Most már jöhet a mulatság!

Mielőtt bárki azt hinné, hogy ezt a bulit az utóbbi napokban tartották, gyorsan helyre kell tennünk a dolgot. A mulatság egy évvel ezelőtt volt, a Brit Rali után, amikor Petter Solberg megszerezte pályafutása első világbajnoki futamgyőzelmét. Az ünnepség után a norvég fáradtan azt mondta: hasonló legközelebb akkor történhet meg, ha világbajnok lesz.
És tessék! Eltelt egy év, és a mindent eldöntő évadzáró futamon az ő fejére került a korona. Talán ő sem gondolta volna, ez az egy győzelem kell ahhoz, hogy ígéretes tehetségből a világbajnoki címért küzdő pilótává váljon. Pedig éppen ez történt.
Vasárnap délután, a Margam Parkban úgy örült, mint egy kisgyerek. Beugrott a nézők közé, szaladgált körbe-körbe, mindenkivel pacsizott, legszívesebben az egész világot a keblére ölelte volna. A tévések alig tudták elcsípni, vonszolták maguk után, hogy mondjon már néhány mondatot. Belevigyorgott a kamerákba, valamit hebegett is (utóbb nem emlékezett rá, hogy mit, de ez nem is volt fontos), és futott tovább.
Kétségtelen, hogy Petter Solberg ezzel országa legnagyobb sztárja lett. A 28 éves fiatalember saját bevallása szerint már a világbajnoki címe előtt is legalább másfélszer annyit szerepelt a médiumokban (újságokban, magazinokban, televíziókban, rádiókban), mint bármely másik norvég sportoló.
S hogy mi a titka? Az egyik egészen biztosan az, hogy imád szerepelni (nem véletlen a Mr. Hollywood becenév), a másik pedig, hogy tud őszintén örülni, úgy, mint a gyerekek. Benne megmaradt az a hatalmas lelkesedés a sportág iránt, amely általában csak a kezdő pilótákat jellemzi. Valaki egyszer azt mondta róla, hogy együtt él, együtt lélegzik a kocsijával.

De ez őszintén szólva nem is csoda, hiszen hatévesen vezetett először versenyautót. Náluk a konyhában nem családi ebédek zajlottak, hanem az édesanyja krosszautóját bütykölte az egész família. Beleértve őt magát és a bátyját is. Igaz, akkor még nem sokat konyított az autókhoz, de az évek során behozta a lemaradást. Nemrégiben azt nyilatkozta, minden, amit tud az az autózással, a vezetéssel, a technikai részletekkel kapcsolatos. Semmi máshoz nem ért, csak ehhez.
Már gyerekként is jól tudta, hogy Norvégiában csak a ralikrossznak van hagyománya, de őt a zárt pályán tartott versenyek nem is nagyon érdekelték, mindig is ralizni akart. A barátaival többször elutazott a Svéd Ralira turistaként, és olyankor a jeges éjszakák ellenére a kocsiban aludtak, mert nem volt pénzük szállodára.
Az első versenyautóját is hitelből vette. Huszonkét éves volt, amikor bement a bankba és azt mondta: adjanak neki 80 ezer font kölcsönt, mert szeretne egy Toyota Celica típusú versenyautót venni. Persze páros lábbal rúgták ki. De ő nem adta fel, készített egy precíz üzleti tervet, visszament, és akkor már megkapta a pénzt. Így kezdődött a pályafutása.
Akkoriban történt, hogy egy teljes évig abban a műhelyben lakott (evett, aludt), amelyben az autóját szervizelték. Elszántságban tehát nem volt hiány. Ezt érezhették meg a Ford vezetői is, akik 1999-ben szerződést ajánlottak neki. Persze, Solberggel még megállapodást kötni sem volt könnyű. A norvég utolsó celicás viadalán ugyanis a fordos főnökök odamentek a záró gyorsasági szakasz céljába, hogy ott közöljék vele a jó hírt, Solberg azonban sohasem ért oda. Lecsúszott az útról, és fel kellett adnia a versenyt. Ráadásul amikor kiugrott az árokban heverő kocsiból, eltörte a lábát. Ez azonban nem tántoríthatta el attól, hogy a következő idényben beüljön a Fordba.
A 2000-es szezon közepén már a Subarué volt a tejfölszőke, kölyökképű norvég, és a mai napig ott versenyez, az Impreza WRC-vel szerzett világbajnoki címet. Amikor tavaly a négyszeres világbajnok Tommi Mäkinen a csapathoz szerződött, sokan attól tartottak, hogy Solberg háttérbe szorul, de nem így történt. Sőt, általában jobb volt, mint finn csapattársa. Ez azonban a viszonyukra semmiféle hatással sem volt, sőt, az elmúlt két évben igazán jó barátok lettek.
Az idény utolsó sajtótájékoztatóján mind a ketten ott voltak. Ültek egymás mellett, és időről időre kezet ráztak, hátba veregették egymást. Világosan látszott, hogy igazán bensőséges kapcsolat az övék, és az újdonsült világbajnok a könnyeivel küszködött, amikor az aktív versenyzéstől visszavonuló Mäkinen búcsút vett mindenkitől.
"Rengeteget tanultam Tommitól, neki köszönhetően gyorsabb lettem – vallotta be Solberg. – Az idényzáró előtt sokszor felhívtam, és kérdezgettem, milyen érzés, amikor az ember a világbajnoki címért küzd. Azt mondta, borzalmas hétnek nézek elébe. Nem tudok majd aludni, folyamatosan a vébécímre gondolok – és tényleg így történt. Végül azonban sikerült valóra váltani az álmainkat, és ebben nagy része volt a csapattársamnak. Ez a győzelem a tiéd is, Tommi!”
A négyszeres világbajnok, mint mindig, most is tudta, mit kell válaszolnia: "Köszi, de te dolgoztál meg érte.”
És tényleg. Petter Solberg a döntő pillanatban hideg fejjel tudott gondolkodni, tökéletesen koncentrálni, versenyt és világbajnoki címet nyerni.
Nincs más hátra, jöhet a buli a farmon!