Menekültből lett gólkirály

Háromszor ugrottak a nyakába a csapattársak abban a szombat esti másfél percben, amikor friss gólkirályként megpróbált interjút adni a francia televíziónak, a riporter nem győzte megismételni a kérdéseit. Nem volt mindig és mindenhol ekkora kedvenc Shabani Nonda, az első két monacói évét például ő maga nevezte borzasztónak, korábban, még odahaza Afrikában az is előfordult vele, hogy fegyveresek elől kellett menekülnie. Mielőtt azonban végigjárnák útját, rögzítsük: nem most lett először gólkirály, már megkoronázták őt Svájcban is, az 1997–98-as évadban 24 gólt szerzett az FC Zürich színeiben.
Története Burundi fővárosában, Bujumburában kezdődött, ahol nincs túl nagy választási lehetőség, ha az ember szabadideje eltöltésén morfondírozik. A kilenc testvér legkisebbikének szerencséje volt, szerette a focit, és a tévében kedvére nézhette a francia bajnoki összefoglalókat – bennük kedvenc csapatát, a Papin köré épülő Marseille-t. Az álmodozással elegy tévézésből a szegény közép-afrikai országban 1992-ben kirobbant polgárháború zökkentette ki, szülei származásuknak megfelelően a nyugati szomszédba, Zaire-ba (ma Kongói DK) menekültek, ő viszont dél-keletre, Tanzánia felé vette az irányt, ahol, úgy sejtette, a futballból megélhet. Nem tévedett: a helyi szinten patinás (12-szeres bajnok) Young Africans kipécézte magának ötven jelentkező közül, és 15 évesen bedobta az élvonal mély vízébe. "Száz dollárral a zsebében egy tinédzser könnyen királynak képzeli magát Afrikában” – nyilatkozta az idén tavasszal a World Soccernek, jelezve, hogy Tanzániában, majd később Dél-Afrikában is gyakran tévedt rossz utakra, és a hosszú éjszakázások után az egyébként sem rajongott edzések bizony nehezére estek.

A kedvező változást 1996 tele hozta meg, amikor a 18 éves ifjú Európába, Svájcba került, és Raimundo Ponte, az FC Zürich edzője – felismerve, hogy kincsre lelt – saját otthonában biztosított neki fedelet. A remek svájci tapasztalatok, Ponte edző szeretete sem jelentett azonban visszatartó erőt, amikor "álmai valóra válhattak”, azaz lehetősége volt Franciaországba igazolni. "Ismertem és szerettem ezt a bajnokságot, arról nem is beszélve, hogy remek ugródeszkát jelenthet Németország vagy Olaszország felé” – avatta be döntésébe rajongóit az egyre gólerősebb támadó. Két idényt húzott le a Rennes-ben, és 15, illetve 16 bajnoki góllal előkészítette magának az újabb, már nagyobb ugrást: 2000-ben a Monaco franciaországi rekordösszegért, 148 millió frankért vette meg őt a bretonoktól! (Összehasonlításképp: egy évvel korábban a Lyon "csak” 125 millióért rekrutálta a már befutott brazil gólgyárost, Sonny Andersont.) A Rennes 110 milliót keresett rajta két esztendő alatt…
Az első két monacói évad nem jött be, 12, illetve 14 gólt szerzett a táblázat második felébe beleszürkülő csapatban, most viszont egy esztendő alatt teljesítette a korábbi "kétéves tervet”, Ligakupa-győztes, bajnoki ezüstérmes és BL-induló lett. A rossz nyelvek szerint már nem a híres monte-carlói kaszinó, hanem a magas, fejjel és lábbal egyaránt gólveszélyes, a leshatáron előszeretettel vadászgató Nonda vonzza a legtöbb látogatót a hercegségbe. Természetesen játékosügynököket. Mint mondta, szerződése egy évig még Monacóba köti, maradna is szívesen, ám ha pénzügyileg megroggyant klubja eladná, készen érzi magát egy olasz vagy német kihívásra.
Mint jeleztük, Nonda Burundiban született, ehhez képest a Kongói Demokratikus Köztársaság válogatottjával vett részt a tavalyi Afrikai Nemzetek Kupáján, gólt is szerzett. Számára nem kérdés, hogy szülei hazája egyben az ő otthona is, s hogy ezt mennyire komolyan gondolja, azt a Kongói DK utánpótlás-válogatottja minden utazási költségének kifizetésével is érzékelteti. Tavaly őt választották a Kongói DK legjobb futballistájának, mégsem biztos, hogy játszik még valaha az ország válogatottjában: csúnyán összeveszett ugyanis a helyi potentátokkal, akik a tavalyi ANK idején csak a légiósokat fizették be szállodába, a többieket egy lepattant kollégiumban szállásolták el. Azt gondoljuk, a válogatott vesztesége lesz a nagyobb.