Ketten biztosra mehetnek

Ez azt jelenti, hogy a korábban fennálló faramuci helyzetet megszüntetve, az NB I-ből csak a szezon lejárta után lehet osztályozó segítségével az elitbe jutni, a négy közé jutásért pedig kedden lépnek hadba az érdekeltek. A versenyszisztémának megfelelően az első az utolsóval, a második a hetedik helyezettel, a harmadik a hatodikkal, a negyedik az ötödikkel vív meg a megváltást jelentő két győzelemért – a párosítás tehát a következőképpen alakul: Nyíregyháza–Szeged, BSE–Miskolc, Gödöllő–Jászberény, Vasas–Kecskemét. De vajon erre számítottunk-e?Ugye, a szeptemberi jóslatok úgy szóltak, hogy a Nyíregyháza egyedül esélyes a bajnoki címre, a BSE-nek előre oda lehet adni az ezüstérmet, utánuk viszont nagy lesz a bizonytalanság a harmadik hely sorsát illetően. Az alapszakasz aztán tényleg a várakozásoknak megfelelően alakult, annak ellenére is, hogy a Nyíregyháza november végéig nélkülözte két ukrán kulcsjátékosát, Papizsanszkaját és Akimovát; a BSE pedig – Várhegyi idény előtti súlyos sérülése miatt – lényegében csak hat játékossal vágott neki a huszonegy fordulónak. Ludvig Zsolt, a Bajnokok Ligájában majdnem a nyolc közé jutó szabolcsiak mestere, ahogy az ősszel tervezte, többször is kipróbálhatta fiataljait, akik nem mindig győzték meg tudásukról a trénert. A városmajoriaknál két ifjúsági válogatott tini, Liliom Rita és Horváth Dóra kapott alkalmanként játéklehetőséget Kasziba Istvántól, és Fekete sérülése miatt előbbi többször is bizonyította, hogy előbb-utóbb még bátrabban lehet rá számítani.A harmadik helyet hárman célozták meg, és végül a leginkább csapat benyomását keltő Gödöllő érte el az áhított célt. Németh Lajos együttesén lehetett érezni, hogy a fizikai felkészültséggel megfelelő pszichikai állapot is párosul, a játékosok még edzőjük őrületbe kergetésével (magyarra fordítva: rosszul játszva) is nyerni tudtak. A riválisok közül a Vasas sokáig versenyben volt, míg a Kecskemét viszonylag gyorsan leszakadt. A piros-kékek mestere, Ratimorszky Károly egyetlenegyszer tehette be csapatába a krónikus talpsérüléséből felépülni nem tudó Kastnert, így egy rengeteg rutinnal felvértezett ütőről volt kénytelen lemondani. Ellenben nyert helyette egy remek adottságokkal megáldott, nem utolsósorban pimaszul hidegvérű 16 éves lányt: Takács Zsófiát. A Kecskeméttől többet vártunk, már csak azért is, mert az Olaszországból hazatérő 43-szoros válogatott Czakó Máriával és a válogatott kerettag Lengyel Laurával erősödött meg a nyáron. A kellő agresszivitás azonban csak az alapszakasz pontkirálynőjében, Czakóban volt fellelhető, no meg sok sérülés és betegség is hátráltatta Farkas Mihály csapatát. Jászberényben szintén csalódott a hangulat, mert bár a nyáron a bizonytalanság került uralomra a klubnál, idény közben lett volna alkalom a megerősödésre. A játékosállomány minősége mindenesetre arra predesztinálta az együttest, hogy eséllyel vegye fel a harcot a harmadik helyért, ám ettől nagyon messze álltak Bótáék. A két sereghajtó a Miskolc és a Szeged. A borsodiak biztos befutónak tűntek az utolsó helyre, aztán a Kőhalmi Richárdot váltó Forman József irányításával megkeményedtek, és például a kupában az elődöntőbe is bemasíroztak a Vasas kiejtésével. A szintén újonc Szegedet az sem mentette meg az egyre gyorsabb zuhanástól, hogy a nyáron három tapasztalt röplabdázóval, Selmeczivel, Grózerrel és Juhásszal erősített, így aztán a nyolcadik helyen találták magukat a csongrádiak. Mondani sem kell, hogy szemernyi esélye sincs Nusser Elemér lányainak a Nyíregyháza ellen a negyeddöntőben, mint ahogy a Miskolc is inkább csak felkészülhet a jóval esélyesebb BSE-vel szemben a későbbi feladatokra. Két párharc viszont igen érdekesnek ígérkezik: a Vasas a Kecskeméttel, a Gödöllő pedig a képességei alapján bármikor feltámadni képes (a Magyar Kupában négyes döntőt játszó) Jászberénnyel küzd meg életre-halálra.