A bonyodalmakat előidéző helyzet tanulságát akár már most, mindjárt kezdetben levonhatjuk. Pofonegyszerű, s így fogalmazható meg: legyünk óvatosak, lehetőleg ne építsünk lőtér mellé lakótelepi lakásokat, illetve kerüljük el épp így, hogy lakótelepi környezetbe helyezzünk el lőteret.
Érthető okokból egyik megoldás sem célravezető, s mindkettő ugyanahhoz a körülményesen megoldható kényszermegoldáshoz vezet, mint a szóban forgó, Zágrábi út 10. alatt található lőtér. Tegyük mindjárt hozzá, ez nem csak most, napjainkban okoz fejfájást a sportlövészet elkötelezett híveinek, a lakosságnak és a különféle hatóságoknak – egymással ugyan ellentétes okokból – hanem régóta, hiszen jó hatvan esztendővel ezelőtt épült, majd a hetvenes évek közepén építette újjá a vegyes emlékű MHSZ budapesti vezetősége. Hosszú és áldatlan a történet, amelynek végére, szövevényei és bonyodalmai ellenére, mégiscsak pontot kell tenni, mégpedig úgy, hogy ne húzzák a rövidebbet sem a sportlövők, sem a lakosság, továbbá megnyugodhassanak az illetékes önkormányzat vezetői is. Adott, meghatározott állapotokkal van dolgunk, s ennek megfelelően a megoldás két alapvető eleme egyrészt valamiféle okos kompromisszum lehet, illetve másfelől az ennek eléréséhez szükséges pénz előkerítése.Érthető a lakosság időnkénti idegenkedése az állandó puffogtatástól, fegyverzajtól, viszont ugyanakkor a lövészek helyzete is – kimondhatjuk – szánalmas és megalázó… Sportlövőink ráadásul a mind szegényesebb körülmények ellenére is becsülettel helytállnak, hozzák az olimpiai eredményeket, az idén is sorra szerzik az olimpiai részvételt biztosító kvótáikat. A sportág népszerű a fiatalok körében, jellemző, hogy tavaly a világbajnoki küzdelmek során 11 érmet, közte 4 aranyat szereztek legjobbjaink. Aligha vitatható, hogy megérdemlik nemcsak a figyelmünket, az elismerésünket, hanem a támogatásunkat is, ha bajban vannak. A Zágrábi úti ügyre pedig aggasztó gondfellegek telepedtek. Valamit tenni kell, annál is inkább, mert az 1000 négyzetméteres létesítmény – 54 lőállással, 25 és 50 méteres pályáival – olyan betonelemekből épült, ideértve a lőtér golyófogóit is, amely még több évtizedig képes szolgálni a lövészsportot.A nagy és ebben a témakörben egyáltalában nem ritkaságszámba menő átverés még a nyolcvanas évek kezdetére esett, amikor a kőbányai tanács a lőtér köré tízemeletes házak felépítését engedélyezte. Azzal a feltétellel, hogy a lőtéri zaj káros hatásának elkerülése érdekében a 25 és 50 méteres nyílt lőteret be kell fedni. Erre a célra az építők külön 25 millió forintot tettek félre. A házak felépültek – a befedés meg elmaradt…A Budapesti Rendőr-főkapitányság a Kőbányai Önkormányzat környezetvédelmi bizottságának javaslatára – lakossági panasz miatt – 1993-tól kezdődően három alkalommal – mindig hat-hat hónapra – felfüggesztette a nyílt lőtér üzemeltetését, s arra kötelezte a helyi egyesületet, az Igazságügyi Minisztérium Kőbányai Duna Lövész Egyesületet, amely 1976 óta, mint ingyenes használó, 55 százalékos használati jogot élvez, hogy építsen zajszintcsökkentő tetőzetet az első golyófogóig. Ez megtörtént, de ez csupán az 54 lőállás mindössze 5 százalékát teszi használhatóvá. Az önkormányzat ennek megfelelően járult hozzá a lőtér üzemeltetéséhez, s ezt az okmányt azután hivatalosan megküldték a 2001 óta tulajdonos Fővárosi Önkormányzat részére. A következő lépés hiányzik, a fővárosnak elküldött határozat azóta sem jutott el a BRFK-hoz, a végleges engedély kiadására hivatott szervhez. A sportolóknak az engedély hiányában immár másfél esztendeje nincs lehetőségük a nyílt lőtér használatára.Sárvári Pál, a lövészegyesület ősz hajú elnöke előrehaladott korát meghazudtoló szívóssággal, szenvedéllyel, tiszteletreméltó megszállottsággal küzd, lohol egyik fórumtól a másikig, egyrészt az engedélyért, másfelől a végérvényes, minden fél számára megnyugtató megoldás érdekében: az egyik utolsó, de egyben mégis reményteli jövővel kecsegtető fővárosi lövészbástya befedéséért… Igaz hittel küzd az ügyért, mondván, egy új lőtér 800 millió forint, az övék befedése pedig legfeljebb 50 millió…Néhány hónapja levelet írt Sárvári Pál a sportminiszternek, Jánosi Györgynek, a miniszternek azonban már nem jutott ideje a menesztése előtt választ küldeni… Az állhatatos levélíró régi levelét – változatlan tisztelettel – ám új címzéssel látja el, s hozzáírja legújabb érveit, magyarázatait is Gyurcsány Ferencnek, az újdonsült sportminiszternek.Áhítva, és a tőle telhető türelemmel várja a választ – legalább egy meghallgatásban bízva…