Mélyponton a Barcelona

Félidejéhez érkezett a bajnokság, ám hiába vezeti veretlenül a táblázatot a tavaly még a kiesés elől menekülő Real Sociedad, és hiába óriási mögötte a verseny, a legtöbb figyelem nem a közvetlen élmezőnyre, hanem a tabella második felére koncentrálódik, ugyanis vigói vereségét követően a Barcelona a számára megalázó 12. pozícióban várhatja a második kört. A katalánok fennállásuk legrosszabb "őszi” idényét produkálták, mindössze egyszer, az 1987–1988-s szezonban álltak ennyire gyatra helyen a pontvadászat felénél, ám akkor Terry Venables, illetve – a brit tréner menesztése után – Luis Aragonés vezetése alatt jobb mutatóik voltak, mint most. A gárda eddigi produkciója megdöbbentő: kettővel több mérkőzést (8) veszített el, mint ahányat megnyert (6) és a gólkülönbsége is épphogy pozitív (27–25). Tizenkilenc fordulót követően húsz pontra áll a listavezetőtől, tíz egység választja el a negyedik, még Bajnokok Ligáját érő helyezéstől, hét az UEFA-kupát jelentő hatodiktól, viszont mindössze három pont az előnye a már kiesőhelyen tanyázó Espanyollal szemben – nem véletlen, hogy a Balaídos-stadionban rendezett mérkőzés után a "másodosztály, másodosztály” rigmusokkal búcsúztatták a helyi drukkerek a történetük során az európai kupaporondra eddig rendre kijutó gránátvörös-kékeket.
Ezzel szemben a már említett, tizenöt évvel ezelőtti mélyrepülés során két győzelemmel többet aratott, és öt pontra volt a kiesőzónától (akkoriban még csak két pont járt a győzelemért) a Barca, ráadásul akkor a katalán sztárgárda a Király-kupát elhódította, ettől a sorozattól most az első fordulóban elbúcsúzott (igaz, a BL-ben még vigasztalódhat a csapat). A hat győzelem is negatív rekord, ilyen kevés sikert az 1979–80-as és az 1962–63-as idényben, tizennyolc, illetve tizenhat csapatos bajnokságban tudott elérni a csapat, és szintén elgondolkodtató, hogy a Barcelona az első hat helyezett ellen mindössze egyetlen pontot szerzett (a Real Madrid elleni szuperrangadó 0–0-ra végződött).
A felelősöket a szurkolók már régen megtalálták: az első számú bűnbak Louis van Gaal vezetőedző, míg a másodrendű vádlott Joan Gaspart klubelnök. Az állandósuló vereségeket követően a szimpatizánsok mindkettőjük távozását követelik, azonban Gaspart, akinek még az egyesület katasztrofális pénzügyi helyzetét is rendbe kellene tennie, egyelőre nem merte felvállalni a holland menesztését, és pontosan az anyagi kiadások miatt: Van Gaalnak a szerződése szerint 6 millió euró üti a markát, amennyiben 2005 júniusa előtt felmondanak neki. A presidente egészen mostanáig kitartott választottja mellett, a Celta elleni vereséget követően azonban a saját érdekében is lépnie kellett, ezért hétfő este hétre összehívott egy rendkívüli ülést a klub legfőbb vezetői részére, amelyen egyetlen napirendi pont, Van Gaal jövője szerepelt. Az elnök mintegy negyedórás késéssel futott be a gyűlésre, amikor már az összes alelnök jelen volt, és mivel Gaspart Madridból egy szállodaipari konferenciáról érkezett, biztos volt, hogy nem egyeztetett a többiekkel. Mindez azért érdekes, mert az újságok a kiszivárgott hírekre hivatkozva csak 50 százaléknyi esélyt adtak arra, hogy a presidente menessze a németalföldi trénert. Nos, a közgyűlés a várakozásoknak megfelelően éjszakába nyúlt, így lapzártánkig hivatalosan még Van Gaal volt a Barcelona edzője.
A tréner – aki egyébként hétfő délelőtt megtartott egy teljesen "normális” edzést –,amennyiben maradna a csapat élén, úgy biztosan nem számíthat a következő fordulóban a csapat egyik ászára, Javier Saviolára (igaz, a kis argentint amúgy is rendre a kispadon jegeli). A támadó még a Celta elleni derbin szenvedett izomhúzódást a jobb lábán, és Ricard Pruna csapatorvos elmondása szerint még ha Saviola személyre szabott edzést végez a héten, akkor is valószínűtlen, hogy az Atlético Madrid elleni idegenbeli mérkőzésen szerepelhessen.