Tavaly a debreceni szerenkénti világbajnokságon kezdte el bontogatni a szárnyait. Akkor mindenki nagy meglepetésére és megelégedésére talajon és felemás korláton is bejutott a legjobb 16 versenyző közé, s kedves, szerény jellemével azonnal a nézők kedvencévé vált. A békéscsabaiak tornásza, Kiss Renáta akkor mindössze tizenhat esztendős volt, és bár az idén sem tartozik a veterán versenyzők közé, a magyar női csapat egyik húzóembere lehet az augusztus 16-án kezdődő anaheimi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon.
A tizenhét éves Kiss Renáta a mieink húzóembere lehet az amerikai világbajnokságon (Fotó: Danis Barna)
A tizenhét éves Kiss Renáta a mieink húzóembere lehet az amerikai világbajnokságon (Fotó: Danis Barna)
– Ön és Szarka Krisztina már indult világbajnokságon, mennyiben lesz más a mostani világverseny? – Mondhatom azt is, hogy nagyobb a tétje, mint a debreceni versenynek volt, hiszen itt dől el az olimpiai helyek sorsa. De ez csak részben igaz, mert a hazai világbajnokság különleges kihívást jelentett a magyar versenyzőknek – mondta Kiss Renáta. – A közönség miatt? – Igen, nehéz volt élvezni a versenyeket és ugyanakkor megfelelni a követelménynek. Akkor a vébé rajtja előtt mindannyian hatalmas nyomást éreztünk, talán most ez az érzés nem nehezedik ránk. – Azért ezt már a rutin mondatja önnel. – Rutin? Azt hiszem, nincs még akkora tapasztalatom, hogy rutinos versenyzőnek tartsam magam. Tény, hogy Gentben és Debrecenben is beleszagoltam a világbajnokságok levegőjébe, megismertem ezeknek a versenyeknek a hangulatát, és nincs bennem akkora izgalom, mint mondjuk a most debütáló csapattársaimban van. – Pedig ön elég izgalmat okozott az edzőinek. – A sérülésemre céloz? Igen, sajnos belefutottam egy hátsérülésbe, ami meglehetősen nehezen akart meggyógyulni. A világbajnoki válogatókon nem is indultam el, gyógytornára jártam, és félő volt, hogy kevés időm marad a felkészülésre. – De ahogy látom, túljutott a nehezén. – Igen, ma már kutya bajom. Jól bírom a terhelést, és a gyakorlatok is úgy mennek, ahogyan azt az idény elején elképzeltem. – Felemás korláton is képes lesz olyan produkcióra, mint a debreceni versenyen? – Nem, a csapatsiker érdekében egy kicsit könnyítettünk ezen a gyakorlaton. Nem kockáztathatok meg mondjuk egy tripla csavaros leérkezést, mert minden ezredpont számít. – Az nem töri le, hogy a női csapat esetében, mondjuk ki őszintén: távoli reménynek tűnik a csapat olimpiai kvalifikációja? – Tisztában vagyunk vele, hogy hatalmas a szakadék a nemzetközi elit és közöttünk, de a felkészülés alatt nem keseregtünk emiatt. Igyekeztünk tisztességesen edzeni, és az elmúlt öt hónap alatt érzésem szerint sokat fejlődtünk is. A célunk, hogy a legjobb tizennyolc csapat között zárjunk, hiszen akkor két versenyzővel utazhatunk majd az athéni olimpiára.