Nem egészen úgy alakult ez az odavágó, ahogy a Real Madridnál elképzelték, ez egyértelmű. Ha az utolsó percekben valamelyik próbálkozás beakad a nagyszerűen védő Gianluigi Buffon kapujába, bizonyára ugyanolyan elégedett volna mindenki, mint a Manchester United elleni 31 alkalmával (noha az merőben más lefolyású találkozó volt), de az egygólos előny elég soványnak tűnik.
A Birindellivel párbajozó Ronaldónak (jobbra) eseménydús mérkôzés jutott: gólt szerzett, majd megsérült, és le kellett cserélni
A Birindellivel párbajozó Ronaldónak (jobbra) eseménydús mérkôzés jutott: gólt szerzett, majd megsérült, és le kellett cserélni
S ha már a Manchesterrel vívott csatát említettük, adódik a kérdés, vajon a spanyolok voltak most gyengébb, Raúl hiányát pótolni nem képes formában, vagy a Juventus ennyire masszív csapat. Marcello Lippi, mint sejthető, az utóbbi változat mellett kardoskodik. "Sajnos épp akkor kaptuk a másodikat, amikor a legjobban játszottunk. Ez boszszant leginkább, mert hogy legalább jó fél órán át be leszünk szorítva, az előre kalkulálható volt. Mindenesetre önbizalomra ad okot, hogy a Manchester három gólt kapott harminc perc leforgása alatt, mi viszont jól tartottuk magunkat. Zambrottának gratulálok a kiváló játékához, az ellenféltől pedig Ronaldónak, akinek három vagy négy csodálatos megmozdulását is láthattuk” – elemzett Lippi. A Juve szakvezetőjének nyilatkozatából nyilvánvaló, hogy csöppet sem csalódott az eredmény miatt – nincs is rá oka –, s ugyanez érződik a többi torinói megszólaló szavaiból. "Bebizonyítottuk magunknak, hogy nem lehetetlen kiütni a Real Madridot sem. A gólom nagy reményekre jogosít minket, és pszichikailag is rendkívül értékes. Ez volt a legjobb vereség, amit elérhettünk” – fogalmazott kissé szokatlanul, de nagyon is érthetően David Trezeguet. "Torinóban egész más lesz a helyzet, még akkor is, ha a Real idegenben is tud jól futballozni. Meg tudjuk csinálni egy egy nullás győzelemmel” – bizakodott a francia védő, Lilian Thuram, a "zebráknak” az efféle eredmények iránti fogékonyságát elnézve korántsem alaptalanul. Antonio Conte, aki már csapattag volt 1996-ban, amikor 0–1 után 2–0-val jutottak túl a spanyolokon, éppen e párharc emlékeiből merít erőt. "Remélem, meg tudjuk ismételni az akkori produkciónkat. A keddi meccs egyike volt azon kevés alkalmaknak, amikor nem esélyesként léptünk pályára, de nem vallottunk szégyent. Ezért várunk sokat a hazai környezet előnyétől” – mondta a tapasztalt középpályás. Lippi mester egyébként két labdarúgóját, Mark Iulianót és Ciro Ferrarát vesztette el a visszavágóra, mindkettőt második sárga lapja miatt, visszatérhet ugyanakkor az eltiltásból Paolo Montero, Edgar Davids és Alessandro Tacchinardi.
Ronaldo feltehetôen játszhat Torinóban
Nem tudni, az volt-e az oka, hogy Ronaldót erôsen „faragták” a fekete-fehérek az elsô félidôben, mindenesetre a szünet után nem sokkal sántikálni kezdett, s hamarosan be is jött a helyére Javier Portillo. Az elsô jelentések combizomsérülésrôl szóltak, de nem lehet túl súlyos, mert a hírek szerint a jövô héten szerdán sorra kerülô, torinói visszavágóra felépül a brazil világbajnok. Akárcsak éktársa, Raúl, aki most még vakbélműtétje után lábadozik.
És most lássuk, a hazaiak miként vélekednek a történtekről! "A legfontosabb, hogy a győzelem megvan, bár az egygólos előnnyel senki sem mehet biztosra, így mi sem. A visszavágó kemény lesz, de gondolom, nem kell bizonygatnom, hogy bárhol képesek vagyunk egy gólt rúgni” – jelentette ki Zinedine Zidane, aki pompásan futballozott volt együttese ellen, kis túlzással annyiszor ért labdába, mint társai együttvéve. "A második találat a legjobbkor jött, mert úgy húsz percre elvesztettük a ritmust, de jól reagáltunk. Sőt, a hajrában látottak alapján megérdemeltük volna, hogy szerezzünk még egy gólt” – tette hozzá a francia játékmester. Míchel Salgado szintén úgy véli, a sors ezúttal nem bánt velük a lehető legjobban. "Nem érzem igazságosnak a végeredményt. Főleg az volt kiábrándító, hogy az első félidei események után egy eggyel mentünk az öltözőbe. A Juventusnak elég nagy szerencséje volt. Persze jól tudjuk, hogy egy elődöntőben ritkán van gólzápor, meg aztán megmutattuk már, hogy akármelyik stadionban képesek vagyunk nyerni” – fejezte be magabiztos hangnemben a jobbhátvéd. "Jó mérkőzés volt, két nagyon erős gárda részvételével. Az első játékrészre a kapott gólt leszámítva nem lehet panaszom, megfelelően játszottuk be a széleket, sokat birtokoltuk a labdát. Az egyenlítés elbizonytalanított minket, kétségtelen, hogy a szünet után kissé át is engedtük a területet, de a vége ismét a mienk volt. Összességében a kettő egyes győzelem elég keserű ízt hagyott a szánkban, noha tisztában vagyunk vele, hogy egy BL-elődöntőt képtelenség az első meccsen eldönteni” – értékelt Vicente del Bosque, a Real vezetőedzője, hozzátéve, hogy az olaszok nemigen támadtak, és csak egy potyagólt hoztak össze.
Real Madrid (spanyol)–Juventus (olasz) 2–1 (1–1) Madrid, 76 300 néző V: Hauge (norvég). G: Ronaldo (24.), Roberto Carlos (72.), ill. Trezeguet (45.) REAL MADRID: Iker Casillas – Míchel Salgado, Hierro, Helguera, Roberto Carlos – Figo, Guti, Makelele, Zidane – Ronaldo (Portillo, 50.), Morientes (Solari, 80.) JUVENTUS: Buffon – Thuram, Ferrara, Iuliano (Pessotto, 46.), Birindelli – Zambrotta, Nedved (Di Vaio, 82.), Tudor (Camoranesi, 80.), Conte – Trezeguet, Del Piero
Tudta-e, hogy…
…a Real Madrid a harmadik olasz, a Juventus pedig a harmadik spanyol csapattal találkozott ebben a sorozatban? A királyiak mérlege három győzelem, két vereség, a "zebráké” pedig két győzelem (az egyik hosszabbításban), két döntetlen és egy vereség.