Rekordmezőny a csapatoknál

No persze, hiszen a rendezők az összes létező fegyveres testület vezetőjét maguk mellé tudták állítani, így az útvonal–biztosítástól a határátlépésig minden adva volt. A magyar indulóknak az idén lesz szükségük utoljára útlevélre, hiszen Magyarország 2004. május elsejével belép az Európai Unióba. Az eredeti ötletet – az előzetesen kezelt útiokmány birtokában szabadon átfutni a határon – túlhaladta a történelem. Jövőre nem kell már a nevezésnél a határőrök előtt sorban állni a soproni sportcsarnokban.
Lássuk, kik voltak ennek a nem csak nevében szuper versenynek a hősei!
A férfiaknál öten osztoznak a dicsőségen, a nők közül nyolcan voltak képesek győzni. Természetesen az egyéniek küzdelme – a távval, egymással és főként önmagukkal – váltotta ki a média érdeklődését. Az idén a férfiaknál a korábbi győztesek – Vozár Attila, Anatolij Kruglikov, Bogár János –, valamint a tavalyi ezüstérmes Jaroslaw Janicki vívhat ádáz csatát a győzelemért. A nőknél sajnos nem lesz magyar induló, Marina Bicskova és Maria Bak küzdelme várható. Ám hiba volna, ha csak róluk szólnánk. Hiszen a hátteret, a tömeget a csapatban futók adják. És közöttük is éppen olyan kiélezett a küzdelem, mint a magányos harcosok között. Sőt! Hiszen a nagy kalandba egyedül belevágók nagy részének "mindössze” annyi a vágya, hogy október 23-án szintidőn belül odaérjen a Hősök terén felállított célba. A csapattagoknak ennél valamivel könnyebb dolguk van, nekik naponta "csak” 20-30 kilométert kell legyűrniük. Négy vagy öt félmaratoni táv öt nap alatt. Kemény próba ez, főként ha a körülményeket vesszük, hiszen október 19. és 23. között a legritkább esetben van kellemes futóidő, sokszor fagyban indul útnak a mezőny, erős szélben kell futni, és az eső is nyakon önti őket, hogy este sokszor órákig várjanak a sorukra a gyúróasztal előtt.
Az öt nap nem álomutazás tehát, mégis évről évre egyre többen szánják rá magukat, hogy induljanak. Ennek a versenynek presztízse van, és a sok hirdetésen felül önmagát adja el. Nem véletlen, hogy az idén 35 egyéni és 129 csapat tagjai toporognak a bécsi Happel-stadionban a rajtnál. Utóbbi abszolút részvételi csúcs. Mint ahogyan a szervezés is csúcsnak ígérkezik, legalábbis erre utal, hogy a szervezőbizottság Frank Tibort kérte fel versenyigazgatónak. A korábban a világ majd’ minden pontján megforduló, rendkívüli tapasztalatokkal felvértezett ultrafutó hét alkalommal teljesítette a Bécs–Budapest szupermaratonit, így pontosan tudja, hogyan lehet jobbá, szebbé tenni ezt a viadalt.
Már a rajt helyszíne is méltóságot sugároz, megadja az esemény alaphangulatát, a rangjához illő hátteret. Mint ahogyan a rendezők is igyekeznek minden feltételt megteremteni a futók számára a táv sikeres teljesítéséhez. Korábban főként azok az egyéni indulók kerülhettek bajba, akik kísérő nélkül indultak útnak, most sokkal több fajta étel és ital várja majd őket az utak mentén, ráadásul a csapattagok külön asztalokról vehetnek ételt-italt magukhoz, így a magányos és sokszor ugyancsak a mezőny végén küzdő egyénieknek is jut majd elég frissítő. Az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elv alapján az idén már senkit sem lehet gépjárművel kísérni, ha ezt a szabályt megszegik, a versenyigazgató szerint első alkalommal figyelmeztetés, másodjára egyórás büntetés, harmadszorra pedig a versenyből való kizárás a büntetés. A kerékpáros kíséret továbbra is meg van engedve.
Korábban az is előfordult, hogy egy-egy sérült csapattagot idő előtt leváltottak. "Csakhogy ez nem tartható. Hiszen minden váltóversenyen kijelölt váltózóna van. Ha nem ezen a területen történik a váltás, a csapatot kizárják a versenyből. Tudom, kemény döntés, de a szabály mindenkire vonatkozik” – így Frank. Viszont a napi limitidőket felemelték. Az első nap kilenc kilométeres óránkénti átlagsebesség kell a biztos célba éréshez, a második naptól ez nyolcra csökken. "Mindent megteszünk azért, hogy a futók érezzék, ez a verseny értük van. A konyhát egy órával tovább tartjuk nyitva minden célban, hogy senki, még a legkésőbb beérkezők se maradjanak hoppon. A regenerációra, pihenésre is több időt hagyunk. Győrben az új sportcsarnokban kényelmesen elfér majd mindenki a befutást követően, a harmadik napon pedig a korábbi évek gyakorlatához képest egy órával később indul útjára a mezőny. Tudom, hogy az első évben nem megy még minden olyan gördülékenyen, mint kellene, de nagyon bízom benne, hogy a futók így is érzékelni fogják a változásokat” – foglalta össze a versenyigazgató a viadal megújítására tett erőfeszítéseit.