Roberto is megdicsérte

Mielőtt belevágnánk, idézzük fel a mérkőzés 81. percéhez fűződő, parádés mozzanatot (tovább fájdítva azok szívét, akik esetleg lemaradtak róla)! Cassano a jobb szélről, az oldalvonal közeléből végzett el szabadrúgást, de meglepetésre nem fejre ívelte, hanem betekerte a Lazio tizenhatosán összesereglett "tömegbe”. A labda nagyjából combmagasságban repült a tizenegyespont tájékán várakozó Mancini felé, aki felugrott, és a jobb sarka belső felével, saját lábai között terelte a kapu hosszú sarkába. Hasonló mozdulatot láthattunk már Del Pierótól az 1997-es BL-döntőn, meg aztán Ronaldótól, még a PSV-ben, de egyiküknek sem kellett ilyen magasra emelkednie.
Azt persze senki se higgye, hogy a 23 éves brazil ezzel az egy mozdulattal vétette magát észre a kilencven perc folyamán. Hogy mást ne mondjunk, néhány perccel a fent vázolt varázslatot követően tőle indult az az átadás, amely után honfitársa, Emerson a hálóba ágyúzta a második hazai találatot. Élete első római derbijének sorsát egy góllal és egy assziszttal jóformán egymaga eldöntötte – nem csoda, hogy a Gazzetta dello Sport című lap 7.5-ös osztályzattal jutalmazta.

Emberünk Belo Horizontéban nőtt föl, s az ottani két nagy klub közül az Atlético MG futballistája lett. Húszévesen már ugyanennyi találkozón lépett pályára egy idény alatt, majd kölcsönadták a Portuguesának, ahol rögtön stabil csapattaggá vált. Anyaegyesülete visszavitte, s a következő évadban középpályás létére 36 összecsapáson 15-ször volt eredményes. Teljesítményének híre természetesen Brazílián kívülre is eljutott, s ahogyan ez lenni szokott, az Atlético azonnal eladta, amikor módos (értsd: európai) kérője akadt.
A másodosztályú Vicenza vitte el Mancinit, s bár együttese a Serie B-ben csak nyolcadik lett, ő mutatott annyit, hogy Fabio Capello a nyáron többek között vele egészítette ki a "farkasfalkát”. Augusztusban az első bajnokin, Udinében tüstént bedobta a mély vízbe, és a bordó-sárga közönség új kedvencét – aki időközben a macedón Vardar Szokpje ellen az UEFA-kupában is betalált egyszer – azóta ki sem hagyta a kezdőből.
"Roppantul örülök ennek a gólnak. Már odahaza is mindig szerencsém volt az ilyen nagy derbikkel, de azért meg kell jegyeznem, elsősorban a csapaté az érdem. Köszönet minden társamnak, hogy lehetővé tették, ami történt. Óriási győzni akarással játszottunk, mert tudtuk, hogy a második helyre kerülhetünk” – mondta a vasárnapi meccs hőse a lefújás után. – Amikor Rómába érkeztem, folyt némi vita arról, hogy megütöm-e a Serie A szintjét. Azt hiszem, most a pályán megadtam a választ a kérdésre. A mai gólom jutalom azért a kemény munkáért, amit elvégeztem az idény kezdete óta” – váltott a szerény hangszínről kissé öntudatosabbra, teljes joggal.
A sajtótájékoztatón egyébként újabb jutalomban részesült, nem más dicsérte meg ugyanis, mint híres névrokona, Roberto Mancini. "Gratulálok a fiúnak, fantasztikus gól volt. Más kérdés, hogy a döntetlen sokkal igazságosabb eredmény lett volna” – summázott a hajdani gólzsák, aki manapság a Laziót irányítja.