Gálék remek debütálása

A francia versenyző az első szelektív szakasztól az utolsó előttiig az élen állt, a célba azonban már másodikként érkezett. A néhány hónapja bemutatott új Pajero orra meglehetősen viseltes állapotban volt, Peterhansel örülhetett, hogy egyáltalán elgurult a célig. A rutinos japán pedig ezúttal is résen volt, kihasználta ellenfele hibáját, és csaknem háromperces előnnyel végzett az élen. A dobogó harmadik fokára az eszeveszett tempóban közlekedő Carlos Sousa állhatott, aki ugyan az új Pajerókkal nem vehette fel a versenyt, viszont a mögötte jövőktől "fényévnyi” távolságra volt.
A szépszámú magyar szurkolótábornak is volt miért ünnepelnie. A Gál István, Oroszlán Tibor duónak sikerült három helyet javítania az eleve szenzációs 20. helyezésén, így a 17. pozícióban zárta pályafutása első Világkupa-viadalát. Pedig egyáltalán nem volt gondmentes a vasárnapjuk: a saját építésű Protónak kilyukadt a hűtője, eltört a féltengelye, és a nemzetközi viadalokon kötelező turbószűkítő miatt a motorja is gyengébb volt az itthon megszokottnál. Az ötszörös bajnok Gál azonban ennek ellenére nagyon élvezte a változatos, de pokoli nehéz utakon zajló küzdelmet, és örült, hogy végre a nemzetközi porondon is megmutathatta, mit tud.

Évek óta várt a lehetőségre, s most élni tudott vele. Csakúgy mint a Varga Imre, Pocseg Attila páros, amely hat helyet (!) javítva szombati eredményén huszadikként zárta a küzdelmet. Vargáék erre a viadalra béreltek egy egyedi építésű, angol csővázas autót, amely Bowler Wildecat névre hallgat, de egyébként pedig egy Land Roverhez hasonlít a legjobban. A bérlés egyelőre csak erre az egy versenyre szólt, ám Vargáéknak annyira megtetszett a modell, hogy rendeltek egyet itthoni használatra is – az idény második felében már láthatjuk a fura nevű, viszont roppant gyors járgányt a hazai bajnoki futamokon. De visszatérve még az olasz futamra: Varga elégedett volt az eredményével, amely lehetett volna jobb is, ha az első napon nem vontatják kilométereken keresztül a bajba jutott Kis Sándorékat. De a fair play mindenekelőtt.
S ha már a kiesőknél tartunk, el kell mondanunk, hogy Kiséken kívül Rigler Zoltánék is szombaton búcsúztak, Murczin Zsolték viszont vasárnap – mindhármukat a technika ördöge akadályozta meg a célba érkezésben.
Eljutott viszont Triesztbe a dízel Hyundai Terracant irányító Benyó Miklós, Maurer Péter duó, amely az összetettben a 37. helyen végzett, a kategóriában azonban a hetedik legjobb volt. Az ő életüket a kormánymű nehezítette, amely szombaton egyszer, vasárnap kétszer szakadt le, úgyhogy az autó többször vált irányíthatatlanná. A kétszeres bajnok Benyó elmondta: életében nem indult még ilyen nehéz versenyen, mint az Italian Baja.
A kamionosokat mindössze egyetlen jármű képviselte, amelyben Darázsi Zsolt, Léner Tibor és Tóth György ült. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a magyar trió volt a közönség egyik kedvence. Nem is csoda, hiszen a szűk, kacskaringós utakon borzasztó nehéz volt végigvinni a Dakart is megjárt kamiont. És nemcsak a látvány tetszett a nézőknek, hanem az is, hogy a magyar srácok mindig megálltak segíteni, ha utolértek egy-egy bajba jutott autót a pályán.