Az IAAF nem gittegylet

íkep1y– Jelenleg az Egyesült Államok az egyetlen ország, amely nem adja ki az IAAF-nek a neveket a pozitív A-próba után – szögezte le Gyulai. – Sőt, a B-próba után sem! Ugyanis az ottani sajátos jogrend ebben az esetben is lehetővé teszi a pereskedést. Harry Butch Reynolds lebukásakor a négyszázas klasszisnak 27.3 millió dollárt ítélt meg jogerősen egy amerikai bíróság. Ugyan egy centet sem fizettünk ki, mégis jogerős ítélete volt erre a pénzre. Az indoklásban az emberi jogok megsértésére hivatkoztak, ugyanis szerintük amíg valakiről száz, de inkább száztíz százalékig nem derült ki, hogy bűnös, nem jelenhet meg a neve a nyilvánosság előtt. Korábban az amerikai szövetség intézte a doppingügyeket. Azt az álláspontot képviselte, hogy saját hatáskörön belül megvizsgálja az ügyeket, és ha úgy ítéli meg, akkor értesíti a nemzetközi szövetséget. – Vagy nem. Mert ilyen eset is előfordult már.– Jerome Young a hírek szerint valóban megbukott a sydneyi olimpia előtt. Csakhogy az amerikaiak ezt nem jelentették nekünk. Az atléta így szerepelhetett az olimpián, mi több, aranyérmet nyert a 4x400-as váltó tagjaként. Mi ugyan nagyon szeretnénk utánajárni az ügynek, de a tengerentúlon azt állítják, hogy nincsenek meg az iratai. Ezek nélkül nem lehet pereskedni, csak dollármilliókat veszítenénk.– A mostani ügyben mire várnak még az amerikaiak?– A meghallgatásokra. Ugyanis általában mindenféle érvekkel jönnek elő a gyanúsítottak. Ezeket általában elutasítják, de amíg ez meg nem történt, nem lehet jogi értelemben bukottnak tekinteni valakit. Ebben az ügyben nem valószínű, hogy eltussolnák az ügyeket, ugyanis nem az Egyesült Államok Atlétikai Szövetsége (USATF) vizsgálódik, hanem az amerikai doppingellenes ügynökség. – A korábbi, eltitkolt esetekre milyen szankciókat helyezett kilátásba a nemzetközi szövetség?– Fenyegetőztünk a kizárásukkal, de mindenki pontosan tisztában volt vele, hogy ez keresztülvihetetlen lett volna. Atlétika az amerikaiak nélkül? Ez olyan, mint amikor a NOB kizárással fenyegeti a labdarúgókat, mert nem tartják be a szabályait.– A NOB-nak is nagyobb szüksége van a futballra, mint fordítva. Az atlétikában az amerikaiak személyesítik meg a focistákat. – Pontosan. No, és azt sem szabad elfelejteni, hogy az olimpiai mozgalom támogatói körének igen jelentős, hogy ne mondjam döntő többsége Amerikából kerül ki, világos tehát az egymásrautaltság. A szponzoroknak hősökre, lehetőleg saját hősökre van szükségük.– Az atlétikát mekkora veszteség érte ezzel az üggyel?– Erkölcsi értelemben kétségkívül nagy, ez tény. De nekem nem a lebukott sztárok fájnak. A csalókat ki kell söpörni a sportágból, és utána is biztosan lesz atlétika, méghozzá tisztább atlétika, és ez jó. Ha innen nézzük az esetet, még profitálhatunk is belőle. Sajnos tudomásul kell venni, hogy mint az élet minden területén, ahol nagy pénzeket lehet keresni, megjelennek a csalók, a bűnözők. Az olyan sportágban, amelyben egy-egy versenyen egymillió dollárt lehet zsebre vágni, már nagyon sokan elgondolkodnak azon, van-e rövidebb út a légvonalnál. Az atlétika az idők folyamán hatalmas presztízst vívott ki magának, de ez egyben óriási veszélyeket is rejt magában. Mi azon dolgozunk, hogy az értékeket megőrizzük, minden mást pedig kisöpörjünk a portánkról. – Igen ám, de egy sajátos szabály lehetővé teszi a bűnösök büntetési tételeinek mérséklését. Ez ellentmondásosnak tűnik. – Nem, nem az. Ha valaki a doppingellenes harcban feltár korábban ismeretlen tényeket, azt egy év után enyhítő körülményként lehet figyelembe venni. A hangsúly a lehet szón van!– Előfordulhat, hogy a most megbukottak jövőre ott feszítenek majd az athéni olimpián?– A nemzetközi szövetség nem gittegylet. Bár csak a saját álláspontomról tudok beszámolni, és az enyém csak egy szavazat lesz a huzonnyolc közül, azt azért elképzelhetetlennek tartom, hogy bizonyos információkért cserébe indulni engedjünk bárkit is Athénban.