Röplabda: Gyökeres változás kell

Rögtön tegyük hozzá, ennek érdekében a 2004–05-ös ciklusban vissza kellene jutni az A-osztályba.
Nem túl biztató tehát a helyzet. Csak sopánkodunk, miképpen történhetett meg, hogy az 1993-as junior világbajnokságon 9. helyen végzett együttest alkotó, 1973–76-ban született játékosok lényegében nyomot sem hagyva fejezik be válogatottbeli pályafutásukat. Mert, kérem szépen, szimpla matematika, hogy kiszámoljuk: ezek a röplabdázónők túl lesznek a harmincon a négy esztendő múlva sorra kerülő Eb idején, vagyis akkortájt már csak válogatottmúlttal rendelkeznek, olyan múlttal, amelybe nem fért bele egyetlen kontinensviadal sem. Szinte hihetetlen, hogy a Nagy Mariann, Dambendzet Nathalie, Schlégl Katalin, Czakó Mária, Polgár Annamária, Domokos Virág, Vojth Ildikó (és még folytathatnánk a sort) fémjelezte generáció (nagy valószínűséggel) egyetlen tagja sem mesélhet gyermekeinek Európa-bajnoki élményeiről. Felelőtlen pazarlása ez a bukdácsoló magyar röplabdának, amivel őszintén el kell számolni játékosnak, edzőnek, vezetőnek egyaránt. Ha másért nem is, csak hogy tanulni lehessen belőle, hogy a legutóbbi junior, illetve ifjúsági Európa-bajnokságon színt valló tehetséges új generáció ne jusson előde sorsára.
A magyar női röplabdázás eddigi utolsó Európa-bajnoki fellépését 1987-ben jegyezhettük fel, és mert 2007-ben húsz évet számlál majd az interregnum, nyugodtan kijelenthetjük: jelentős váltásra van szükség a nemzeti csapatnál.
"Valóban szükség van váltásra, aminek két útja lehetséges: drasztikus fiatalítás, vagy egyfajta átmenet, ami azt jelenti, hogy a mostani csapatból néhány játékost átmentünk a következő ciklusra – magyarázta Ludvig Zsolt szövetségi kapitány, aki az idei két selejtező találkozón ült a kispadon. – Nem egyedül, hanem a szövetséggel egyeztetve döntöm el, melyik módszer lesz a követendő. Egy biztos, sok munkára van szükség, de nemcsak a válogatottnál, hanem a kluboknál is, ahol a legtöbb időt töltik a játékosok. Elképzelésem szerint a jövőben havonta három-négy napos összetartást szerveznénk az itthon röplabdázó válogatott játékosoknak, amelyeken rendszeresen le lehet mérni, milyen állapotban vannak. Egyébként a válogatott keret fiatal tagjainak, valamint a még számba vehető tehetségeknek háromhetes edzőtábort tartunk most júliusban, amelynek programjában csak fizikai és technikai jellegű munka szerepel.”
Ami a váltás mélységét illeti, az átmeneti módszer mellett szól, hogy novemberben igen kemény, hatcsapatos olimpiai előselejtező tornán kell részt vennie a válogatottnak, jóllehet ezen az alapon mindig óvatoskodni kellene – hiszen mindig lesz világ- és Európa-bajnoki vagy éppen olimpiai kvalifikációs időszak. Ellenben mindenféle óvatoskodás nélkül leszögezhetjük: óriási lehetőséget szalasztott el a válogatott ebben a ciklusban, hiszen a három négyes csoportból nemcsak az első és második helyezett, hanem a két legjobb harmadik is kivívhatta az Eb-szereplés jogát. Emellett az esély mellett pedig nem lehetett büntetlenül elmenni…