Noha Baumgartner Zsolt nem versenyezhetett a hét végén az Egyesült Államok Nagydíján, mégis volt értelme Indianapolisba utaznia. Eddie Jordantől ugyanis írásbeli szerződésajánlatot kapott a jövő évre, amelyben az szerepel, hogy a csapatfőnök kész fogadni őt, ha a szponzori hátterével minden rendben lesz. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy Jordan úr elismeri a magyar pilóta tehetségét, biztos benne, hogy Zsolt képes lenne végigversenyezni egy teljes idényt a Formula1-ben (óriási dolog, hogy a magyar sportolóra gondoltak, hiszen a hírek szerint az idény végén jó néhány tapasztalt versenyző marad állás nélkül), ám ehhez szükséges bizonyos anyagi háttér. Természetesen ezt nem Zsoltnak kellene előteremtenie (képtelen is lenne rá), hanem a mögötte álló támogatóknak. Hogy mennyi pénzre lenne szükség, azt egyelőre nem lehet tudni, mert mindkét fél üzleti titokként kezeli. Ám hogy némi támpontot adjunk: lapunk információi szerint a Jordan-istálló színeiben szereplő Ralph Firman szponzorai az idén 810 millió dollár (22.5 milliárd forint) támogatást nyújtottak az ír pilótának. Baumgartner előtt egyébként egy másik út is nyitva áll: egy, jövőre a Cartban szereplő csapat is megkereste. Ám ő egyelőre a Formula1-re koncentrál.
Baumgartner lehetne az elsô kelet-európai, aki végigversenyez egy idényt az F1-ben (Fotó: Czagány Balázs)
Baumgartner lehetne az elsô kelet-európai, aki végigversenyez egy idényt az F1-ben (Fotó: Czagány Balázs)
– Nem számítottam rá, hogy már Indianapolisban szerződési ajánlatot kapok – mondta Baumgartner. – Ez igazából még nem szerződés, hanem afféle szándéknyilatkozat, amelyben Eddie Jordan leírja, hogy fogad engem a csapatában, ha elő tudjuk teremteni az ehhez szükséges szponzori hátteret. Ez óriási elismerés, mert azt bizonyítja, hogy a csapat tényleg elégedett volt a teljesítményemmel. – Óriási lépés ez ahhoz képest, hogy az év elején még csak tesztpilótai szerződésről csiripeltek a madarak. – Éppen ezen gondolkodtam valamelyik nap! A nyár elején még ott tartottam, hogy néhányszor vezettem Formula–1-es autót. A következő nagy fordulat Firman mogyoródi balesete volt, amely után versenylehetőséghez jutottam. Aztán kihívtak tesztelni Silverstone-ba, majd Monzában újra autóba ülhettem. Ezek mind-mind olyan jelek, amelyek azt bizonyítják, hogy a csapat jól tudott velem együtt dolgozni. – Csalódott volt, hogy Indianapolisban nem jutott szerephez? – Egyáltalán nem, sőt, kellemes emlékekkel távoztam Amerikából. Jólesett például, amikor Norbert Haug, a McLaren sportigazgatója, valamint Jean Todt, a Ferrari csapatfőnöke megveregette a vállamat, és azt mondta, jó munkát végeztem az előző két versenyen. Egyáltalán már azt óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy ismernek, hogy tudják a nevemet. Ez azért fontos, mert ha mégsem jönne össze a pilótai szerződés, és esetleg tesztpilótai állást keresünk valamelyik nagy csapatnál, legalább fogják tudni, hogy ki vagyok. Emiatt utazom el egyébként Japánba is. – Hány százalék esélyt lát arra, hogy már jövőre pilóta legyen a Formula–1-ben? – Ezt inkább Frank Tamástól, a menedzseremtől kellene megkérdezni, hiszen ő tárgyal a támogatókkal. Én mindig egy kicsit pesszimistább vagyok az átlagnál. Tény, hogy nagy cégeket, vállalatokat kell magunk mögé állítanunk, és az is tény, hogy rang szponzorként megjelenni a Formula–1-ben. Most már csak az a kérdés, meg tudjuk-e győzni a multikat arról, hogy érdemes támogatniuk engem. – Tudjuk, a Jordan nem tartozik az élcsapatok közé. Alkalmas arra, hogy egy újonc megtanulja ott a szakmát?
Schumiék is fizettek
A Formula–1-ben korábban tendencia volt, hogy aki be akart kerülni, annak fizetnie kellett. Legendás történet, hogy az azóta öt világbajnoki címet szerzô Michael Schumacher helyett a menedzsere, Willi Weber a saját zsebébôl fizette ki a „részvételi díjat”, mert annyira biztos volt benne, hogy megtérül a befektetése. Ma már egy ember nem elég, tôkeerôs támogatók kellenek. De nem minden csapatnál. A kiscsapatoknak – ilyen például a Jordan és a Minardi – szükségük van a pilóták által hozott támogatókra, a nagyok azonban megvannak enélkül is. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kiscsapatoknál szereplô pilóták kevésbé tehetségesek lennének. Itt van például Justin Wilson, akit az év egyik nagy felfedezettjének kiáltottak ki, pedig neki is le kellett tennie némi pénzt (a hírek szerint kétmillió dollárt – félmilliárd forintot –) azért, hogy versenyezhessen.
– A mezőnynek ebben a régiójában a lehető legalkalmasabb. Ráadásul az istálló jövőre jobb motort szeretne, ugyanolyan fejlesztésűt, mint ami a Jaguart hajtja. Az a Ford-erőforrás jelenleg körönként egy másodperccel gyorsabb a miénknél. – Ön Fisichella helyére szerződne? És ki lenne a csapattársa? – Egyelőre nem tudom, hogy ki lenne a csapattársam, de az istálló főszponzora, a Benson and Hedges cigarettagyár miatt biztosan brit pilótára esik a választás. Lehet, hogy marad Firman, de én inkább arra tippelnék, hogy a skót Allan McNisht szerződtetik. Sokat látni őt mostanában a Jordan-box közelében. – A Formula–3000-es bajnok Björn Wirdheim eléggé leszerepelt az indianapolisi teszten, és Firman sem remekelt a hét végén. Milyen megvilágításba helyezi ez az ön korábbi teljesítményét? – Mindenképpen felértékeli. Egyelőre azonban nem tudom, hogy mekkora jelentősége van ennek.
Frank Tamás szerint jó esély van a sikerre
Frank Tamás, a magyar Formula–1-es reménység menedzsere optimista. Ez azonban egyáltalán nem meglepő, hiszen ha nem bízna magában, fölösleges lenne tárgyalásokat kezdeményeznie. Márpedig neki meg kell keresnie a nagy cégeket, hiszen csak így adhat esélyt pártfogoltjának, Baumgartner Zsoltnak. "Jók az esélyeink, ha most nem sikerül összegyűjtenünk a versenyzéshez szükséges pénzt, akkor talán soha – mondta Frank. – Bárkivel tárgyaltam eddig, mindenki pozitívan állt az ügyhöz, és nemcsak Magyarországon, hanem a régióban is, hiszen kelet-európai pilóta még sohasem futott a Formula–1-es sorozatban teljes idényt. Igaz, hogy a cseh Tomas Enge három verseny erejéig feltűnt a száguldó cirkuszban, ám Zsolt lenne az első, aki egész évben szerepel a száguldó cirkusz viadalain. Érdekes egyébként, hogy mindössze két versenyen vett részt a Formula–1-ben, és máris felismerik az utcán. Engem lepett meg a legjobban, hogy Indianapolisban autogramot kértek tőle. Pedig nem is jordanes szerelésben volt, mégis megismerték. Hát ezt jelenti a Formula–1!”