A cél: felgyorsítani a hajójukat

A diadalmas menetelés tavaly szakadt meg, a szezon ugyanis Pető Tibor hátsérülésével kezdődött, majd miután ő rendbe jött, Haller Ákos törte el a lábát. Ezek után korántsem százszázalékosan utaztak a milánói kvalifikáló világbajnokságra, ami az eredményen meg is látszott – a B-döntő első helyén, azaz hetedikként végeztek –, ám azt, amiért valójában hajtottak, vagyis a kvótát sikerült megszerezniük. Az új szezonnak aztán újult erővel vágtak neki – fizikai kondíciójuk minden eddiginél jobb lett –, ám a régi formájukat egyelőre nem sikerült visszanyerniük. Persze az athéni játékokig hátralévő időben még sok minden változhat…

– Az őszi-téli alapozás kifejezetten jól sikerült, remek kondiban vagyunk. Egy kis kihagyás ugyan most is volt, de csak három hetet betegeskedtem, amit nem érzett meg különösebben a felkészülésünk – mondja Pető Tibor.
– Eszerint technikai gondjaik vannak? Azért nem "repül" úgy a hajójuk, mint két éve?
– Igen, a technikánkon kell javítanunk. Valahogy nehezen jön vissza a régi mozgás. Ennek egyik oka lehet, hogy tavaly keveset tudtunk együtt evezni, na és a sérülés is befolyásolja a mozgásunkat, ami most nincs mindig összhangban.

– Mindhárom Világkupa-versenyen indultak az idén, és két hatodik és egy ötödik helyet szereztek. Vagyis a helyezések nagyjából egy szinten mozogtak. Éreztek azért fejlődést?
– Igaz, hogy a helyezések hasonlóak, de a második versenyen például sokkal jobb volt a mezőny. Szóval ezt úgy kell elképzelni, hogy futamról futamra jobban mentünk. Sőt a vége felé már érzésre is jól eveztünk. Persze szükségünk van még az olimpiáig hátralévő időszakra, hogy teljesen felpörögjünk. Van még mit csinálnunk…
– Nem szeretném azzal terhelni, hogy tippelje meg a helyezésüket. Inkább úgy teszem fel a kérdést: mikor szállna ki elégedetten a hajóból?
– Versenyző vagyok, tehát mindig nyerni szeretnék. De ha bármilyen érmet szerzünk, már akkor is boldog leszek. Úgy akarok kiszállni a hajóból, hogy én mindent megtettem, rajtam nem múlt.
– Az olimpiai programjukat már nézegette? A délelőtti időpontok fekszenek önöknek?
– Nem, még nem néztem meg a futamok időpontjait, de ha délelőtt vannak, az pont jó. Most is úgy kilenc körül kezdünk evezni.
– Ha Athénra még nem is nagyon gondol, azt már tudja, hogyan alakul a nyara utána?
– A kedvesemmel Horvátországba megyünk kikapcsolódni.
– Olyan igazi tengerparton pihenős vakáció lesz, vagy ennél azért sportosabb?
– Jet-skizni például biztosan fogunk, sőt ha lesz lehetőség a búvárkodásra, azt is szívesen kipróbálnám. De ezt még ráérünk megtervezni.
– Tiborhoz hasonlóan szintén igyekszik nem gondolni még az olimpiára? – fordulok Haller Ákoshoz.
– Megoldhatatlan, mert ha nem jut eszembe, önök, újságírók rákérdeznek…
– Netán zavarja, ha erről faggatják?
– Különösebben nem, csak most akadnak aktuálisabb gondjaink, szívesebben foglalkozom azokkal.
– A formájukban mutatkozó hullámvölgyre gondol?
– Igen, mert most tényleg kicsit lent vagyunk. Sok volt az edzés, a verseny, leterhelt bennünket mind fizikailag, mind pszichésen. Szerencsére még van egy hosszabb időszak, egy hónap, amely elég arra, hogy főleg mentálisan kipihenjük magunkat.
– A társa arról beszélt, inkább technikai gondjaik vannak.
– Sokszor olyasmire pazaroljuk az energiánkat, amire nem kellene. Ami nem segíti a hajó futását.
– Megmagyarázná pontosan mire gondol?
– A csapás nem tökéletes, így hiába fektetünk bele rengeteg energiát, egyszerűen nem megy a hajó. Nem vagyunk elég gyorsak. Ezen kell tehát változtatnunk.
– Hadd faggassam egy kicsit a vetélytársakról. Van olyan, aki az utóbbi időszakban sokat fejlődött vagy többségében ugyanazt a szintet hozzák, mint korábban?
– Nagyjából mindenki ugyanazt hozza, mint korábban. Talán az olaszok jelentenek kivételt, ők előbbre tudtak lépni. Mindig nagyon erős párost alkottak, de valahogy sikerült még jobban egymásra találniuk. Ôket nagyon nehéz lesz bárkinek is legyőzni.
– Na és az olimpiai címvédő szlovénok? Nem lepte meg, hogy habár Sydney után szétültek, és a szövetségük nyomására csupán tavaly kerültek újra össze, ismét ott vannak az élbolyban?
– Egyáltalán nem, hiszen külön-külön is a világ élvonalába tartoznak, és mindig is hasonlóan eveztek. Szóval csöppet sem meglepő, hogy még mindig olyan jól mennek.
– De azért legyőzhetőek…
– Mi mindent elkövetünk majd, hogy sikerüljön. ---- A rutin mellettük szól

Mindhárom Világkupa-versenyen indult Ákos és Tibor, és mindig be is került a hatos döntőbe. Az esélylatolgatáshoz azonban főleg az utolsó két regattát érdemes figyelembe venni, mert ott volt erősebb a mezőny. Ebben a számban a szezon során nyújtott teljesítménye alapján egyértelműen az olasz páros emelkedik ki, Galtarossa és Sartori ugyanis ahol elindult, ott nyerni tudott. Méghozzá biztosan. Az olimpiai címvédő szlovénok szintén jó formában vannak, de a milánói világbajnokságon győztes franciák is az élbolyba kívánkoznak. A mieink ebben a mezőnyben a stabil döntőbe jutást tudták eddig hozni, de mivel kétszeres világbajnokok, na és öt éve együtt eveznek, az olimpián akár meg is fordíthatják az eddigi sorrendet. Ehhez minden együtt van, mellettük szól a rutin, abszolút kiforrott kettőst alkotnak, és tisztában vannak vele, hogyan kell az élről vagy akár a hátsóbb régiókból nyerni, hiszen mindent kipróbáltak már. Ráadásul kívülről nem látszik rajtuk, hogy különösebben idegeskednének az olimpia miatt, így remélhetőleg ők pontosan tudják, mit kell tenniük. Mint ahogy minden evezősfutamon, ezúttal is döntő lesz az időjárás, hiszen a tavalyi tesztverseny bebizonyította, a szél és a hullámzás jócskán befolyásolhatja az eredményeket. Akárcsak a vetélytársak többsége, ők is hajót cseréltek az idén, de szerintem ez a váltás ugyancsak nem okozhat számukra problémát. Egyszóval az idei eredmények alapján a döntőbe jutás mindenképpen várható a mieinktől, de mivel két ilyen klasszisról van szó, én az érmet is megkockáztatom.

Kokas Gergely (könnyűsúlyú egypárban vb-bronzérmes) ---- OLASZORSZÁG (ROSSANO GALTAROSSA, ALESSIO SARTORI)
Galtarossa a páros rangidőse, 32 éves, értelemszerűen az éremgyűjteménye is neki imponálóbb, kétszeres olimpiai és ötszörös világbajnok. Igaz, Sartori sem sokkal marad el mögötte, ő egy olimpiai és három vb-aranyéremmel dicsekedhet. Négypárevezősben érték el legnagyobb sikereiket, közös kétpárevezős pályafutásuk 2002-ben kezdődött, aminek első jelentős eredménye a tavalyi vb-ezüstérem. Az idén a Vk-sorozatban hibátlan teljesítményt nyújtottak, így ők az első számú favoritok.

SZLOVÉNIA (IZTOK COP, LUKA SPIK)
A szlovén kettősből Cop már a barcelonai olimpián is érmet szerzett – egy bronzot –, ám a győzelemre egészen Sydneyig kellett várni, amikor Spikkel kétpárevezősben értek a csúcsra. Noha mindketten jártak különutakon – Cop például egypárban is világbajnok lett –, rá kellett jönniük, hogy együtt a legeredményesebbek. A két év alatt (1999, 2000) ugyanis, amikor együtt eveztek, nem találtak legyőzőre. Nem véletlen, hogy a szlovén szövetség Athénban újra párosban számít rájuk, és nem titkoltan érmet vár tőlük.

FRANCIAORSZÁG (SEBASTIEN VIEILLEDENT, ADRIEN HARDY)
A luzerni világbajnokságon, 2001-ben hívták fel magukra először a figyelmet, amikor ezüstérmesek lettek, méghozzá a mieink mögött. Rá egy évre viszont óriási csalódást okoztak, hiszen el sem jutottak az A-döntőig – hetedikként végzetek. Valójában tavaly, Milánóban értek a csúcsra, amikor az olaszokat és a cseheket megelőzve végre aranyérem került a nyakukba, s noha valószínűleg Athénban ismételni szeretnének, már a dobogóra kerülés sem lesz egyszerű feladat.

CSEHORSZÁG (MILAN DOLECEK, ONDREJ SYNEK)
Mióta a milánói világbajnokságon dobogóra álltak – bronzérmet szereztek –, rendre számolni kell velük a nagyobb versenyek A-döntőjében. Az idei Világkupa-sorozaton például egy harmadik (Luzern) és egy negyedik (München) hely fűződik a nevükhöz, így várhatóan Athénban is ott lesznek a legjobb hatban. Hogy ezen belül mire lesz elég Dolecek és Synek teljesítménye, azt nehéz lenne megjósolni, mindenesetre az érem – főleg a vetélytársak ismeretében – túl szép álomnak tűnik.

ÉSZTORSZÁG (LAONID GULOV, TONU ENDREKSON)
Tavaly még kilencedikek voltak a milánói vb-n, az idei Világkupa-sorozaton viszont stabil helyet szereztek a legjobb hatban, Münchenben ugyanis a mieink mögött, hatodikként végeztek, Luzernben viszont már a Haller, Pető kettőst megelőzve ötödikként zártak. Gulovnak és Endreksonnak tehát a vetélytársakkal ellentétben nincsen olimpiai és világbajnoki érme, és az erőviszonyokat tekintve ez Athénban sem fog módosulni. Pontszerzőként viszont szinte biztosan számolni kell velük.

Az NS athéni tippje
1. Olaszország (Rossano Galtarossa, Alessio Sartori)
2. Szlovénia (Iztok Cop, Luka Spik)
3. Magyarország (Haller Ákos, Pető Tibor) ---- 2000, Sydney, olimpia: 1. Szlovénia (Iztok Cop, Luka Spik), 2. Norvégia (Tufte, Bekken), 3. Olaszország (Calabrese, Sartori), …5. Magyarország (Haller Ákos, Pető Tibor)

2001, Luzern, világbajnokság: 1. Magyarország (Haller, Pető), 2. Franciaország (Vieilledent, Hardy), 3. Olaszország (Galtarossa, Sartori)

2002, Sevilla, világbajnokság: 1. Magyarország (Haller, Pető), 2. Olaszország (Abbagnale, Berra), 3. Németország (Willms, Hajek)

2003, Milánó, világbajnokság: 1. Franciaország (Sebatien Vieilledent, Adrien Hardy), 2. Olaszország (Galtarossa, Sartori), 3. Csehország (Dolecek, Synek), …7. Magyarország (Haller, Pető) ---- (Helyszín: Szkíniaszi olimpiai evezős- és kajak-kenu pálya. Férfi könynyűsúlyú kétpárevezősben 21 egység jutott ki az olimpiára. A párosoknak először az előfutamokon kell evezniük, ahonnan a futamonkénti legjobbak rögtön a középdöntőkbe jutnak, míg a többiekre reményfutamok várnak, ahonnan azonban ugyancsak továbbléphetnek a legjobbak. A továbblépők – mind a tizenketten – két hatos középdöntőben mérkőznek meg, és a legjobb három-három egység az A-döntőbe jut, amelyben az 1–6. hely sorsa dől el, míg a másik hat kettős a B-döntőben a 7–12. helyért küzd.)

Augusztus 14. 10.20–10.50: előfutamok
Augusztus 16. 10.00–10.10: reményfutamok
Augusztus 18. 8.40–9.00: középdöntők
Augusztus 19. 10.00–10.10: B-döntő (7–12. hely)
Augusztus 21. 9.10–9.18: A-döntő (1–6. hely) ---- Melis Zoltán szövetségi kapitány, négypárevezősben olimpiai ezüstérmes: – Tavaly sok gondja volt a párosnak, ami után reméltem, hogy vissza tud térni a régi kerékvágásba. Az idén mindhárom Világkupa-versenyen indultak a fiúk, és mindig sikerült az A-döntőbe kerülniük. Érmet ugyan nem szereztek, ám én továbbra is bízom abban, hogy akár dobogóra is állhatnak Athénban. Igaz, ehhez megint úgy kell menniük, mint a 2001-es vagy a 2002-es Haller, Pető kettősként.

Dani Zsolt, a kettes edzője, kétpárevezősben világbajnoki negyedik helyezett: – Az idei versenyek alapján három-négy olyan egység is van, amely stabilan a miénk előtt végzett, így ezek a párosok érthetően az élmezőnybe számítják magukat. Sőt az olaszok és a szlovénok nem titkoltan az első két helyet célozták meg. Nekünk tehát nemcsak a saját formánkat kell figyelni, hanem egy mentális féket is feloldani, ami abból adódik, hogy az említett egységeket még nem sikerült legyőznünk ebben a szezonban. Vagyis föl kell eleveníteni, milyen élmény lehagyni a vetélytársakat.

Bencsik Gábor, a kétpárevezős egység olimpiai tartalékja: – Egész évben egypárban készültem, megpróbáltam kvótát szerezni a pótkvalifikáción, de sajnos nem sikerült. Így most utazó tartalék vagyok a fiúk mellett. Velük kapcsolatban azt mondom: nagyon bízom benne, hogy ez a harminc nap elég lesz arra, hogy a régi formájukhoz visszataláljanak. Sok tapasztalat van mögöttük, tudják, mi kell a jó eredményhez. Igaz, hogy most kicsit gyengébb formát mutatnak, de az elszántságukat ismerve ezt könnyen meg tudják fordítani.

Ficsór László, utánpótlás szövetségi kapitány, az egység korábbi edzője: – Mindenképpen technikai megújulásra van szüksége a csapatnak. Kondicionálisan jó állapotban vannak a fiúk, technikailag kell egy új, közös irányvonalat fölvenniük, mert most kissé szétestek. Sajnálatos, hogy abba a hibába estek, hogy úgynevezett csőlátás alakult ki a csapatnál, azaz az edzőjük nem vette észre a nyilvánvaló technikai hibákat. Ha külső szakemberek véleményét kikérik, akkor most talán jobban menne ez a hajó. Nehéz harminc nappal az olimpia előtt változtatni ezen, de ha sikerül, még összejöhet egy érem. Remélem, így lesz.

Novotny Zoltán rádióriporter, akitől az olimpia evezősközvetítéseit halljuk majd: – Egy világbajnokságot lehet véletlenül nyerni, de kettőt nem. Az elmúlt évek eredményei azt bizonyítják, hogy a Haller, Pető kettős a világ élvonalába tartozik, és ha tavaly az érthető okoknál fogva, az idén pedig a megmagyarázhatatlan okoknál fogva önmagukhoz mérten gyengébben is szerepelnek, azért a világ valamennyi kétpárevezősének számolni kell velük. Mint ahogy nekünk is figyelembe kell venni azt, hogy ebben a számban hat-nyolc hasonló képességű páros versenyez, így aztán nem szabad meglepődni egy hatodik helyen, de egy első helyen sem.