülnek, amelyből szintén lehetőség nyílik a továbbjutásra. A szkíniaszi pályán kilenc versenyző méri össze erejét a fináléban.

Augusztus 23.
8.20-8.32: női K-4 500 m, előfutam
Augusztus 25.
8.00-8.02: női K-4 500 m, középfutam
Augusztus 27.
8.20-8.22: női K-4 500 m, döntő ---- Dónusz Éva, az 1992-es barcelonai olimpián győztes női négyes tagja: - Most nem lennék az ő helyükben, nemcsak a temérdek munka miatt, hanem azért is, mert mindenki őket tartja esélyesnek, úgy beszélnek róluk, mint a legbiztosabb aranyvárományosok. Az elmúlt esztendőkben mindent megnyertek, kivéve a májusi Eb-t, amelyen szerintem azért kaptak ki, mert alapozó időszakból érkezve, felkészülési versenynek vették ezt a kontinesnviadalt. Szóval nehéz lesz odaállniuk, de azt hiszem, megoldják ezt a feladatot, mert nem elveszettek ezek a lányok. Egyébként mindanynyiukat nagyon kedvelem, de különösen Kovács Kati és Bóta Kinga áll közel a szívemhez.

Mészáros Erika, az 1992-es barcelonai olimpián győztes női négyes tagja: - Nem nagyon ismerem a lányokat, ám a versenyeken látva őket, no és a nyilatkozataik alapján rendkívül szimpatikusak nekem. Azt hiszem, a magyar kajakcsapat egyik legbiztosabb pontja ez a négyes, bár azt is mondhatom, hogy az összes női szám nekünk áll. Kérdés, mennyire tudják majd elviselni az esélyesség terhét, ám amennyire látom, igazi profik ők. Bizonyították ezt a válogatók során is, emelt fővel viselték a kellemetlenségeket, és képesek voltak továbblépni. Tudják, mi a feladatuk és szerintem tökéletesen meg is oldják azt.

Géczi Erika, az 1988-as szöuli olimpián ezüstérmes női négyes tagja: - Már nem vagyok úgymond teljes mellszélességgel benne a sportágban, de hébe-hóba figyelemmel kísérem az eseményeket. Ahogy láttam, nem mindennapi válogatókon vannak túl a lányok, és ez remélem, nem vett ki sokat belőlük. Azt tudom, hogy a négyes kikapott az Európa-bajnokságon, bár ez nem mérvadó, lehet, hogy felkészülési állomásnak tekintették a poznani versenyt. Nehéz így előre tippelni, hiszen sok függ majd a pályától és az időjárási körülményektől, ám szerintem nagy örömöket szereznek majd nekünk a lányok az athéni játékokon. ---- - Azt mondom: az Európa-bajnoki második hely belefért - mondta Angyal Zoltán a női négyessel kapcsolatban. - A lányok igazából az egyes és páros válogatókra voltak kiélezve, alig mentek négyest, így nem is várhattuk el tőlük, hogy győzzenek Poznanban. Három világbajnokságot és a köztes Európa-bajnokságokat is megnyerték, bőven belefér ez az ezüstérem.
- Nem bizonytalanította el ez a lányokat?
- Nem hiszem. Túlságosan sokat nem is rágódtak az ügyön, és attól a pillanattól kezdve, hogy megkezdték az olimpiai felkészülést, egyre jobb eredményeket produkálnak.
- Ha jellemeznie kellene a csapatot, mit mondana róluk?
- Azt, hogy Kovács Katalin személyében a világ legjobb sztrókja lapátol elöl, aki mögött nagyszerű csapatemberek ülnek. Kati erénye, hogy fantasztikus az állóképessége és kiválóan össze tudja fogni ezt a hajót. A többiek pedig mindig is csapatemberek voltak, Szabó Szilvi és Bóta Kinga párosban, míg Viski Erzsébet a négyesben alkotott maradandót, és a lányok formáját nézve úgy érzem, sikerre juthat a hajó. Négy hetünk van még hátra, ez alatt az idő alatt az apró bizonytalanságok is orvosolhatóak, és azt hiszem, a lányok képesek lesznek rá, hogy csúcsformában utazzanak majd Athénba. ---- Szeretik őket, már hogyne szeretnék, hiszen szépek, kedvesek, mosolygósak, no és nem mellesleg ők a legjobbak a világon! Úgy szárnyal a hajójuk a vízen, hogy öröm nézni, olykor több mint egy hajóhosszal verik a mezőnyt - pedig van egy potyautasuk is. Ôt nem lehet látni, a hajó mélyén csücsül, ám ahelyett, hogy fék lenne, lendületet "ad" legjobbjainknak.
Hogy kiről van szó?
Viski Erzsébet kabalamalacáról, Andrásról, aki nélkül ma már szinte nem is szállnak hajóba a lányok - Athénban is ott lapul majd a kajak aljában.
A sevillai világbajnokságon az 500 méteres finálé előtt nagy bonyodalmat okozott a kabala időleges "eltűnése".
"Szegény Móni Kati visszarohant a szállásra, mivel úgy éreztem, hogy a fürdőben hagytam, ahová kitettem száradni az első versenynap után. Ô aztán kereste is becsülettel, és amikor már minden remény elveszett, rádöbbentem, hogy a táskámban van… Jött is az arany az ötszázas négyesen…"