Meglepően jól hajrázott az újonc

A lila-fehérek pocsékul rajtoltak, csak vereségek kerültek a nevük mellé az első három fordulóban, ami kisebb "földrengést” okozott a csapat háza táján. Ennek következménye volt többek között a korábbi sikeredző, Pásztor József távozása is. Sikesdi Gábor egy meccses beugrása viszont jól sikerült, hiszen a csabaiak hazai környezetben legyőzték a Kispestet. A sikert követő napon kapott megbízást a vezetőedző poszt betöltésére a Debrecenben és Zalaegerszegen korábban már bizonyító Garamvölgyi Lajos, akitől azt kérték: tartsa benn a gárdát az első osztályban. Ennek ellenére a folytatásban eleinte újabb vereségek érték a lila-fehéreket.– Nagyon nehezen éltem meg ezt az időszakot – mondta Garamvölgyi Lajos. – Tény, hogy Békéscsabára kerülésemkor nem mindennel voltam tisztában. Már az első napokban kiderült például, hogy puskaporos a levegő az öltözőben, sőt, a csapat körül is. Vagyis örököltem egy társaságot, amely morálisan mélyponton volt. Széthúztak a játékosok, több klikk létezett. Ennek megszüntetését tartottam az első orvoslandó feladatnak. Leültem beszélgetni a labdarúgókkal egyenként, csoportosan, máskor az egész csapattal együtt. Nehéz dolgom volt, mert közben a pályán továbbra is kaptuk a pofonokat, még egy soványka pontot sem sikerült vigaszként begyűjtenünk.– Ennyi baj, nehézség közepette sem gondolta, hogy jobb lenne bedobni a törülközőt?– Mi tagadás, megfordult a fejemben ez is. Amikor Békéscsabára kerültem, örültem, hogy újra az élvonalban bizonyíthatok. Abból indultam ki: azért bíztak meg, mert úgy látták, kisegíthetem a csapatot a válságból. Ám a sorozatos vereségek elbizonytalanítottak engem is. Már-már azon a ponton voltam, tisztességesebb, ha bevallom, ezen nem tudok segíteni, és átadom a helyemet másnak. Bár továbbra is jöttek a vereségek, ám a Zalaegerszeg elleni idegenbeli és a győri mérkőzés mégis valamiféle fordulatot hozott. Kikaptunk, de ekkor már másként, egyre jobban futballozott a csapat. Aztán hazai környezetben legyőztük a tavalyi bajnok ZTE-t, és nem is akármilyen produkcióval. Ettől kezdve elkaptuk a fonalat, egyre inkább rendeződtek a dolgok is körülöttünk. Igaz, nagyon sok időt vett igénybe, míg újra a csapatról és a sikerekről beszélhettünk, s eközben jelentős lépéshátrányba kerültünk.– A tizenegy fordulós Garamvölgyi-éra első fele tehát kudarcokkal volt teli, a második ellenben a felemelkedést hozta. Minek köszönhető a gárda kissé meglepő feltámadása?– Nem olyan hirtelen jött a változás, mint mondtam, voltak már bíztató jelek a ZTE legyőzése előtt is. De tény, hogy a bajnok elleni három–egyes siker jelentette az igazi fordulópontot. Ekkor végre összeállt a csapat szerkezetileg is, a fejekben pedig rend lett.– Ám ehhez alaposan felforgatta a csapatot.– Tény, hogy a kezdeti napok, hetek a kísérletezés jegyében is teltek, kerestem az optimális összetételt, a legjobbnak vélt felállást.– Így lett a támadó Lapsánszki Tamásból eredményes védő, a játékszervező Dusko Grujicsból centerhalf, a középpályás Szilveszter Ferencből emberfogó...– Ha jól számolom, hat helyen változott ily módon a csapat.– Hogyan fedezte fel, hogy a korábban csatárnak igazolt Lapsánszki védőként hasznosabban foglalkoztatható?– Amikor az MTK ellen készültünk, kerestem egy olyan játékost, akit meg lehet bízni Illés Béla kikapcsolásával. Lehet, hogy részben edzői megérzés is, de tény, egy gyors emberre volt szükségem, aki árnyékként követi a fővárosiak legjobbját. Így esett a választásom Lapsánszkira. Akivel egyébként már hetekkel előtte sokat beszélgettem. Elmondtam neki: nem mai játékos, hiszen közelít a harminchoz, és ez az utolsó kitörési lehetősége, hogy stabil élvonalbeli labdarúgó legyen. Megkapja arra a lehetőséget, hogy azt csinálja, amit szeret, de ha nem harcol teljes szívvel, egy életre leírhatják, mint labdarúgót. Megértette, és élt a lehetőséggel. Olyan jól teljesített az MTK ellen, hogy a tartalékok tartalékjai közül bejátszotta magát a csapatba, ahonnan azóta nem is lehet kihagyni. Nos, a többi új posztra került labdarúgóval is így vagyok: felmérték a helyzetüket, és éltek a lehetőséggel.– Ezek szerint mindenkivel elégedett...– Nem mindenkivel, de a többséggel igen.– Kik tartoznak a megfelelően teljesítők kategóriájába?– A kapuban Fekete Róbert jól teljesített. Igaz, sok gólt kapott a csapat, de Fekete, főleg kezdetben, jobbára kiszolgáltatott helyzetben volt. Ahogy változott a védelem összetétele, úgy lett egyre magabiztosabb. Grujics és az emberfogók az edzősködésem második felében hozták magukat; a szerb légiós játéka tartást adott a csapatnak. Bánföldi Zoltán rutinja sokat jelentett, de Vincze Zoltán is átlagon fölül produkált. Az egyik legjobb futballistánk, a házi gólkirály Keresztúri András volt, akit nemcsak a fontos és a sikerhez nélkülözhetetlen góljai dicsérnek, hanem hozzáállása is példamutatónak mondható. Ezeknek a labdarúgóknak nem kis részük volt abban, hogy újra jó lett az öltözői hangulat, és morálisan egységessé vált a gárda.– Kitől várt többet?– Például Valentin Miculescutól. Amikor idejött, jól mutatkozott be, azóta azonban jól titkolja góllövő tudományát.– Tegye a szívére a kezét: elég az utolsó öt fordulóban nyújtott teljesítmény a bent maradáshoz? Nem férne rá további erősítés a csapatra?– Megvan a mag, de tény, jó lenne bizonyos posztokra igazolni. Kellene egy jó szervező a középpályára, hiszen onnan máshová kerültek emberek. S talán nem ártana Keresztúri mögé, mellé még egy támadó. De ez addig csak elképzelés, amíg nem tudjuk, milyenek a kft. anyagi lehetőségei. S persze az is kérdés, milyen játékosok kerülnek a piacra. Híve vagyok a minőségi cserének, de a lényeg: ne a keretbe, hanem a csapatba igazoljunk…