Vb-babérokra vágyik

– Tart még az örömmámor?
– Mindig találunk alkalmat az ünneplésre. Most például éppen Kölnben vagyunk, a Ford Motorsport hívott meg minket az év végi díjkiosztó ünnepségére, amelyen jelen volt az összes olyan sportoló, aki a márka színeiben nyert valamelyik sorozatban. Kaptunk egy nagyon szép oklevelet, és jólesett, hogy számon tartanak minket.
– Még jó! Végül is magyar bajnokok lettek. Vagy már elfelejtette?
– Dehogyis.
– Remek csatát vívott egész évben a bajnoki címvédő ifjabb Tóthtal, és végül az idényzárón sikerült learatnia a babérokat. Óriási volt a tét, de ön nyugodtnak tűnt.
– Magam is meglepődtem ezen. Nyugodtan és lazán teljesítettük az első szakaszokat, az élen álltunk, amikor Jánosék elestek. Nem nyújtottak szép látványt – bár korrekten jelezték, hogy nem sérültek meg, menjünk csak tovább –, bennem a gyorsasági végéig valamiféle bizonytalanság bujkált. Nem mertem gyorsan menni – el is vertek minket rendesen azon a szakaszon.
– Végül azonban nyert. Volt olyan pillanata az idénynek, amikor nem hitt abban, hogy bajnok lesz?
– A miskolci hatalmas esésünk után. Ültem a kórházban, vizsgáltak, és arra gondoltam: na, innen nagyon nehéz lesz talpra állni. Hála Istennek, sikerült.
– Három évvel ezelőtt, amikor felkerült az első osztályba, gondolta, hogy ilyen hamar a csúcsra jut?
– Sokat dolgoztam azért, hogy így legyen. De persze az érdem nem egyedül az enyém, hiszen ez csapatmunka. A JM Engineering minden versenyre tökéletesen felkészített autót hozott nekem, sohasem volt okom arra, hogy ne bízzak a Focusban, és a támogatók is teljes mellszélességgel mellettünk álltak. Mi pedig igyekeztünk bebizonyítani, hogy jó csapatra adták a voksukat.
– Somogyi Pállal remek kettőst alkotnak, úgy tűnik, jól kiegészítik egymást.
– Tény, hogy Pali jól tudja kezelni a forrófejűségemet. Érettebb gondolkodású, mint én, jól feltalálja magát a nehéz helyzetekben. Amikor például elkap a hév, és túl sokat kockáztatok, nem kezd el veszekedni, csak annyit mond: Balázs! És ebből értem, mit kell tennem. Vagy például ha becsúszunk az árokba, én egy pillanat alatt elveszítem a fejem, feszült vagyok, összeomlik bennem a világ a tudat miatt, hogy hibáztam. Pali ilyen helyzetekben is higgadt marad, és engem is próbál megnyugtatni: "Semmi baj, indíts és menjünk tovább!”
– A világbajnoki szereplések segítettek abban, hogy itthon ilyen gyors legyen?

– Igen, nagyon sok tapasztalatot szereztem Törökországban és Ausztráliában is, bár az a verseny nagyon rövid ideig tartott számunkra. Ott minden más, mint itthon, a legnehezebb például az, hogy mindössze kétszer lehet tréningezni minden pályán. Ehhez mi itthon nem szoktunk hozzá, de ilyen kihívások is kellenek a fejlődésünkhöz.
– Hogyan tovább?
– Szeretnénk, ha minden maradna a régiben, az idei autónkkal indulunk majd a magyar bajnokságon, illetve lehetőség szerint minél több nemzetközi viadalon. Az idény első két-három világbajnoki futamából egyen jó lenne ott lenni, azután majd meglátjuk.
– World Rally Carral?
– Egyáltalán nem biztos. Ha kapnék egy jó ajánlatot a Szuper1600-as géposztályból, vagy az N-csoportból, nem lenne kérdés, hogy elfogadom-e. Boldog lennék, ha bármilyen módon külföldi tapasztalatokat tudnék szerezni.
– Hogy ne legyen gondja, ha 2005-ben esetleg teljes vébéidényt tervez?
– Talán.
– Ha választani kellene, magyar bajnoki cím, vagy jó helyezés egy-egy világbajnoki futamon, melyik mellett döntene?
– Ezen még nem gondolkodtam, de ha az ember a jövőbe tekint, akkor mindenképp a világbajnoki szereplés a fontosabb.
– Nehéz lesz megvédeni a címét?
– Biztosan. Úgy tudom, lesznek új autók, és az ellenfelek még nagyobb elszántsággal készülnek. Vérre menő csatára számítok. S hogy kivel? Szerintem minden egyes pilótával ugyanúgy kell számolni.

Az év külföldi sportolója: Michael Schumacher

Amikor tavaly, megnyerve pályafutása ötödik világbajnoki címét, befogta a legendás Juan Manuel Fangiót, sokan választ szerettek volna kapni arra a kérdésre: vajon ki minden idők legjobbja a Formula–1-ben. Az ötvenes évek argentin hérosza vagy ő? Ha meglesz a hatodik vb-sikere is, nem kérdés, ki sütkérezhet a fellegek felett a sportág képzeletbeli ormán – hangzott a bölcsek válasza.
Nos, Michael Schumacher nem vacakolt sokat, a lehető legrövidebb időn belül megszerezte a "mindenről döntő” hatodik világbajnoki címét – habár igencsak meg kellett szenvednie érte. Jobban, mint azt bárki is gondolta volna a 2003-as idényt megelőzően. Kimi Räikkönen és a McLaren, Juan Pablo Montoya és a Williams ugyanis roppant kemény ellenfélnek bizonyult, szinte az utolsó pillanatig képes volt húzni Schumi és a maranellóiak idegeit.
Persze arról sem szabad megfeledkeznünk – talán ezzel kellett volna kezdenünk –, hogy a FIA szabályváltoztatásai (a pontrendszer megreformálására gondolunk itt elsősorban) alaposan megbolygatták az erőviszonyokat. De a némettől akár lila tevék is eshettek volna az égből, Schumi az új feltételek mellett is bebizonyította, hogy ő a number one!