Teljes lett a gyűjtemény

Két éve St. Antonban, a világbajnokságon még semmi sem jött össze neki, hiába volt már akkor is két számban (arany)éremesélyes, műlesiklásban és kombinációban is lemaradt a dobogóról. Salt Lake Cityben már ő volt az ünnepelt hős, kombinációban, óriás-műlesiklásban és műlesiklásban is olimpiai arany került a nyakába, hivatalosan is síkirálynővé koronázták. Ilyen előzmények után természetesnek tűnt, hogy Janica Kostelic a St. Moritz-i világbajnokságon is főszerepet követel magának.
Természetesnek tűnt, egészen néhány héttel ezelőttig. Akkor ugyanis térdsérülést szenvedett, és senki sem tudta, mennyire képes összekapni magát. Már a világbajnokság előtt bejelentette, hogy a legkockázatosabb számban, a lesiklásban nem áll rajthoz, Svájcban fájdalomcsillapítókon "élt”, de alighanem hétfőn kapta meg a legjobb gyógyszert.

Pályafutása (egyúttal hazája, Horvátország) első világbajnoki érmét, rögvest egy aranyat.
Az ő szintjén három átlagos futamot teljesített, de még így is hat századdal jobb volt az önmagából mindent kiadó Nicole Hospnál. Képzeljék el, mi történt volna akkor, ha egészségesen áll oda a verseny rajtjához, és nem kell a menetek között is (!) fájdalomcsillapítókat szednie… Egy biztos, ebben az esetben szegényebbek lettünk volna egy izgalmas viadallal!
Már a lesiklásnál érezni lehetett, hogy az élete első vb-kombinációját teljesítő Hosp lehet a legveszélyesebb az összetett Vk éllovasára. Az osztrák hölgy csaknem hat tizedet vert rá Kostelicre, ami az egészséges szlalomkirálynő számára még akkor is behozható lett volna, ha tudjuk, Hosptól sem idegen a kapukerülgetés műfaja. Csakhogy esetünkben az egészséggel gondok akadtak. Kostelic érezhetően a biztonságra törekedett a műlesiklásban is, az első futamot követően még csak a második helyre tudott felnyomulni, Hospot képtelen volt befogni.
Ekkor már tudott volt, hogy ha nem történik katasztrófa, akkor kettejük között dől el a világbajnoki cím sorsa. A lesiklást megnyerő svéd Jeanette Hargin kiesett, a többiek pedig másodpercekre voltak az éllovasoktól. A befejező körben a fordított sorrendű indításnak köszönhetően Kostelic haladt végig először a pályán. Jól siklott, de nem "sorozta le” úgy a kapukat, ahogyan azt tőle megszokhattuk, így ha Hospnak sikerült volna tökéletes menettel kirukkolnia, akkor megszülethetett volna a "sógorok” negyedik aranyérme St. Moritzban. Az első időellenőrző pontnál még több mint egytizedes fórja volt (gyakorlatilag semmit sem vesztett az előnyéből), az alsó szakaszon viszont hangyányit lelassult, és összesítésben hat századdal rosszabb eredményt ért el, mint horvát vetélytársa.
Az átlagosan teljesítő, nem egészséges Kostelic pedig ma ennyivel azért feltétlenül jobb a világnál.

Örömszavak

1. Janica Kostelic
(Horvátország)
"Hatalmas elégtételt érzek, hogy megnyertem az aranyat. Most már senki sem mondhatja azt nekem, hogy ez az érem hiányzik a gyűjteményemből. Nagyon fáj a lábam, holott csak egy apró sérülésről van szó. Megpróbálok nem gondolni rá, de azt tudom, hogy még egy ilyen versenyt képtelen leszek megnyerni ilyen állapotban.”

2. Nicole Hosp
(Ausztria)
"Valóra vált életem legnagyobb álma, alig tudok szóhoz jutni. Picit idegesebb voltam a kelleténél, de azt hiszem, így is két elég jó szlalomot teljesítettem, és nem veszítettem túl sok időt Janicával szemben. Már most sokkal többet értem el ezen a világbajnokságon, mint amire számítottam, ezért nyugodtan állhatok oda az óriás-műlesiklás és a műlesiklás rajtjához.”

3. Marlies Öster
(Svájc)
"Zseniális, végre megvalósítottam, amiről álmodtam. Hála istennek, a szerencse most az én oldalamon állt. Amikor beértem a célba, és az egyes szám jelent meg a nevem mellett, tudtam, hogy érmes vagyok, hiszen már csak ketten voltak hátra. Azt hiszem, ez a bronz tökéletes elégtétel a rosszul sikerült idényemért.”