"A csapatversennyel elégedett vagyok, megnyugtató a lányok produkciója. Az egyéniről sajnos nem mondhatom el ugyanezt (&), nem túl biztató, hogy a fiatalok közül csupán Kiskapusi Dóra tudott bekerülni a hatvannégy közé nyilatkozta lapunknak éppen egy éve, a budapesti női párbajtőrnapok, az egyéni és a csapat Világkupa után Szabó Bence szövetségi kapitány. Valószínűleg örülne, ha most, egy esztendő elteltével is elmondhatta volna ugyanezt.
De nem mondhatta el. Az eredmény ismert: bár az egyéniben ugyanúgy csak Hormay Adrien tudta beverekedni magát a nyolc közé, mint tavaly, ám a csapatversenyben ég és föld a tavalyi és az idei szereplés közötti különbség. Egy esztendeje lányaink sétagaloppban lettek aranyérmesek (a legszűkebb győzelmük négytusos volt, de kétszer is 20 találatnál nagyobb különbséggel nyertek), vasárnap csupán a kilencedik helyen zártak. A szakág 1989 óta tartó történetében egyszer sem fordult elő, hogy a magyar női párbajtőr-válogatott nem jutott a nyolc közé. A mieink egy éve a negyeddöntőben 44:24-re verték Kanadát, most a 9–12. helyért vívott mérkőzésen úgy győzték le 41:40-re a juharleveleseket, hogy a döntő tust Mincza Ildikó a "hirtelen halálban” adta.Vagyis ma már senki ellen sem lehet biztosra menni. Az a román válogatott, amely a mieink vesztét okozta, vagyis a 8 közé jutásért legyőzte a csapatunkat, korábban érmet sem nyert világversenyeken. Mostanra azonban felnevelték Branzát, aki a tavalyi vb-n bronzérmet szerzett, no és "előálltak” Maceseanuval, aki a csapatversenyt megelőző egyéni Világkupán lett harmadik. Mi viszont nem tudtunk senkit "előhúzni a kalapból”, gyakorlatilag ugyanazok húzzák a szekeret évek óta.Ahogy a formáját most is hozó Mincza megfogalmazta: "Hiányzik a negyedik ember. Korábban az volt az erősségünk, hogy négy egyforma képességű versenyző alkotta a csapatot, most nincs Nagy Tímea és Király Hajnalka.”Az olimpiai bajnok Nagy felépülése után visszatér, ám a franciákhoz igazolt Királyra többet nem számíthatunk. És ez nagy veszteség. Még akkor is, ha "darabra” az idén is meglesz a négy versenyző – tavaly Nagyra szülés miatt nem számíthattak a vezetők –, de mögöttük továbbra is nagy az űr. Ha fájdalmas is, de szembe kell nézni azzal, hogy a jövő sem biztató, ezt a januári budapesti junior Világkupa eredménytelensége is példázta. (A beindított utánpótlás-nevelő program a meglévő tehetségeket kiemelten kezeli ugyan, de ezzel a szakosztályokban nem lesz több versenyző, a csökkenő létszámból pedig egyre kisebb az esély arra, hogy klasszisok nevelődjenek.) Márpedig betegség, sérülés bármikor előfordulhat, amikor helyettesíteni kell valakit. Igaz, Kiskapusi helytállt az első "bevetésekor”, de még rutint kell szereznie a felnőttek között. A kapitány is megfogalmazta, hogy "nem lehet arra számítani, hogy Mincza a végén mindent megold”. Vagyis nem szabad olyan helyzetbe hozni őt, hogy befejező emberként nagy hátrányból kelljen fordítania. A többieknek is jó teljesítményt kell nyújtaniuk. Hormay és Tóth Hajnalka a szakvezetők szerint gyengén produkált. Hormay legalább az egyéniben helytállt. Tóth viszont mostanában nem képes kiegyensúlyozott szereplésre. Már a vb is intő jel lehetett, amikor nem tudott a 64-es táblára kerülni. Nedeczky György szakágvezető szerint erősíteni kell a kezét, mert elengedhetetlen a komplett fizikum, nem elég az erős láb, ugyanolyan fontos a kéz is. Ha megvan a recept, alkalmazni kell… Csapatunk tavaly világ- és Európa-bajnok lett, és a lányok tehetsége alapján az lehet az idén is. A mostani pofon nem tragédia, de a kilencedik helyből tanulni kell, különben a kisiklásnak keserű következményei lesznek.