Mindenhol nyolcvan méter felett dobna

Atlétacsapatunk egyik éremesélyese Annus Adrián. Országos csúcstartó (84.19) kalapácsvetőnk két éve Münchenben Európa-bajnokságot nyert, tavaly a párizsi világbajnokságon ezüstérmes lett, az idén nagyon biztatóan kezdte az évet, egyenletes, jó formában versenyzett, 83.65 méterrel vezeti a világranglistát.
– Én is elégedett vagyok az eddigiekkel – nyilatkozta kérdésünkre. – Csak a krétai fellépésem nem illik a képbe. Igaz, Retimóban is nyolcvan méter fölött dobtam, de a körülményekhez, előzményekhez képest ennél többet vártam. Az előző négy versenyem viszont jobb volt, mint amire számítottam.
– Tavasszal milyen évkezdést tervezett?

– Az volt a célom, hogy nyolcvan-nyolcvanegy métereket dobjak. Tavaly is ezt akartam, de akkor hetvenkilenc méterekkel kezdtem, csak június végén jutottam nyolcvan méter fölé. Ez kissé idegesítő volt. Az idén túl is teljesítettem a tervet, hiszen háromszor is nyolcvankét méter fölé kerültem.
– Krétán mi volt a porbléma?
– Semmi. Ideálisak voltak a körülmények, jó volt a kör, nagyobbat kellett volna dobnom. A korábbi versenyeken mindig hátráltatott valami. Oszakába hosszú volt az út, Svájcban fájt a bokám, a lengyelországi viadalra a verseny hajnalán érkeztünk meg.
– Panaszra mégsincs oka, hiszen Retimóban is győzött.
– Igen, de ott a dobás nagysága lett volna a fontos.
– Kezdett valaha évet ilyen jól?
– Még nem. Az a vágyam, hogy az idén egyetlen versenyen se dobjak nyolcvan méter alatt. Ez eddig sikerült, gyorsan le is kopogom. Persze előfordult, hogy júniusra már jobb eredményem volt, de akkoriban főként itthon, ismerős pályán versenyeztem. Külföldön nehezebb jó teljesítményt nyújtani.
– Az olimpia szempontjából az eddigi szereplésének mi a jelentősége?
– Nem mostanáig kellett nagyot dobni, ez tehát nem számít. Az viszont igen, hogy jobb a kedvem, mert érzem, több is volt bennem. Hogy ez eddig nem jött ki, az azon is múlt, hogy nem hajszolom a jobb eredményeket. Mehettem volna több helyre versenyezni, hetente akár kétszer is indulhatnék, de mindent az olimpiának rendelek alá. Az eddigiekből tudom, hogy jó úton járok, már csak a következő hónapot kell végigcsinálnom, aztán alakul, ahogy alakul.

– Az idén a felkészülésében volt újdonság?
– Nem. A korábbi szisztéma bevált, bár a világbajnokságon végezhettem volna előrébb is. Nem volt értelme annak, hogy újítsunk. Legfeljebb annyi a változás, hogy rutinosabban, stabilabban végzem az edzéseket, és a technikám is megbízhatóbb lett.
– Sérülések nem akadályozták?
– Csak annyi történt, hogy öt hete váratlanul bedagadt a bokám. Nem tudom, mi lehetett az oka, és el is múlt magától, gondolom, csak elfáradt a lábam.
– Tavaly nyár elején nehezen állt össze a mozgása.
– Szerencsére az idén nincs ilyen problémám, és ez nagy könnyebbség.
– Naponta hányszor jut eszébe az olimpia?
– Még nem sokszor, és igyekszem is elhessegetni a fejemből. Természetesen követem az eseményeket, most már itthon is van internetem, azon böngészem az eredményeket, összehasonlíthatom a tavalyiakkal. Edzés közben tudatosan nem beszélünk az olimpiáról. Bár mindannyian arra készülünk, nem hozzuk szóba.
– Mit lehet tudni az ellenfelekről?
– A két legnagyobb riválisom ismét a japán Murofusi Kodzsi és a fehérorosz Ivan Tyihon lesz. Kodzsi hozza a szokásos átlagát, bár tavaly júniusban már majdnem nyolcvanöt métert dobott. Az idén nyár elején nyolcvanegy méter körüli átlagot teljesített, ami persze az ő szempontjából sem rossz. Tyihonról júniusban csak annyi hírem volt, amit honfitársa, Igor Asztapkovics a svájci versenyen mondott. Állítólag nyolcvannégy métert dobott, ám hiába kerestem ezt az interneten, nem találtam. Lehet, hogy edzéseredményről van szó, ami persze akkor is nagyon nagy. Tyihon valószínűleg ugyan- azt a taktikát alkalmazza, amit tavaly, az olimpia előtt kerül majd elő. Az olimpiai bajnok Szymon Ziólkowsky újra hallat magáról, de nem tűnik különösebben jónak. A finn Olli-Pekka Karjalainen viszont nyolcvankét métert dobott, ami meglepett. Külföldön azonban hetvenkilenc métereket teljesít. Nincs hír az ukrán Andrej Szkvarukról, pedig vele biztosan számolni kell.

– A napjai mivel telnek?
– A sport kitölti most az életem. Délelőtt és délután is edzek, közte pihenek. Este a két kiskutyámmal foglalkozom, ha jó idő van, szeretek a ház teraszán ücsörögni.
– Nem zavarta az idei rossz időjárás?
– Két-három technikai edzést ki kellett hagynom, de ez nem befolyásolja alapvetően a teljesítményemet. Inkább pszichésen van jelentősége annak, hogy milyen az idő. Kellemes melegben jobb edzeni.
– A kislánya felfogja már, hogy a papája olimpiára készül?
– Nem nagyon, bár az óvó nénik neki is gratulálnak, ha jól dobok. Én azonban nem akarom, hogy ezzel foglalkozzon. Arra sem fogom biztatni, hogy sportoló legyen. Szeretném, ha más irányban próbálkozna. Legyen néhány diplomája, egy-két nyelvvizsgája. Az én dolgom az, hogy ennek a hátterét megteremtsem.
– Furcsa, amit mond.
– Ami itthon a sport területén folyik, az vicc. Most, hogy sikeresek vagyunk, harmad annyi felkészülési támogatást kapunk, mint Sydney előtt. Nem siránkozok, de az olimpiára nem szeptemberben kell majd felkészülni. Persze napi szinten nem érdemes ezzel foglalkozni, idegeskedni, szerencsére nem kell kölcsönkérnem.
– Teljesítménye miatt mindenfelé megbecsülik, szülővárosában, Gyulán díszpolgárrá avatták.
– Ez nagyon jólesett. A Gyulai Húskombinát Rt. szponzorál is.
– Az olimpia előtt még hány versenyen indul?
– Külföldön valószínűleg csak a görög Nikitiben rajtolok, oda az éghajlat miatt is érdemes elmennem. Aztán itthon, Szombathelyen a MAL-kupán versenyzek.
– Ez nem sok.
– A cél érdekében tudni kell nemet mondani. Sajnos. Ez a két viadal viszont ahhoz is kell, hogy ne essek ki a versenyzésből. Amúgy július közepétől két-három hét keményebb edzés szerepel a programomban, ebből már csak az olimpiára könnyítek fel.
– Athénban mi kell a győzelemhez?
– Nagy adag szerencse.
– És méterekben?
– Nehéz megjósolni. Talán nyolcvanhárom méter körüli eredmény.
– A dobogóhoz? Vagy arra nem is gondol?
– Dehogynem. Előfordulhat, hogy a többiek annyival jobbak lesznek, hogy az éremnek is örül az ember. Nyolcvanegy méter biztos elég lesz az első három közé kerüléshez. Az eddigiek alapján legalábbis így tippelek. Aki idáig hetvenhat-hetvenhét méter körül dobott, az nem fog Athénban nyolcvan fölé kerülni. Aki eddig jó volt, az szerintem az olimpián is az lesz. Persze sok múlik azon is, hogy milyen lesz a dobókör. ---- Hárman esélyesek

– Bár minden világverseny bármelyik számában születhet meglepetés, felborulhat a papírforma, az utóbbi évek eredményei alapján valószínű, hogy három kalapácsvető küzd majd Athénban az aranyért. A fehérorosz Ivan Tyihon, a japán Murofusi Kodzsi és Annus Adrián, aki az idén eddig mindig nyolcvan méternél nagyobbat dobott, s két nyolcvankét méter fölötti eredménye is van. Az, hogy tavaly Tyihon könnyen győzött a világbajnokságon, nem jelenti azt, hogy az idén is ilyen magabiztos lesz. Az idén már őt is nyomaszthatja az esélyesség terhe, neki is megremeghet a lába. Ha ezzel egy időben Adrián nyolcvankét méter körül dob, akár aranyérmet is nyerhet. Ehhez persze – mint minden győzelemhez – óriási szerencse is kell. No és előbb túl kell jutnia a selejtezőn, ami az idei teljesítménye alapján nem lehet probléma. A döntő elején érdemes lenne kockáztatnia. Ha egy nagy dobással sokkolná a mezőnyt, akkor az ellenfelei kapaszkodnának utána, fordítva ugyanez kellemetlenebb. Murofusi Kodzsi tavaly a világbajnokságon nehezen hozta magát, mégis ő az, aki még nagyon veszélyes. A harminchét éves ukrán Andrej Szkvaruk eddig nem mutatkozott, nyilván az olimpiára gyűjti minden erejét. Mivel Athénban lesz a verseny, Alekszandrosz Papadimitriuval is számolni kell. A görög dobó az utolsó pillanatig szokott küzdeni, de most az is előfordulhat, hogy a rá nehezedő nagy teher miatt elbukik a selejtezőben. Hetvenkilenc, valamint nyolcvan és fél méter között rendkívül sűrű a mezőny, a korábban kitűnő német és francia kalapácsvetőknek azonban, úgy tűnik, nincsenek utódjai. Az olimpiai bajnok Szymon Ziólkowskytól sem tartok. Nagyon bízom abban, hogy a fiatal Pars Krisztián jól szerepel. Az ő dolga még csak a tanulás, de remélem, bekerül a döntőbe.

Gécsek Tibor (Európa-bajnok kalapácsvető) ---- Schulek Ágoston, az EAA alelnöke: – Valamikor a kilencvenes évek közepén egy zalaegerszegi vidékbajnokságon láttam először Adriánt. Az edzője, Németh Pál hívta fel rá a figyelmemet, azt mondta, ez a fiú kalapácsvetésben egyszer olimpiai bajnok lesz. Nem akartam elhinni, mert vékony, nyurga volt, inkább ugrónak véltem. Az elszántsága azóta meghozta gyümölcsét, s olyan egyenletes teljesítményt nyújt, hogy biztos vagyok az érmében. Hogy az milyen színű lesz, azt nem merném megjósolni, hiszen az a pillanatnyi állapoton múlik. Nagyon szurkolok neki, nagyon kemény munkát végzett. Pali bácsinál komoly alapokat kapott, erről mindig korrekten nyilatkozik. Vida Józseffel is jól egymásra találtak, sokat dolgoztak, megérdemlik a sikert.

Botfa Péter kalapácsvető, szintén a Haladás versenyzője – Remélem, hogy teljesül Adrián álma, hiszen az edzőtársaként látom, mit meg nem tesz azért, hogy elérje célját. Rengeteget edz, minden délelőtt technikázik, délután az erősítőteremben súlyzózik, mindent az olimpiának rendel alá. Nem csak az érdekli, hogy az edzőnk elégedett legyen vele, önmagának akar megfelelni. Remélem az olimpián én is tudok majd segíteni neki abban, hogy ő legyen a győztes.

Babinyecz József, Annus menedzsere: – Hogy Adrián eredményes és jó versenyző, azt már többször bizonyította. Hozzáteszem, hogy hidegvérű versenyző, igazi profi, aki jól, sőt egyre jobban nyilatkozik is. Soha sem nyafog, jól alkalmazkodik, legyen szó éjszakai utazásról vagy arról, hogy késik a repülő. A nehézségeket az átlagosnál jobban viseli. Ugyanakkor melegszívű, nekem nagyon tetszik az, hogy milyen fontos számára a családja. Amikor szerződést kötött a NIKE Európával, külön kitért arra, hogy a mezén a kislánya képét szeretné viselni.

Győrffy Dóra, a magasugrás országos csúcstartója: – Az utóbbi években nagyon erős, kiegyensúlyozott lett a kalapácsvetés mezőnye, s Adrián ilyen körülmények között szerepelt jól, így ért el kiemelkedő eredményeket. Tavaly a világbajnokságon, az utolsó sorozatban dobott akkorát, amellyel dobogóra került, erre a küzdeni tudására most is szüksége lehet. Ha továbbra is az eddigiekhez hasonlóan szerepel, megnyerheti az aranyérmet.

Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok kalapácsvető: – Mindenki tudja, hogy ő az egyik nagy reménységünk, aki aranyat nyerhet. Pályafutása során sok tapasztalatot gyűjtött, volt már része kudarcban és sikerben egyaránt. Az utóbbi években kiemelkedően szerepelt, Európa-bajnok lett, világbajnokságon ezüstérmet nyert. Bár ez utóbbi igazán nagy eredmény, ő biztos jobban örült volna az aranyéremnek. Tavaly az év elején technikai problémákkal küzdött, de a nyár során sokat javult a mozgása. Az idén még nem láttam dobni, de úgy hallottam, rendben van a technikája. Ha ez így marad, az olimpián nem lesz gond. ---- – Eddig minden a terveink szerint halad, nem akadt semmi gond – nyilatkozta Annus edzője, Vida József. – Várjuk a megméretést. Kalapácsvetésben három dobó kimagaslik a mezőnyből, nem hiszem, hogy az érmek sorsába rajtuk kívül más is beleszólhat. Adrián jó formában lesz Athénban. Persze most sem rossz, de lehet még javulnia, sőt kell is. Majd meglátjuk, hogy a kritikus napon ő, Murofusi vagy Tyihon lesz-e a legjobb állapotban.
– A sydneyi olimpia után kezdtek el együtt dolgozni. Azóta miben változott Annus?
– Fokozatosan erősebb lett, és fejben is sokat javult.
– Nem félti a nagy lelki tehertől?
– Nem. Aki olimpiai bajnok akar lenni, annak el kell viselnie ezt a nyomást. A kalapácsvetésre az is igaz, hogy már egy-két évvel korábban az esélyesek között kell szerepelni.
– Annus előző két éve olyan volt, mint egy álom.
– Remélem, ez folytatódik.
– Mit tud egy edző ilyenkor még hozzátenni a sikerhez?
– Már nem sokat. A nagy munkát elvégeztük, most a finomításon van a hangsúly.
– Méterben mire számít?
– Sok függ a dobókör minőségétől. Adrián olyan formában van, hogy ideális körülmények között akár nyolcvanöt métert is dobhat. Ahhoz azonban mindennek össze kell jönnie.
– Lehet jó kör egy új építésű pályán?
– Lehet. A tervezők kikérték a görög kalapácsvető, Alekszandrosz Papadimitriu véleményét, aki szintén nem szereti a túl csúszós vagy a túl fogós kört. Szerintem jó lesz a pálya.
– Kalapácsvetésben világversenyen nem szokás nagyot dobni.
– Mostanában. Az orosz Jurij Szedih azonban a világcsúcsát (86.74) 1986-ban, az Európa-bajnokságon dobta, a szöuli olimpián pedig nyolcvannégy méteren felüli teljesítménynyel (84.80) győzött az orosz Szergej Litvinov. Azóta valóban kisebbek az eredmények. Az is előfordulhat, hogy Athénban nyolcvankét és fél méter is elég lesz a győzelemhez. De az olimpián nem is ez az érdekes. Ha Adrián hetvenhét méterrel első lenne, boldog lennék, ha nyolcvanöt méterrel bronzérmet nyerne, keseregnék. Persze az utóbbi kitűnő eredmény, de ezúttal mégiscsak a helyezés lesz a fontos. ---- Annus Adrián a két utolsó világversenyen küzdeni tudását is bemutatta. A müncheni Európa-bajnokság előtt az aranyérem várományosa volt, de azelőtt, hogy felállt a dobogó legfelső fokára, idegtépő pillanatokat élt át. A selejtzőben például csak harmadszorra érte el a 79 méteres selejtező-szintet. Első kísérleténél visszafogottan mozgott, egyszer le is állt a forgással és újra próbálkozott, így 77.14 métert teljesített. Másodszor a 78.34 métert dobott, amivel csoportjában a harmadik helyen állt. Utolsó kísérlete sem olyan volt, amelyet korábban az év során többször bemutatott, mégis 79.82 méternél csapódott földbe a kalapács, így megnyugodhatott.
"Nem voltam ideges – nyilatkozta a selejtezőt követően. – Jól melegítettem, és azt hittem, a szintet egy lazább, óvatosabb dobással is elérem. A második kísérletem után mérges voltam, mert sejtettem, hogy azzal is döntőbe kerülnék, de nem akartam végigizgulni a második csoport versenyét. Edmondtonban ugyanis erre kényszerültem, amitől két kilót fogytam."
A döntő előtt Annus azt nyilatkozta, hogy első kísérleténél kockáztatni fog. Így is tett, a dobásba mindent beleadott, ám a kalapácsa a hálót erősen érintve repült ki a ketrecből, s 76 méternél ért földet. Az ég vészesen sötétedett, látszott, hogy hamarosan elered az eső, ami azért volt különösen idegesítő, mert Annus az első sorozat után a kilencedik helyen állt. A második sorozatban versenyzőnk biztonságit dobott, s 78.65 méteres eredménye azt jelentette, hogy helye van a nyolcas döntőben. Harmadszorra már felszabadultan próbálkozott, s 80.62 méterrel átvette a vezetést. Ez a teljesítmény még nem nyugtatta meg, de negyedik dobása (81.17) után már biztos lehetett abban, hogy senki sem előzi meg. Már csak azért sem, mert időközben valóban eleredt az eső.
A párizsi világbajnokságon Annusnak a selejtezőben csak egy dobásra volt szüksége ahhoz, hogy teljesítse az – ezúttal csupán 78.20 méteres – selejtezőszintet. A döntőben azonban megizzasztotta az érte szurkolókat. Az utolsó sorozat előtt ugyanis 79.01 méterrel a negyedik helyen állt, s hatodik kísérletével a szlovén Primoz Kozmus is elébe került. Ez volt az, ami igazán felpaprikázta Adriánt, s végre úgy össze tudta szedni magát, hogy túldobta a nyolcvanméteres szalagot (80.36). Ezzel lett ezüstérmes. ---- Annus Adrián (Magyarország)
A szombathelyi dobó harmadik olimpiájára készül. Atlantában és Sydneyben nem került döntőbe, most viszont a legjobbak között tartják számon. Pályafutása első nagy sikerét a müncheni Európa-bajnokságon érte el, ahol aranyérmet nyert. Tavaly a párizsi világbajnokságon második helyezést szerzett, s hazai közönség előtt Szombathelyen 84.19 méterre javította az országos rekordot. Ezzel az örök világranglista nyolcadik helyére került.

Ivan Tyihon (Fehéroroszország)
A 28 éves dobó az eddigi világversenyeken ingadozóan szerepelt. Bár Sydneyben negyedik volt, egy évvel később az edmontoni világbajnokságon nem került a döntőbe. Két évvel ezelőtt a mücnheni Európa-bajnokságon a kilencedik helyen végzett, tavaly július elején viszont 84.32 méteres dobással mutatkozott be. Formáját a párizsi vb-re is átmentette, ahol a "fogós" kör ellenére 83.05 métert teljesített. Öt nappal később, az Universiadét 82.77 méterrel nyerte.

Murofusi Kodzsi (Japán)
Az utóbbi évek egyik legmegbízhatóbb versenyzője. Sydneyben is döntős volt, de a fináléban csupán a kilencedik helyen végzett. Az edmontoni világbajnokságon ezüst-, tavaly Párizsban bronzérmet szerzett. Három évvel ezelőtt ért el először 83 méteren felüli eredményt (83.47), a tavalyi világranglistát 84.86 méterrel vezeti. Édesapja is kalapácsvető volt, 75.96 méterrel tartotta a japán rekordot. Édesanyja erdélyi magyar.

Alekszandrosz Papadimitriu (Görögország)
Bár a 31 éves atléta tavaly nem remekelt – csupán 79.52 méterig jutott, s a világbajnokságon nyolcadik lett –, biztosan számolni kell vele, hiszen ő indul hazai pályán, övé lesz a közönség támogatása. Ô is harmadszor szerepel olimpián, Atlantában nem jutott döntőbe, Sydneyben a 12. helyen végzett. Eddigi legjobb eredménye a müncheni Európa-bajnoki bronzérem, egyéni csúcsát, a 80.45 métert négy évvel ezelőtt érte el.

Andrej Szkvaruk (Ukrajna)
Már 1992-ben túljutott a nyolcvan méteren (80.22), azóta csak kétszer, 1995-ben és 1998-ban maradt el ettől a határtól. Márciusban volt 37 éves, legjobb eredményeit mégis az utóbbi négy évben érte el. 2000-ben dobott először 81 méternél nagyobbat (81.43), egy évvel később 82.34 métert teljesített, egyéni csúcsát (82.62) két évvel ezelőtt állította fel. Atlantában negyedik volt, Sydneyben a tizedik helyen végzett. Az utóbbi négy világbajnokságon mindig az első hat között szerepelt.

Az NS athéni tippje
1. Annus Adrián (Magyarország)
2. Ivan Tyihon (Fehéroroszország)
3. Murofusi Kodzsi (Japán) ---- 2000, Sydney, olimpia: 1. Szymon Ziólkowski (Lengyelország) 80.02, 2. Nicola Vizzoni (Olaszország) 79.64, 3. Igor Asztapkovics (Fehéroroszország) 79.17

2001, Edmonton, világbajnokság: 1. Szymon Ziólkowski 83.38, 2. Murofusi Kodzsi (Japán) 82.92, 3. Ilja Konovalov (Oroszország) 80.27

2002, München, Európa-bajnokság: 1. Annus Adrián (Magyarország) 81.17, 2. Vladiszlav Piszkunov (Ukrajna) 80.39, 3. Alekszandrosz Papadimitriu (Görögország) 80.21

2003, Párizs, világbajnokság: 1. Ivan Tyihon (Fehéroroszország) 83.05, 2. Annus Adrián 80.36, 3. Murofusi Kodzsi 80.12 ---- Egy országból egynél többen, de legfeljebb hárman akkor indulhatnak a versenyen, ha teljesítették az IAAF erősebb nevezési szintjét (78.65). Egy ország egy versenyzőt akkor indíthat, ha az atléta elérte a gyengébbik (74.35) szintet. A versenyzők két csoportban, selejtezőn át juthatnak a döntőbe. Az IAAF a mezőny ismeretében állapítja meg a selejtezőszintet, amelyet az augusztus 17-ei technikai értekezleten hirdetnek ki. A szint teljesítése esetén az atléta automatikusan döntőbe kerül. Ha ily módon a finálé résztvevőinek a létszáma nem éri el a tizenkettőt, a selejtezőben elért eredmények alapján a döntő mezőnyét tizenkettőre egészítik ki. A döntőben három sorozat után, az első nyolc helyen álló dobó további három kísérletet tehet.
Augusztus 20., péntek
8.15: selejtező A-csoport, 9.45: selejtező B-csoport
Augusztus 22., vasárnap
20.15: döntő