Bérletet váltott a dobogóra

Ha a gladsaxei kölyökcsapat edzőjének három évtizeddel ezelőtt azt mondta volna valaki, hogy az a magas, jól fejelő, korához képest erős testalkatú csatársüvölvény egykor a világ talán legjobb kapusa lesz, biztosan elmagyarázta volna az illetőnek, merre van a legközelebbi tébolyda. Szívesen közölnénk, de sajnos nem ismeretes semmiféle legenda arról, hogy a Peter nevű srác miért és milyen körülmények között állt először a kapuba, de tény, hogy 29 éves korában hazáját Európa-bajnoki, 36 esztendősen a Manchester Unitedet Bajnokok Ligája-győzelemhez segítette a védéseivel. És ez csak a két legnagyobb sikere.
Nem mondhatnánk, hogy a svédországi Eb után hivatalosan is a földkerekség legkiválóbb hálóőrének megválasztott Schmeichel üstökös módjára süvített volna be a nemzetközi futballéletbe. Későn, 21 évesen lett profi, a Hvidovre együttesében, s 1963-as születésű létére egészen 1991-ig a Bröndbyben "porosodott”, míg az MU végre felfedezte, és nevetséges, 550 ezer fontos áron megvásárolta. (Igaz, cserébe még kapusmércével mérve is hosszú pályafutással ajándékozta meg a sors.)
Hogy mekkora szerepe volt a "vörös ördögök” kilencvenes évekbeli menetelésében – a sorozatban nyert bajnoki címeket mintegy megkoronázta az említett BL-diadal –, számos adattal érzékeltethetjük. Már önmagában az sem lehet véletlen, hogy a Premiership trónjának "kibérlése” egybeesett a szőke kapus érkezésével, de további beszédes adalék, hogy az 1994–95-ös idényben 43 mérkőzése közül 26-on nem rezdült meg a hálója, a pontvadászatban például volt egy 1135 perces góltalan időszaka. Mivel akkoriban nem lehetett korlátlan számú külföldi egyszerre a pályán, Sir Alex Ferguson megkockáztatta, hogy a Barcelona elleni sorsdöntő BL-csoportmeccsen a kispadra ültette, mire az MU 4–0-ra kikapott – és kiesett. Mi több, abban a szezonban a bajnoki cím is elúszott, s ebben sokak szerint még Eric Cantona eltiltásánál is nagyobb szerepe volt Schmeichel téli, sérülés miatti, nyolc forduló erejéig tartó hiányzásának.

Az interneten rendelkezésre álló statisztikák szerint a manchesteri érában hősünk csak egyszer lépte túl az egy kapott gól/meccses határt, de olyan is előfordult, hogy csak minden második találkozón tudták mattolni. Átlaga öszszességében 0.82 – ami persze nem csak az ő érdeme, ám, mint Steve Bruce alábbi szavaiból kiderül, saját védői "motiválásából” is kivette a részét. "Peter magától és mindenki mástól ugyanúgy megkövetelte a tökéletességet, példa volt az egész csapat előtt. Ha valaki mellől leadtak a kapujára egy lövést, az illető számíthatott a feddésére. Senkit sem ismertem, aki olyan lelkiismeretesen végezte volna a munkáját, mint ő. Csak a legjobb eredménnyel volt elégedett” – mondta róla a United egykori csapatkapitánya.
Utolsó összecsapása a Manchester United mezében a barcelonai, drámai kimenetelű BL-finálé volt, a Bayern München ellen (2–1). Ezt követően a portugál Sportinghoz ment, ahol a tizenegyesrúgások elvégzésében rendszeresen csillogtatta még csatár korában elsajátított kiváló rúgótechnikáját, mellesleg nyomban bajnok lett, így 14 éven át nem adta lejjebb a bajnoki dobogó második fokánál. 1987 és 2000 között ugyanis a következő helyezéseket könyvelhette el: 1., 1., 2., 1., 1., 2., 1., 1., 2., 1., 1., 2., 1., 1. Jó ritmus…
Angliában 2001 nyarán a legnagyobb átigazolási szenzációt szolgáltatta azzal, hogy elfogadta az Aston Villa ajánlatát, különösen azért, mert akkor még úgy tűnt, David James helyettesének szánják. James azonban váratlanul otthagyta a Villát a West Ham kedvéért, Schmeichel pedig vitán felül első számú kapus volt Birminghamben.
Egészen John Gregory távozásáig. A szakvezető helyére Graham Taylor került, aki jobban bízott Peter Enckelmanban, mint a sokat látott, már valóban nem fiatal dán óriásban. Ennek hatására tavaly nyáron bekövetkezett az, amit a Manchester United-szurkolók sosem tudtak volna elképzelni: Peter Schmeichel a városi rivális Citynek ajánlotta fel szolgálatait. Nem titkoltan azért választotta a Premier League-be épp akkor visszajutó klubot, mert Kevin Keegan személyében szerinte kiváló szakember irányította a kékeket. A City tulajdonképpen jó idényt zárt, újoncként a kilencedik helyet csípte el, szóval Schmeichel joggal érezhette, eljött az idő a pihenésre.
Bár eredménylistája igencsak terjedelmes, továbbá elmondhatja magáról, hogy három Eb-n és két vb-n őrizte a dán válogatott kapuját, nem csak erre lehet büszke: pályafutása során 733 bajnokin játszott, s ezeken összesen négy sárga lapot kapott. Pirosat egyet sem.
Mondhatni: ő aztán tényleg tiszta lelkiismerettel vonulhat vissza.