Nincs egy szabad porca

A sok nagy csatát megélt létesítmény környékét ugyanis ellepték a markológépek meg a munkások, akik azon fáradoznak, hogy a két esztendő múlva esedékes kontinenstornára a nyolcvanezres stadiont gyakorlatilag újjávarázsolják (az állapotokra jellemző, hogy a piros-fehérek nemsokára elköltöznek, és néhány bajnokit egy másik lisszaboni arénában lesznek kénytelenek lejátszani). Ami pedig a 23 esztendős támadót illeti: amint arról már beszámoltunk, csütörtökön az egyik neves portugál klinikán "megszabadították” leszakadt porcától…

– Az utóbbi hetekben olyannyira fájt már a lábam, hogy elkerülhetetlenné vált az operáció. Mivel régóta húztam-halasztottam a dolgot, ráadásul az orvosok is azt mondták, hogy jobban járok, ha kés alá fekszem, hát rábólintottam a műtétre. Hála istennek, Martins professzor igazolta hírnevét, a beavatkozás után nem sokkal közölte velem, minden rendben ment, legkésőbb hat hét múlva futballozhatok – jelentette Fehér Miklós, aki péntek délután már el is hagyta a kórházat.
– Noha említette, hogy régóta bajlódott a lábával, azt olvastam: egy múlt heti edzésen szedte össze a komoly sérülését.
– Fogalmazzunk úgy, az volt az utolsó csepp a pohárban. Felugrottam fejelni, és amikor talajt fogtam, éreztem, tudtam, nagy a baj. Az azt megelőző gyakorlásokat egyébként rendre azzal zártam, hogy kértem egy jéggel teli zacskót, s a következő negyedórában azzal borogattam a lábam…
– Az előttük hetekben mi lesz a programja?
– Lelkesen kijárok a Benfica meccseire…
– Hogy számol, hány mérkőzésen szurkolhat majd?
– A hat hét, az hat találkozó. Tudja, az bánt igazán, hogy korábban két csatárunk is kidőlt már a sorból, így tényleg jó esélyem volt arra, hogy hosszabb időre játéklehetőséghez jussak. Erre tessék, én is megsérülök… Holott, higgye el nekem, ott voltam már a tűz közelében.
– Netán José Antonio Camacho edző mondta ezt?
– Nem, ő nem mondott ilyet. Azt viszont nemrég, még a műtét előtt felajánlotta, hogy használjuk ki a kapcsolatait, s vizsgáltassam meg a lábam Madridban. No meg közölte: ha bármire szükségem van, szóljak neki bátran. Kár lenne tagadni, noha aligha élek majd az alkalommal, nagyon jólestek a szavai. Érdekes, talán ez volt az egyetlen négyszemközti beszélgetésünk, a spanyol trénernek ugyanis nem szokása, hogy külön-külön leül a játékosokkal. Bezzeg arra már volt példa, hogy az egyik edzés keretében gyakorlatilag a pálya minden zúgát bejártuk.
– Elárulná, hogy ezt mi célból tették?
– Jobban belegondolva, okos húzás volt: a séta közben Camacho a különböző játékszituációkat magoltatta be velünk, így legalább mindenki, még a balhátvéd is tudja, hogy mi a dolga, ha, teszem azt, az ellenfél térfelén a jobb oldali szögletzászlónál tűnik fel. De nem csupán ez, hanem az eddig gyűjtött tapasztalatok is azt mondatják velem, hogy Camacho kiváló szakember.
– És milyen kép alakult ki önben a Benficáról?
– Sokkal szebb, mint a Portóról… Egészen más ez a klub, a népszerűsége szerintem überelhetetlen. Természetesen a Porto is a nagy együttesek közé sorolandó, ám a kék-fehérek labdarúgójaként sosem éreztem azt, amit a Benfica tagjaként, vagyis, hogy mindenki minket akar legyőzni, méghozzá mindenáron. Látszik a rivális játékosain, az életüket adnák a diadalért, és persze azért, hogy felhívják magukra a Benfica vezetőinek figyelmét. Tisztában vannak vele, egy jó produkció a lisszaboni sztáralakulat ellen akár szerződést is érhet. Az iméntieknek ugyanakkor ellentmond, hogy a Porto szervezettségben felülmúlja új csapatomat, ott egy svájci órát idéző pontossággal működnek a dolgok. Másképpen: minden téren profik. Nálunk, a Benficánál még nem érték el ezt a szintet, de ahogy látom, igyekeznek. Sőt, az évek óta itt focizó társaim is állítják, hogy most aztán beindult a gépezet.
– Ha csak a tabellát vesszük alapul, nehéz lesz befogniuk a Portót, hiszen tizenegy pont a hátrányuk.
– Igaza van, nehéz lesz. De nem lehetetlen… Főleg úgy nem, hogy nagy erősítésbe fogtak az elöljárók, első lépésként a Barcelonától leigazolták a brazil Geovannit.
– Éppen egy csatárt…
– Vetélytársam lesz, ez tény. Ám az érkezése csak növeli bennem a bizonyítási vágyat. Tudom, eljön még az időm.
– Jelenleg, ugyebár, a második helyet foglalják el, például annak köszönhetően, hogy egy hete nem kaptak ki a Benficát lelkesen üldöző Guimares otthonában. Ahogy hallottam, pikáns kis meccsen vannak túl.
– A gyepen rendben ment minden, egy–egy lett a vége. Ám a pályán kívül volt egy kis balhé: valamelyik Benfica-szurkoló egy kisebb bombát hajított be az ellenfél melegítő futballistái közé… Egyikük el is terült a földön.
– Szimulált?
– Nem hinném. Legalábbis a lábán lévő égési foltok nem erről tanúskodtak…