Zwickl Dániel fülig érő szájjal fogadta a gratulációkat. Olyan volt a tekintete, mint két-három esztendővel ezelőtt oly sokszor, s akkoriban majd mindenki azt gondolta, hogy a győzelmét ünneplő Zwicklt attól kezdve hosszú évekig láthatják majd az asztalnál.
Zwickl Dániel: gödörbôl a csúcsra (Fotó: Meggyesi Bálint)
Zwickl Dániel: gödörbôl a csúcsra (Fotó: Meggyesi Bálint)
Aztán elkövetkezett a felnőtté válás időszaka, amely az életben sem könnyű, a pingpongasztalok környékén pedig még annál is nehezebb: a serdülők és az ifjúságiak között megszerzett címek semmire sem jogosították fel, az új közegben minden egyes pontért meg kellett küzdenie, ám az elmúlt tizenkét hónap nem sok sikert hozott a számára. Legfeljebb az 1999-es serdülő Eb-n elért és azóta is fennálló "világcsúcsa” (négy számban állt asztalhoz, 38 mérkőzést játszott és mindet megnyerve nyert egyszerre négy aranyérmet) tarthatta benne a lelket azokban a hónapokban, amikor gyakorlatilag a labdát is alig ütötte át a hálón, hiszen olyan mély kátyúban volt, ahonnan csak az igazán nagyok tudnak felkapaszkodni. És Zwickl Dániel ilyen… Azok után, hogy a Top 12 selejtezőjének számító Top 12 "B”-bajnokságon a második helyet elcsípve kvalifikálta magát a Martini-kupáért zajló versenyre, hétfőn és kedden egészen parádés teljesítményt nyújtott a BSE városmajori kosárlabdacsarnokában. Igaz ugyan, hogy a csoportmérkőzések során Demeter Leheltől kikapott, ám ezt a kis botlást leszámítva végig kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtott, sőt, reálisan nézve még azon a meccsen is jól játszott, csak éppen Demeter még jobban. A csoportmérkőzések után az elődöntőben, a bajnokság meglepetésemberének számító Muskó Pétert (hogy mennyire váratlan volt az ő négy közé jutása és hogy mennyire nincs benne a honi köztudatban a neve, jelzi, hogy a zsűri elsőként Muskó Gábor néven szólította játékra…) már önbizalomtól duzzadó, nagyon jó játékkal verte, hogy aztán a döntőben, modernkori Ludas Matyiként nem is háromszor, hanem négyszer verje vissza Demeteren az egy nappal korábbi vereséget. Ezen a szinten hihetetlennek mondható, 4:0-ás győzelemmel söpörte be élete első Top 12 bajnoki címét, hogy aztán fülig érő szájjal fogadhassa a gratulációkat.
Fazekas Mária: harmadszor a legjobb (Fotó: Meggyesi Bálint)
A reakció persze Fazekas Máriánál sem volt különböző, igaz, az ő esetében egészen másfajta boldogságról volt szó. A Statisztika válogatottjának már gyakorlata van az efféle sikerekben, a Top 12-őt például tavalyelőtt és tavaly is megnyerte, így ebből következően a teljes mezőny az ő skalpjára vadászott. Ráadásul klubtársának, a decemberi ifjúsági világbajnokságra is készülő Póta Georginának már a hétfői első fordulóban sikerült megrángatnia az oroszlán bajuszát, de ez a vereség sem szegte kedvét Fazekasnak. Ô csak ment előre, tette a dolgát, mégpedig nem is akárhogy: a további négy csoportmérkőzésen mindössze egy játszmát veszítve jutott az elődöntőbe, ahol előbb az örök riválisának tekinthető Molnár Zitával vívott késhegyre menő, és az ő szemszögéből nézve győztes küzdelmet. Aztán jött a finálé, ahol úgy gondolkozott: ha már eddig eljutott, nem engedheti meg, hogy két nap alatt ugyanattól a játékostól másodszor is kikapjon: rutin kontra fiatalos lendület 4:3, azaz Fazekas triplázott, Pótának pedig a döntőbe jutás büszke érzése maradt.