Az elutazás előtti napokban már roppant ideges volt. Persze, Vereckei István, a férfiak szövetségi kapitánya próbálta palástolni ezt az "állapotot a versenyzői előtt, a feszültségét poénokkal, csipkelődő zrikákkal vezette le. A helyzet ugyanis nagyon éles.
Vereckei István szövetségi kapitány az utolsó eligazítást tartja Lôrik Attilának (balról), Gál Róbertnek és Király Rolandnak (Fotó: Meggyesi Bálint)
Vereckei István szövetségi kapitány az utolsó eligazítást tartja Lôrik Attilának (balról), Gál Róbertnek és Király Rolandnak (Fotó: Meggyesi Bálint)
Az augusztus 16-án kezdődő anaheimi világbajnokságra a csapat athéni kvalifikációjáért utazik a magyar férfiválogatott, és több mint valószínű, hogy ötkarikás indulásuk ezredpontokon múlhat. – Mert valljuk be, az első tíz hely szinte le van osztva – magyarázta a kapitány. – Japán, Kína, Oroszország, Ukrajna, Dél-Korea, Egyesült Államok, Fehéroroszország, Románia, Franciaország és Spanyolország a tudásuk alapján biztosan ott érezhetik magukat az olimpián, náluk csak az lesz a kérdés, hogy ki kerül be a világbajnokság csapatfináléjába. Nekünk azonban a tizenkettedik hely megszerzése is hatalmas munkával jár majd, és itt lenne végre az ideje, hogy Barcelona után ismét olimpiai részvevők lehessünk. – Sokan úgy vélik, ha nem sikerül a kvalifikáció a magyar torna lehúzhatja a rolót. – Azért nem hiszem, hogy ilyen drasztikus lenne a helyzet. Tény, hogy kellemetlenül érintene bennünket, de jónéhány olyan versenyzőnk van, aki megállja a helyét a nemzetközi porondon. Négy esztendővel ezelőtt, a tiencsini világbajnokságon Csollány Szilveszter és Supola Zoltán személyében ászok voltak a csapatban, mégis csak a tizenharmadikok lettünk. Bár ezúttal Csollány-szintű tornászunk nincs, ez a válogatott semmivel sem rosszabb. – És mivel lehet jobb? – A fiúk nagyon egységesek, ilyen jó hangulatú és összetartó már régen volt a magyar válogatott. És úgy érzem, bár meglehetősen fiatal a csapatunk, mégis elegendő rutinnal rendelkeznek ahhoz, hogy biztosan megcsinálják a gyakorlataikat. Rengeteg munka van mögöttük és szerencsére sok olyan verseny is, amely megfelelő önbizalmat adott. – A román és az ukrán versenyekre gondol? – Azokra is. Nem sokkal maradtunk el a világbajnoki és olimpiai dobogós csapatoktól. Persze más egy felkészülési időszakban megrendezett összecsapáson és más élesben, a legfontosabb pillanatban jól teljesíteni. Mindenesetre az sokat jelent, hogy nemzetközi szinten is nagyot fejlődtek a fiúk. – A Világkupa eredmények is ezt bizonyítják. – Igen, és ezeken a versenyeken a pontozók megismerhették legjobbjainkat. Gál Róbert és Fekete Levente neve már nem lesz ismeretlen a világbajnokságon sem. De ez nem azt jelenti, hogy pusztán csak a nevükkel bármit elérhetnek. Mindenkinek a csapatban tudatosítania kell magában, hogy egyetlen kihagyásuk sem lehet. Ha rontunk, ahogyan tiencsinben is hibáztunk, elfelejthetjük az olimpiát.