Benik Balázs lépéselőnyben

Hosszú, tömött sorokban álltak a pályák szélén, és bár a versenyzők állítása szerint roppant fegyelmezetten viselkedtek, ijesztő lehetett köztük száguldozni.
Már akinek a technika ördöge esélyt adott a száguldásra! A viadalon rengeteg volt a kieső, és meglepetésre köztük volt a bajnoki címvédő ifjabb Tóth János, Tóth Imre kettős is. Bárkivel megtörténhet – mondhatnánk, de nem "Janikával”. Legalábbis három éve, mióta a Peugeot 206 WRC-t irányítja, még nem kellett technikai gondok miatt föladnia versenyt.
Most azonban megszakadt a sorozat: ifjabb Tóth három szakaszgyőzelem után a negyedik gyorsaságin a pálya szélére húzódott és félreállt. "Az erőátvitellel lehetett valami probléma, mert bár a váltó működött, nem ment a kocsi – mondta Janika. – Nagyon rossz érzés volt, sohasem jöttem még végig sétatempóban egy gyorsasági szakaszon.”
Ifjabb Tóth kiesését követően a Benik Balázs, Somogyi Pál duó állt az élre, amelynek hátránya addig a reggeli rossz gumiválasztás miatt már 21 másodperc volt (nagyon puha keveréket választottak, amely a kör végére túlmelegedett). Benik sajnálta, hogy legfőbb riválisa kiesett, mert bízott benne, hogy a második körre fel tud gyorsulni, és talán ifjabb Tóthéhoz hasonló időket produkál. Ez nem adatott meg neki, övé lett viszont a húsz pont, ami mindenért kárpótolta. "Jobb lett volna, ha úgy születik meg ez az eredmény, hogy Janika is versenyben marad, de nem elégedetlenkedem, nagyon örülök a győzelemnek, és azt is tudom, hogy van még tanulnivalónk” – jegyezte meg Benik.

Ifjabb Angyalfi Károly is ugyanígy gondolta. Jó, jó ez a kereklámpás, 2002-es Subaru, de a tegező viszony még nincs meg közöttük. Ennek ellenére a fiatal pilóta számított rá, hogy a dobogó valamelyik fokán végez, igaz, így elsőre a harmadikat szemelte ki magának. Ha nincs Janika balszerencséje, akkor ez reális is lett volna. "Egy jó autót hamar meg lehet szokni, de igazán gyorsnak lenni vele, nos, az már kemény dió…” – így Angyalfi.
A WRC-kategória többi indulója közül a Tagai testvérpár a harmadik helyen végzett, és a pilóta az utolsó kör eredményeivel már egészen elégedett volt. Ez azért is nagy szó, mert Tagai Tamás nagyon szigorú önmagával szemben. Az élete első WRC-s versenyét teljesítő Szilágyi János, Domonkos Eszter duó ötödikként hajthatott át a céldobogón, és mindketten bevallották: sokszor nem hitték el a kanyarokban, hogy el tudnak fordulni, vagy hogy féktávon meg tudnak állni. A kis Peugeot után nehéz lehet átállni a csúcstechnikára, de a következő versenyen már ez is jobban megy majd, és ott már talán nem férkőzik be eléjük az A8-as kategória győztese, jelen esetben Aschenbrenner György.
Az N-csoportban is hatalmas volt a csillaghullás. Oroszlán László lázas betegen vállalta az indulást, csak hogy esélyt adjon magának a pontszerzésre, ám a technika ördöge nem kímélte: három gyorsasági után csütörtököt mondott a Lancer turbója. Nem ő volt az egyetlen korai búcsúzó: Szajky István Cereden odacsapta a kocsija hátulját egy sziklához, így kénytelen volt megválni a bal hátsó kerekétől – és a további autózás lehetőségétől…
A "szériaautók” mezőnyében így a Tobak Zoltán, Vinoczai Attila kettős ünnepelhetett, pedig a nap elején még egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy lehet esélye erre. A második szakaszon ugyanis egy bukkanó megdobta az autót, amely fejtetőn átfordulva az árokban landolt, ahol körülbelül másfél percet töltött el. Ezek után a kieséseknek és a küzdeni tudásuknak köszönhetően Tobakék egyre előrébb verekedték magukat, és végül megszerezték életük első N-es győzelmét. Érdekesség, hogy a második-harmadik helyen sokáig Ollé Sándor és Tyavoda Csaba küzdött egymással, az utolsó körben azonban "féktávon” becsusszant eléjük Gerencsér Tibor. A "nagy öreg” abban látta sikerének titkát, hogy az éjszakai szakaszokon rengeteget számított a sokéves tapasztalat. Harmadikként végül Tyavoda érkezett, miután Ollé autójában a finisre már csak a harmadik fokozat működött.
Az F2-es kategória volt az egyetlen, amelyben a tavalyi bajnok győzedelmeskedett. Bútor Róbert és Tóth Vilmos az első perctől kezdve az élen állt, és esélyeshez méltóan, hiba nélkül őrizte a pozícióját. Bútor bevallotta, hogy az utolsó három gyorsaságin már egyáltalán nem kockáztatott, szerencsére az autója is jól bírta, úgyhogy nagyon boldog volt a nap végén. A 28. születésnapját ma ünneplő versenyző tehát parádés ajándékkal lepte meg magát, bár azt egy kicsit sajnálta, hogy barátja és újdonsült csapattársa, Herczig Norbert kiesett: a harmadik gyorsasági utolsó kanyarjában beesett a Szuper 1600-as Saxo fékpedálja, és a kocsi nekicsapódott a szalagkorlátnak. A második helyet így némi meglepetésre az öregecske Astrával autózó Takácsy Pál, Laklóth Aladár kettős szerezte meg: szintén a rutin hajtotta a malmukra a vizet, a technikás ceredi pályának és az esti gyorsaságiknak köszönhették sikerüket. A dobogó harmadik fokára a Renault Mégane-t irányító Ábrahám Zoltán állhatott, akire rögtön az első körben a frászt hozta a kocsija, amelynek forrt a vize, és emiatt párásodott a szélvédője. A hibát azonban utóbb kijavították, és a jó munkának bronzérem lett a gyümölcse.
Talán mondani sem kell, Salgótarján főterén hatalmas ünneplés fogadta őket is, csakúgy, mint az összes többi célba érkezőt…