Amikor szabad a pálya

"Természetesen a tudtommal történt minden. Nekem most már a csapategység kialakítása a legfontosabb” – mondta Várhidi Péter, miután több játékosát is szabadlistára tette a Videoton. Néhány nappal később az edző javaslatára közös megegyezéssel szerződést bontottak a felek. Várhidi utóda Bicskei Bertalan lett.

Mezey György: – Semmi szenzációs nincs ebben az ügyben. A futballedző szakmájához hozzátartozik, hogy valahol úgy érzi: ott már nem tud többet tenni a sikerekért. Ettől Péter még mindig tehetséges edzőnek számít. Azt pedig, hogy a váltás hátterében mi lehet, igazából csak az érintettek tudják. Bicskei szerződtetéséről pedig azt gondolom, dicséretes, hogy egy értékes szakemberre azonnal lecsaptak a fehérváriak.
Nyilasi Tibor: – Noha Székesfehérvár nincs túl messze Budapesttől, képtelenség belelátni, mi történik a klubban. Azt tudtuk, hogy nagyon feszült őszt hagyott maga mögött a Videoton, de még ennél is szomorúbb, hogy ebben a bajnokságban már nyolc edzőcsere történt, és ez egyértelműen felveti a vezetők felelősségét. A klubtulajdonosok szerepe óriási, ebből a számból úgy tűnik, nem mindenhol gondolták át kellően, kivel kezdik el a szezont.
Hajdú B. István: – Lehet, Péter már ismerte a távozók listáját, de a V betűhöz csak később jutott el. A Sport1-ben gyakran találkozunk, felszabadultabbnak látom, a mosolya is őszintébb, úgy fest, ez az ősz Pétert és a Videotont egyaránt megviselte. Elképzelhető, hogy a klubnál olyan edzőre van szükség, aki a kínai katonás fegyelmet jól ismeri.
Szántó Imre: – A mondás szerint senki sem próféta a saját hazájában, Várhidi mégis sikeres volt Újpesten. A jelek szerint neki ott a helye. Amilyen váratlan volt annak idején, hogy a Videotonhoz ment, annyira meglepő, hogy most elmegy. Bicskei neve mindig a köztudatban van, így nem meglepő, hogy újra munkát kapott, igaz, a Visztula-part helyett a Velencei-tónál.
Csank János: – Szokványos történet. A vezetőség, talán Várhidi javaslata alapján, képben volt, hogy kit kell elküldeni. A holtszezonban jönnek-mennek a hírek, érdemes némi türelmi időt adni, hogy valósak-e. Úgy tűnt, a fehérvári váltás gyorsan, zökkenőmentesen zajlott le.

Átszervezés a sereghajtó Kispestnél: a menedzseri pozíciót betöltő Kovács Attila újra szerepet vállalt a klubfutballban, és első intézkedéseként Ôze Tibort és Kovács Kálmánt bízta meg a szakmai munka irányításával.

Belsô hármas – a Kovács Kálmán (balra) és Kovács Attila által közrefogott Ôze Tibort aligha az érdekli, kinek nem jutott üdítô

Mezey: – Bölcs döntésnek tartom az edzőpáros kinevezését, egy rutinos szakember tapasztalata jól ötvöződik a fiatalos dinamizmussal. Kovács Attila céltudatos, rámenős vezető, aki hasznára lehet a klubnak, kérdés: lesz-e elég ideje?
Csank: – Az utolsó helyezettnél ebben az időszakban mindig mozgolódás van. A két edzőnek az élvonalban talán még túl nagy tapasztalata, kíváncsi vagyok, mire jutnak. Azt azért remélem, minket nem befolyásolnak majd a Honvéd eredményei.
Nyilasi: – Ha jól hallottam, tizenegy ember kapott helyet az új stábban, s bár közülük egy sem aktív futballista, mégis kész a csapat. Ha nagyon nagy a gond, még ki is futhatnak a pályára.
Hajdú B.:/b> – Sok sikert kívánok a csapatnak. És azt kívánom, amit egyszer egy szilveszteri műsorban már említettem: reméljük, a kispesti gyerekek továbbra is Öreg néne őzikéjét, és nem Öreg Ôze nénikéjét emlegetik majd.
Szántó: – A hadsereg egykori csapatában egyre kevesebb a honvédos, ha jól tudom, egy fradista is vezető lett, most egy soroksári kapott bizalmat, igaz, mindkét kerület közel van Kispesthez. Még szerencse, hogy Kovács Kálmánt is kinevezték, őt ismerik a csapatnál.

Még mindig Kispest: az új szakmai stábban helyet kapott a fitneszguru, Schobert Norbert is, aki erőnléti edzőként próbálja megmenteni a kieséstől a tizenháromszoros bajnokot.

Szántó: – Az előbbi gondolatsort folytatva: egy dózsás, egy volt rendőr is szóhoz jut. Ez a szép a sportban, itt nincsenek határok, minden elképzelhető. Ha a csapat esetleg ki is esik, az vigasztalhatja a szurkolókat, hogy a futballisták nem híztak el. Sőt később akár a fitneszbajnokságba is átkerülhetnek.
Csank: – Látványos húzásnak tűnik, igaz, az ilyen lépéseknek sokszor nem látszik meg rögtön az eredményük. Gondolom, színesíti majd az edzői munkát.
Nyilasi: – A puding próbája az evés. A nyolcvanas évek közepén Ausztriában mi is használtunk fitneszelemeket a téli felkészülés során, de csak alkalmanként.
Mezey: – Az erőnléti edző sehol nem a csapat sikeréért felelős, hanem az egyének fizikai állapotáért. Majd kiderül, mennyire komoly ez a dolog.
Hajdú B.: – A Békéscsaba a hírek szerint Béres Alexandrával tárgyal. Az biztos, hogy a Kispest minden mecscsén megnyeri – a zenés bemelegítést. Alkatomból az olvasók jól sejtik, hogy ritkán nézem a Norbi-kazettákat, de úgy tudom, labdás gyakorlatok ritkán szerepelnek azokon. Bár ki tudja? Legközelebb már az "Így fociznak honvédjaink” című kazetta lesz a sláger, amelyen Norbi és Marius Sasu végez törzskörzést a törzsközönségnek.

Visszatérés Győrött: 15 hónap után újra az ETO-ban dolgozik Varga Zoltán. Lehet, hogy tíz évig itt dolgozom – mondta az új szakmai igazgató.

Mezey: – Noha konkrét neveket sorolok, mégis általánosítanék. Rózner Győző, Konkoly Béla, Bakos Antal, Tóth István vagy hogy Győrhöz kapcsolódjunk: Szániel János. És, hangsúlyozom, a sort hosszan lehetne folytatni. Lehetett egyszerűen intéző vagy szakosztályvezető a titulus, ezek az emberek professzorok voltak a mai vezetőkhöz képest – tisztelet a kevés kivételnek.
Szántó: – Azért a zöld-fehér színekhez csak visszatalál, még Szombathely jöhetett volna szóba. Játékosként kiismerhetetlenül cselezett, úgy tűnik, a tárgyalóasztalnál is képes váratlan húzásokra.
Hajdú B.: – Nem látom át, kinek mi a dolga, és bocsássanak meg nekem a győriek, ha úgy hiszem: a célt, a nemzetközi porond elérését irreálisnak tartom. Tamási Zsolt szerintem jó munkát végzett. Varga érkezése pezsgést hoz, ez biztos, de hogy pezsgőzést is hoz-e, nem tudom.
Csank: – A legnagyobb kérdés, hogy mennyire folyik bele az edző munkájába. Ha semennyire, mint felettes számon kérhet, ha igen, akkor is, csak úgy már nem annyira etikus. Ha nem szól bele közvetlenül a dolgokba, úgy a felelősség sem az övé, és akkor nyugodtan maradhat tíz évig is.
Nyilasi: – Csak ismételni tudom magam. A vezetők felelőssége hatalmas, de mintha rendezetlenség, türelmetlenkedés, látszatintézkedések sorozata zajlana, kevés helyen folyik kiszámítható, ennélfogva nyugodt munka, mint például a Fradiban. Nem tudom, mikor kapkodott a győri vezetőség: amikor Vargát elküldte vagy amikor visszahívta?

A lapunk osztályzatai alapján készült posztonkénti rangsorokban a hazánkban szereplő idegenlégiósok rendre az egyes kategóriák végére szorultak.

Csank: – Nyilvánvaló, hogy azok a légiósok, akiket a Bajnokok Ligájában vagy a legerősebb bajnokságokban gyakran láthatunk, nem ide jönnek. A kérdés mindig felmerül, hogy kellenek-e, avagy ők kellenek-e? Mindenesetre a rangsor nagy kihívás lesz számukra tavasszal.
Mezey: – Két dolog jut eszembe. Egyrészt a rangsor is igazolja, amit azért a pályákon látni lehet, hogy hozzánk a légiósok selejtje jön, és itt ismét adjuk meg a tiszteletet a kevés kivételnek. Másrészt örömteli, hogy a magyarok jönnek fel, és ez talán az Eb-selejtezőkön is meglátszik majd.
Hajdú B.: – A mérkőzéseket látva ezen nem csodálkozom. Rendben, Marek Penksa például sérült volt, és az is igaz, hogy az újságírók a világon mindenhol kritikusabbak egy légióssal szemben. Bár amikor Zoran Kuntics vagy Muzsnay Zsolt jól játszott, senki sem írta, hogy szörnyű rosszak, csak mert külföldiek, szóval, nem a lap a hibás.
Szántó: – A játékosok azért jönnek, mert sok pénzt ígérnek nekik, de ez sokszor csak ígéret marad. Igaz, őket azért veszik, mert azt ígérik, remekül futballoznak – ez is csak duma. A magyar futball egyik legnagyobb baja, hogy az igazolásoknál nem a tudás, hanem a kapcsolat a legfontosabb.
Nyilasi: – Könnyű lenne azt mondani: lám, én megmondtam. Egész ősszel szajkóztam, hogy alig-alig van légiós, aki megérné a pénzét. Az a furcsa, hogy ha egy magyar játékos vagy edző külföldön dolgozik, ők mindig azt mondják: ha nem teljesítenek, repülhetnek haza. Csak nálunk nem hallani, hogy a rosszul szereplőket elzavarnák, bár most a kispestiek néhány romántól szabadulnának. A légiósok többsége bizony nélkülözhető lenne.