Innen csak felfelé indulhatnak

A futballősz végeztével szokás szerint elindított sorozatunk, melyben a Borsodi Liga tizenkét együttesének teljesítményét
értékeltük, a Kispest elemzésével a végéhez ért. Az első három helyen álló csapat produkcióját egy-egy oldalon boncolgattuk, a többiekről rövidebb terjedelemben írtunk.

Nyugalom, derűs arcok, móka, kacagás – na, éppen ezek nem jellemezték az elmúlt kispesti őszt, hiszen elég csak arra gondolni, hogy értékelő sorozatunkban a Honvéd szereplését a tabellán birtokolt helyezésnek megfelelően utolsóként boncolgatjuk. Sőt, ezúttal kissé eltérünk az eddig megszokott formáktól, hiszen nem közlünk interjút az edzővel. Mégpedig azért nem, mert az őszi szezonban három szakember is vezette a Kispestet (na, ebben az összevetésben legalább első a csapat), így a behatárolt terjedelem miatt egy főre hozzávetőleg két kérdés jutott volna…
A piros-fekete alakulat borzalmas ősze nem az első mérkőzéssel kezdődött, hanem a 2001–2002-es bajnokság lefújásával. A vezetők ugyanis úgy döntöttek, hogy elegük volt abból a magyar futballból, ami csak viszi a pénzt, és egyedül már nem akarják finanszírozni az együttest. Azonmód meg is kezdődött az új befektetők utáni hajsza, a szurkolóktól kezdve az edzőig mindenki a pénzt hajkurászta. Igen ám, de ez a bizonytalanság alaposan kihatott a játékosok hozzáállására – több meghatározó futballista elment a csapattól, és a maradók sem mindig élvezhették a tréningek nyújtotta gyönyöröket, hiszen azok időnként a pénzkeresésbe vesztek.
Két héttel a rajt előtt mégis úgy tűnt, megoldódtak a gondok: az olasz mecénás beszállásával eldőlt, hogy nem kell a Péccsel fuzionálni vagy telephelyet cserélni, sőt, biztosnak tűnt az élvonalbeli indulás is. Jókora meghökkenésre azonban már nem Détári Lajossal, hiszen belépő gyanánt az új tulajdonos szimplán kirúgta az edzőt, és helyette Fitos József kapott bizalmat. Csak hát a keret elég szépen meggyengült – legalábbis mi így láttuk.
"Ha arra céloz, hogy gyenge a társulatunk, azt kikérem magamnak. Igenis a dobogó a cél, mert a Honvédnak a jelenlegi helyzetében egyszerűen nincs más választása. Tudomásul kell venni: vagy meghalunk a pályán vagy elbukunk, de akkor aztán végleg. Ha kiderül, hogy alkalmatlan vagyok a feladatra, akkor magamtól köszönök el” – cáfolt kispadfoglalójában Fitos. A tréner fanatizmusa azonban nem ragadt át a futballistákra: az első, Zalaegerszeg elleni meccs még jól sikerült, ám utána már jöttek a vereségek, így az első öt fordulóban mindössze két pontot szerzett a Honvéd. Az eredménytelenséggel párhuzamosan érkeztek sorjában az ügyek is: Fitost nemkívánatos személynek minősítették az edzőképzőközpontban, meg sem kapta az esélyt az A-licenc megszerzésére, így hivatalosan nem is dirigálhatta a csapatot; a második, Üllői úti mérkőzés előtti napot a játékosok a pénzükre várva töltötték, bele is szaladtak egy 4–0-s vereségbe; az edző és néhány focistája közti viszony igen gyorsan megromlott, így klikkesedni kezdett a keret. A végszó nem is késett sokat: amikor az amúgy elemeire hullott Békéscsaba is néggyel zavarta haza a kispestieket, Fitos József megállapodott a tulajdonosokkal a békés válásról. Tegyük hozzá: ez a válás végül mégsem lett olyan békés, mert egy hónappal később már összeugrottak a végkielégítésen a felek.
Ám ez az új hónap sem hozott túl sok sikert a csapatnak, pedig a Fitost váltó addigi pályaedző, Ioan Patrascu jól indult. "Rendet kell tenni a fejekben, taktikailag fel kell készülni a következő meccsekre, és akkor jönnek majd az eredmények. A nyáron ugyebár nagy volt a bizonytalanság Kispesten, és most látszik, mennyire hiányoznak azok az edzések, amelyek akkor elmaradtak. Lehet, hogy optimistának tűnök a jelenlegi helyzetben, de akkor is azt mondom, hogy ez a keret képes jó teljesítményt nyújtani” – bizakodott az új tréner. A várt megfelelő produkció a Sopron ellen egy döntetlenben teljesedett ki, Dunaújvárosban pedig megszerezte végre első győzelmét a Kispest, sőt, az MTK-t is megverhette volna, ha Dubraviczky Attila játékvezető nem fújja be tizenegyesnek Illés Béla tanítanivaló műesését. De befújta, ezért végül a bajnokesélyes elleni meccset is elbukták a piros-feketék, majd egy nem túl parádés sorozat következett: újabb négy vereség zsinórban, így a második kör nyitánya után a Honvéd már biztosan utolsó előtti volt, csupán azt a Békéscsabát előzte meg, amely összesen három pontot szerzett – emlékezhetünk, azt is éppen a Kispest ellen… Így nem keltett túl nagy feltűnést, hogy újfent edzőt cserélt az időközben Bárányos Zsolttal megerősített alakulat. Igaz, az időzítés annál váratlanabb volt, mert Patrascu kapott még egy győztes kupameccset, majd újabb másfél hetet, és egyetlen nappal a siófoki bajnoki előtt menesztették. A beugró szokás szerint a szakmai stáb másik tagja, Szurgent Lajos lett. "Igazából a váltásra számítani lehetett, az viszont engem is meglepett, hogy egy nappal a siófoki meccs előtt történt mindez. Nagyon észnél kell lenni, mert már nem hibázhatunk, a hátralévő mérkőzéseken meg kell halni a pályán, különben a gyengén teljesítő futballistákra nem sok jó vár” – nyilatkozta Szurgent, és lám, másnapra igaza lett. Egyrészt a csapat nem hibázott, ha némi szerencsével is (az ellen négy kapufát rúgott…), de nyert Siófokon, a gyengén teljesítő Marius Sasu pedig csak a lelátóról figyelhette a meccset. Igaz, a román csatár nem elsősorban a pályán nyújtott produkciójával hívta ki maga ellen a vezetők haragját, hanem mert nem volt hajlandó aláírni a tulajdonosok által kínált módosított szerződést… Persze a végére a Sasu és az elöljárók közötti félreértés egy szignóval elcsitult, ám akkor meg megint az együttes esett vissza. Szurgent Lajos hat ponttal kezdett, de a záró három meccsen újra semmit sem sikerült összeszedni, így a tavaszi folytatás előtt bizony elfogytak azok a csapatok, amelyeket megelőzne a Kispest. Ezek után persze az is várható volt, hogy jön az újabb edzőváltás, így öt hónappal a rajt után, január 6-án már a negyedik trénert köszönthetjük Kispesten. Nem akarunk pikírtkedni, meg a záró tippmixügy miatt a szerencsejátékokat sem jó a kispestiekkel egy bekezdésben említeni, de immár érdemes lenne arra is fogadni, vajon meglesz-e a féltucat váltás a szezon végére… Mindenesetre a januárban kinevezett szakvezetőnek két nagy célja lehet: bent kell tartania a csapatot, és ki kellene húznia májusig.
Nem tudjuk, melyik lesz a nehezebb.