Betegen is brillírozik

A szombati "Robert-csomag” két gólból és két asszisztból állt, de önmagában ezzel még keveset mondtunk. Az angol internetes források érdekes vitát folytatnak, jelesül arról, hogy vajon a két óriási dugó a szezon, avagy egyenesen a Newcastle United mezében valaha elért legszebb találat címért versenyezhet-e. Az ötletek távolról sem elhamarkodottak: az egyik gól úgy húszméteres kapáslövésből született, a másik előtt egy keresztlabdát követően indult a főszereplő, és megfelelő távolságba érve a felső sarokba bombázott. Aztán kétszer kiszolgálta Alan Shearert, akit eddigi duplázásai alkalmával feltehetően még sosem homályosítottak el oly mértékben, mint most. De ezt aligha bánja.
A szezonnak nagy tervekkel nekivágó, de az első hetekben-hónapokban látványosan szenvedő "szarkáknak” ugyanis nagy szükségük van az ilyen pompás teljesítményekre. Már az ötödik helyen állnak, s bár a dobogóra bajosan érhetnének oda, a Bajnokok Ligája-selejtezőt érő negyedik pozíció reális célnak tűnik.
Ha sikerülne beverekedni magukat a BL-be, a reflektorfényben focizva Robert is közelebb kerülhetne a válogatottsághoz, amelyben pedig része volt már néhányszor, épp a tavalyi vb előtt. A távol-keleti tornára azonban már nem vitte ki Roger Lemerre, és a 2004-es Eb-n sem lesz nagyobb esélye, mert a selejtezőkön nélküle döngetett végig Jacques Santini társulata.

Robert Franciaország egyik tengerentúli megyéjében, a Madagaszkártól keletre fekvő Réunion szigetén született. Édesapja a helyi ligában, az US Bénédictine színeiben négyszeres gólkirály volt. Hamar kiderült, hogy Laurent fia örökölte a tehetségét, mert egy anyaországi tornán több nagy egyesület képviselője felfigyelt rá, ám a fiú akkor még csak 13 éves volt. Két év múlva már elfogadta a Brest ajánlatát, de a klub később csődbe ment, így jöhetett a Montpellier, immár profiként.
Öt éve szerepelt a Montpellier-ben, amikor úgy érezte, váltani kell. A fővárosba ment, de a PSG-vel nem aratott le sok babért. Részint a csapatnak sem ment, részint ő maga nem jött ki a Philippe Bergeroo-t követő új trénerrel, Luis Fernandezzel. A belvillongásnak az lett a vége, hogy kérvényezte a távozását, amely elé a vezetőség egy idő után nem gördített akadályt, ami érthető, tekintve hogy a Newcastle illetékesei meglobogtattak egy tízmillió fontos ajánlatot.
Közbevetőleg: hiába könyvelték el egy-két piros lapot érő megmozdulása miatt durva játékosnak, Lemerre szövetségi kapitány gyakori góljai hatására behívta a 2000-es kontinensbajnokság előtt a nemzeti együttes edzőtáborába. Mint ő maga is sejtette, a szűk keretbe végül nem jutott be, de emiatt nincs elkeseredve. "Így visszanézve, összességében nem volt tragédia, hogy kimaradtam. A csapat nagyon jó volt, sokat tanultam a tagjaitól” – emlékszik viszsza.
Visszatérve a Newcastle-ra, kicsit vonakodva ment Észak-Angliába, de rövid idő alatt megszokta a helyet, és a St. James’ Park közönsége is megszerette őt. A liga egyik legjobb bal oldali középpályásává nőtte ki magát – sőt, középen is bevethető –, technikai tudása mellett magáévá tette a szigetországi harcosságot és futómennyiséget. Kezes báránnyá azért nem vált, szeptemberben például kétheti fizetésének befizetésére kötelezték "főnökei”, amiért kiállíttatta magát az Everton elleni bajnokin.
Végezetül egy adalék a hét végi produkciójához, Sir Bobby Robson veztőedző szájából: "Délelőtt az orvosunk szólt, hogy Robert egész éjszaka lázas volt. A bemelegítés során megkérdeztem tőle, hogy van, és vállalta a játékot.”
Hát ha még egészséges is lett volna!