Baumgartner: ki korán kel…

Azt mondja, csak ez után tudatták vele, hogy ő helyettesíti a csütörtöki orvosi vizsgálaton "elbukó” Ralph Firmant, akinek a három héttel ezelőtti balesete következtében még mindig egyensúlyzavarai vannak. Persze azért valamit lehetett sejteni már csütörtökön is, hiszen este hatkor, amikor a Formula–3000-es záróünnepségre indult volna, a kapuból hívták vissza, és este tízig állítgatták az ő kívánságai szerint az egyik Jordan-Fordot.
Baumgartner tehát élete második Formula–1-es futamára készülődik, jobban mondva az első teljesre, hiszen a mostani programban már a pénteki időmérő edzés is szerepelt, amit a magyar versenyen még ki kellett hagynia (azon még a szombaton kicsúszó Firman indult). A 17. helyen végzett, és nem volt elégedetlen a pozíciójával.

– Kihozta magából a maximumot péntek délután?
– Két-három tizeddel lehettem volna gyorsabb, ha az Ascari-kanyarban nem fékezek túl későn. Rizikóztam, és korrigálnom kellett. Ugyanakkor viszont hét tizedre vagyok Giancarlo Fisichellától, ami nem is olyan rossz. Főleg úgy, hogy a pálya sokkal koszosabb volt, mint délelőtt, ráadásul a szél is feltámadt, ami egy kicsit instabillá tette az autót.
– A motorja minden boxkiállásnál rettenetesen füstölt. Mi volt ennek az oka?
– A visszapillantó tükörből én is láttam a füstgomolyagot, és bevallom, nem voltam túl nyugodt miatta. A Cosworth főmérnöke azonban megnyugtatott, hogy nincs ok aggodalomra, ez olyan motor, amely több olajat fogyaszt, ezért füstöl annyira. Fisichella másfajtát próbált, és úgy tűnik, az övé jobb, úgyhogy szombatra én is olyat kapok.
– Tényleg, milyen viszonyban van olasz csapattársával? Szoktak beszélgetni?
– Persze, de jobbára szakmai dolgokról. Megbeszéltük például, hogy a délelőtti szabadedzésen mindkettőnk autója túlkormányozott volt.


– Nagyjából két-három körönként kiállt a boxba. Miért?
– Állítgattuk a kocsit, és a boxkiállásokat gyakoroltuk.
– A csúcssebessége délelőtt 353 kilométer per óra volt. Milyen érzés ekkora sebességgel haladni?
– Kellemes. Az ember a célegyenes végi fékezési pontra koncentrál, és amikor odaér, hirtelen felgyorsulnak az események. Az a kilencven méter érdekesen zajlik.
– Miért van az, hogy a pálya első és utolsó szektorában a középmezőnyben lévők idejét autózta, a középsőben azonban egy kicsit lassabb volt?
– Az aszfaltcsíknak az a része rendkívül kanyargós, és ott jönnek ki a kasztnik közötti különbségek.
– Mire számít szombaton?
– Nehéz ezt előre megmondani, sok minden függ a körülményektől. Én mindenesetre megpróbálok a tőlem telhető legjobban autózni.