A várakozásoknak megfelelően a franciaországi török kolónia képviselői ellepték a Geoffroy Guichard-stadiont, és ugyancsak előre sejthetően hangot adtak a csapatukat a tavalyi vb-n kétszer is legyőző brazilokkal szembeni ellenérzéseiknek.
Bülent (3) köszönti az egyenlítô Gökdenizt
Bülent (3) köszönti az egyenlítô Gökdenizt
A szurkolók megveszekedetten fütyültek, ha a sárga mezeseknél volt a labda, és bizony az első tíz perc során alig kellett kivenni az ujjukat a szájukból, mert a selecao eddigi produkcióihoz képest meglepően jól kezdett. A kameruniak elleni 24 perces szereplése során labdához is alig érő Ilan az ötödik percben megugrott a jobb oldalon, de Adriano háta mögé adta a labdát, így a hatalmas lehetőségből lövőhelyzet se nagyon lett – a török védők bele is vetődtek a parmai csatár próbálkozásába. Rögtön ezután már maga Ilan szerezhetett volna gólt, egy remek jobb oldali ívelés szinte üresen találta az ötösön, de a jobb kapufára fejelte a labdát. Az első negyedóra végén újra a másik brazil támadó következett, s képes volt az előbbinél is nagyobbat rontani: Rüstü kiejtette a kezéből Kléberson beadását, a jó helyen ólálkodó Ronaldinho kicselezte a kapust, visszagurított, s noha Adriano még át is vehette a labdát, hat méterről a gólvonalon álló védőbe lőtte a labdát. Nem volt megállás, a túloldalon először megvillanó Tuncay be is talált, de előtte ellökte Juant, ezért a bíró nem adta meg a gólt. Az ellentámadás végén viszont már kétszer kellett Markus Merknek a sípjába fújnia, Maurinho ugyanis hatvanméteres labdával indította Adrianót, aki mellre vette a labdát, aztán a késve, de annál életveszélyesebben kirontó Rüstü felett spiccel a kapuba emelt (és nemcsak a góljának örülhetett, hanem annak is, hogy a Barca újdonsült hálóőre nem "rúgta le” a fejét). A jól játszó brazilok támadásban maradtak, Adriano egy villámgyors akció végén egyedül húzott befelé jobbról, a középen érkező Kléberson azonban elrúgta a labdát a mögötte futó Ilan elől, ráadásul még csak a kapu felé sem tudta irányítani. Egy Ronaldinho-szóló, majd – miután a török védők határozottan, de szabálytalanul véget vetettek a szlalomozásnak – egy fölészálló Ronaldinho-szabadrúgás zárta le az első félidőt.
A török tizenegy támadóbb szellemben kezdte a második játékrészt, mint az elsőt (igaz, ez nem volt nehéz), Ibrahim, majd Gökdeniz el is eresztett egy-egy távoli lövést, de előbbiét fogta Dida, míg utóbbié elkerülte a célt. Az 53. percben aztán a brazilok megbűnhődtek a semmittevésükért: Gökdeniz a leshatárról lépett ki, és Adrianóéhoz hasonló mozdulattal emelte át Didát. Ezzel pedig már a törökök voltak a továbbjutók, úgyhogy vissza is vettek kissé a tempóból. Riválisaik viszont képtelenek voltak újra felpörögni, így kiegyenlített játék folyt a pályán. Érdekes jelenet volt, amikor Bastürk két lábbal szállt bele leverkuseni csapattársába, Lúcióba, de összességében nem volt durva a találkozó. Lúcio persze hamarosan meggyógyult, sőt volt egy veszélyes fejese, Maurinhónak meg egy éles szögből leadott lövése – egyikből sem lett gól. A 81. percben a teljesen kitámadó brazilok kaptak még egy gólt. Három török vihette rá Didára a labdát, s Bastürk passzát Okan Yilmaz a jobb alsó sarokba gurította. Ugyanő később kétszer is növelhette volna az előnyt, de többször nem tudott kifogni a Milan kapusán, pedig a Dida előtt tevékenykedő védelem ekkor már nem nagyon tudta kezelni a helyzetet. A brazilok tanácstalanságát mutatja, hogy Ronaldinho és Alex is műesésért kapott sárga lapot, jóllehet utóbbi talán vétlenül. Mi több, Alex a hajrában végül kilőtte a bal alsó sarkot, 2–2-re módosítva a végeredményt, a Rüstüvel a labdáért harcoló Ronaldinhót meg kiállította a bíró. A döntetlen is elegendő volt azonban Törökországnak a négy közé jutáshoz: a kevésbé tartalékos és kevesebb helyzetet kihagyó válogatott játszhatja Franciaországgal az elődöntőt.
Kamerun beérte a veretlenség megőrzésével
A továbbjutásért zajló versenyfutásból egy "megállóval” korábban kiszálló amerikaiak a tőlük megszokott lelkesedéssel kezdték a lyoni mérkőzést, a labdát kezdetben többnyire ők birtokolták – igaz, így a kameruniak előtt megnyílt a tér a kontrákra, például Job gyors egymásutánban háromszor is betalálhatott volna, de egyszer a kapu fölé helyezett, egyszer a kapusba lőtt, egyszer pedig, ha nem is sokkal, de lemaradt a neki szánt labdáról. Három kameruni szöglet jelezte az erővonalak fokozatos eltolódását, igaz, a másik oldal lesipuskásai is résen voltak, a Martino remek labdájával kilépő Convey például nagy helyzetben a kapusba bombázott. Egy biztos: a lyoni publikum tetszését nem nyerte el a játék, a szünetre vonuló futballisták kaptak hideget-meleget. A második félidőben folytatódott a "töltés nélküli tüzelés”, azaz, ha voltak is lövések, azok messze elkerülték a kaput. A legjobb játékosaik közül jó néhányat pihentető kameruniak így is örültek a veretlenség megőrzésének, és az amerikaiak sem azzal a kellemetlen érzéssel utaznak haza, hogy egyetlen pontot sem szereztek.
A csoportok végeredményéről és a további menetrendről tekintse meg Konföderációs Kupa című összeállításunkat.