Irány a melegebb vidék!

Talán érthető, hogy mondjuk egy, az – egyébként tiszteletre méltó – Motherwell hálójában elhelyezett mesterhármast legföljebb akkor értékelhetnénk többre az angol, német, olasz vagy spanyol bajnokságban lőtt fontos góloknál, ha a megrögzött Celtic-szurkolók közé tartoznánk. Ôk azonban bizonyára sértődötten veszik tudomásul, hogy fél évtized remeklése és az Aranycipő sem volt elég eddig ahhoz, hogy kedvencük legalább a közelébe kerüljön az Aranylabdának.
Sokan mondják, igazán kár, hogy a kiváló svéd támadó sohasem próbálta ki magát a legerősebb európai pontvadászatok valamelyikében. Nos, Larsson szerződése a nyáron lejár a Celticnél, és nagyon úgy tűnik, hiába könyörög neki Martin O’Neill vezetőedző, jó előre bejelentett szándékához híven ott fogja hagyni a klubot. Korábban egyszer azt mondta, az álma spanyol csapatban befejezni a pályafutását, sőt legutóbb szó szerint úgy fogalmazott, "nagyon szeretnék meleg éghajlaton játszani”. Érthető, elvégre édesapja révén a Zöld-foki-szigetekről származik, mégis hűvösebb tájakon (Svédország, Hollandia, Skócia) élt eddig. Csakhogy elképzelhető, még Spanyolországnál is délebbre megy majd, mivel Katarból is vannak – mint sejthető: nem kifejezetten garasoskodó – ajánlatai.

Eközben Glasgow-ban szinte elképzelhetetlen respektje van a 32 éves csatárnak. Még a nagy rivális, a Rangers egykori trénere (a holland válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya), Dick Advocaat is kipréselt magából annak idején egy nem mindennapi dicséretet: egyenesen Gabriel Batistutához hasonlította. A zöld-fehérek hívei meg kiváltképp azért bolondulnak érte, mert 1997–98-ban, "Henrik király” szerződtetésekor tudtak végre véget vetni a Rangers évtizedes "rémuralmának” a bajnoki dobogó legfelső fokán, s szentül hiszik, az ő 16 találata nélkül ez nem sikerülhetett volna.
Pedig akkor még nem is sejtették, milyen nevetségesen kevés az a 16. Larsson e szám kétszeresét azóta többször megközelítette, s egyszer, az 1999–2000-es idényben túl is szárnyalta (35). Ez utóbbi tény különösen akkor érdekes, ha tudjuk, egy évvel azelőtt a karrierje veszélybe került, amikor a Lyon elleni UEFA-kupa-találkozón súlyos lábtörést szenvedett. Ide kapcsolódik, hogy pótolhatatlansága olyannyira nyilvánvaló volt a svéd válogatott akkori vezetői előtt, hogy felgyógyulását követően gondolkodás nélkül behívták a 2000-es Eb-re készülő csapatba, jóllehet nem volt ideje formába lendülni.
Persze a svéd drukkerek nem akkor ismerkedtek meg vele. Ott volt már az 1994-es vb-n is, bár a bronzérmes együttes csillagai, Brolin, Dahlin és Kenneth Andersson árnyékában nem is tűnt volna föl, ha nincs az irdatlan, azóta lenyírt rasztafrizurája. Akkortájt már túl volt a Helsingborgsnak a svéd élvonalba történő feljuttatásán, a Feyenoordnál rúgta a labdát. Négy, kupagyőzelmekkel színesített évad után a rotterdamiak egy tébolyult pillanatukban érthetetlen áron, potom 650 ezer dollárért eladták a Celticnek, ahol attól fogva kétszáznál is több gólt termelt.

Ami ezt az évet illeti: minden, mint rendesen. A 2002–2003-as évadban az összes mérkőzést figyelembe véve 50/43-as mutatót produkált, ennek nagyjából a fele esik a tavaszi időszakra. Az ősszel eddig 19 öszszecsapáson 15-ször volt eredményes, de a bajnokságban ennél is jobb az arány: 14/14, vagyis a Celtic-gólok közel egyharmada fűződik a nevéhez.

"A Celtic gólszerzési esélyei túlságosan függnek attól, milyen formában van Henrik Larsson.”
BIXENTE LIZARAZU,
a Bayern München védője a november 25-i Celtic–Bayern
BL-csoportmeccs előtt