Amikor szabad a pálya

Ausztria és Svájc rendezheti a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokságot – döntött az UEFA végrehajtó bizottsága. Meg nem erősített információk szerint a hét jelölt közül a második legjobbnak a magyar pályázat bizonyult.

Mezey György: – Messzemenően elismerem az MLSZ munkáját, megítélésem szerint komoly diplomáciai siker volt megszorítani Ausztria és Svájc, a mienknél összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben lévő, jobban támogatott két ország közös pályázatát. Mégis azt hiszem, ha az illetékesek nem ismerik fel, hogy ilyen horderejű ügy sikere nem múlhat néhány szövetségi ember lelkesedésén, a jövőben sem lesz esélyünk.
Hajdú B. István: – Sajnos nem igaz, hogy az ezüst is szépen csillog, magam szomorúan hallottam a végeredményt. Az előzetes jóslások során valamennyi kandidáló gyenge pontját keresték a többiek, már akkor is látszott, hogy ebből a későbbi győztesnek van talán a legkevesebb. Persze az Eb földrajzilag tőlünk nem lesz nagyon távol, Budapestről Bécs nincs messzebb, mint Debrecen. Aggaszt, hogy az Európa-bajnoksággal járó fejlesztések így elmaradhatnak. Hogy 2012-re érdemes-e pályázni? Hát, belezsúfolunk a naptárba egy Eb-t és egy olimpiát, s mindezt még egy Formula–1-es futammal megfejeljük.
Csank János: – Ebben a versenyben a második és a hetedik hely között nincs lényegi különbség, ami számít: sajnos nem mi nyertünk. Hogy a győzelem mekkora siker, az lemérhető volt az osztrákok és a svájciak örömén. Nekünk marad a reménykedés, hogy kínlódva talán, de fennmarad a futballunk.
Nyilasi Tibor: – Szerintem igenis sokat ér a második hely. Egyedül vívtuk meg ezt a csatát, és ha az UEFA nagyon akarta volna, mi lennénk a rendezők. Ám az illetékesek demonstrálták: Közép-Európa vagy a keleti térség futballja nem kell, ez továbbra is úgymond a nagyok játéka. Pedig ez az ismert gazdasági körülmények között soha vissza nem térő alkalom lett volna a felzárkózásra.
Kemény Dénes: – Sajnálom, az ország egész sportéletének, azon belül természetesen a labdarúgásnak nagy lökést adott volna a győzelem. Éppen most néztem a televízióban a tíz évvel ezelőtti, svédországi torna összefoglalóját, és eszembe jutott: egy Eb a világ figyelmét a rendező országra fókuszálja. Hadd tegyem hozzá: az igazi meglepetés az lett volna számomra, ha nekünk ítélik a rendezés jogát.

Lapunk osztályzatai alapján az ősz legjobb játékosa a ferencvárosi Lipcsei Péter lett.

Hajdú B.: – Egyenletes teljesítményt nyújtott, és végérvényesen kiderült: a sérült lába rendbe jött. Meglehet, a gyorsasága már nem a régi, de nagyon rutinos, ráadásul a mezőny is rosszabb, mint amilyen akkor volt, amikor elment Portóba. Ahogy elnézem, tudása alapján még évekig eljátszhat itthon.
Kemény: – Nem vagyok meglepve, amikor láttam a Fradit, mindig kiderült, hogy nemcsak a játéka, már a jelenléte is meghatározó a csapat számára.
Mezey: – Talán csak Gera Zoltán szoríthatta volna meg, egyébként vitán felül áll Lipcsei elsősége, reális a rangsor, és ez az osztályzatokat adó újságírókat is dicséri. Csak gratulálni tudok Péternek, elismerése méltó, ahogy önmagát legyőzve megújult, és klubjában és a válogatottban is remekül teljesített.
Csank: – Amikor visszatért, fizikailag és önbizalom tekintetében is igen mélyen volt, de folyamatosan jött fel, és klasszis teljesítményt nyújtott, ez az ősz valóban jól sikerült Péternek.
Nyilasi: – Egyértelmű Péter győzelme. Sérülése után példamutatóan küzdött, hogy visszakerüljön, és még sokáig vezéregyéniség lehet. Csak halkan mondom: tud ő ennél még jobban is futballozni.

Az NB I B-ben szereplő Lombard FC Haladás szabadlistára tette az egykori gólkirályt, az ötszörös válogatott Preisinger Sándort.

Mezey: – Nehéz kívülről megítélni, mi vezethetett idáig. Emlékszem, annak idején magam is el akartam vinni Sándort a csapatomhoz. Neki is önvizsgálatot kell tartania, futballozni nem felejthetett el, de gyaníthatóan nem sikerült a klubot irányítókkal együttműködnie.
Nyilasi: – Sok klubot megjárt, és sehol sem tudott igazán gyökeret ereszteni. Általánosságban azt gondolom, alázatosabban kell a futballhoz hozzáállni, és akkor nem fordulhat elő, hogy zsinórban küldik el az embert több helyről is.
Csank: – Nem tudom, mi lehetett a háttérben, amikor láttam játszani, valóban nem tündökölt. Amikor jól ment neki a játék, akkor is úgy éreztem, valami hiányzik belőle, és azt hiszem, elsősorban önmagával kell elszámolnia.
Hajdú B.: – Ha jól emlékszem, két egymást követő évben lett gólkirály, a másodosztályban, majd az élvonalban. Olyan játékosnak ismertük meg, akiről feltételezhető volt: nemzetközi szinten is megállja majd a helyét. Ráadásul intelligens ember benyomását keltette, így ő is tudja: egy csatár, ha nem rúg gólt, akkor előbb-utóbb elköszönnek tőle. Szurkolok, hogy találja meg egykori önmagát, de az csak a jövőben derül ki, számára a távozás haladás lesz-e.
Kemény: – A szakvezetésnek nyilván jó oka volt a döntésre, ezt nem merem felülbírálni. Ha valaki bármilyen osztályban gólkirály lesz, nyilvánvalóan rátermett. Ha mégis így döntenek, akkor a tehetségével nem bánt jól – vagy ő, vagy a környezete.

Hősként ünnepelte a német szaksajtó Király Gábort. A Hertha BSC kapusa a Fulham elleni UEFA-kupa-visszavágón úgy óvta meg kapuját a góltól, hogy a mérkőzés hajrájában sérülten védett, és csak mankóval tudta elhagyni a stadiont.

Nyilasi: – Én úgy tudom, Berlin főterén már kijelölték a szobor helyét… Komolyra fordítva: a külföldiekkel óvatosan bánnak a lapok, de Gábor már szinte családtag. Kitűnő alany, évek óta jó formában véd, a kisebb hullámvölgyektől eltekintve, nem csoda, hogy óriási kedvenc.
Kemény: – Gratulálok! És örülök, hogy hős lett, nem pedig hősködő, mert ha kap egy gólt, talán ezt a bélyeget sütik rá.
Hajdú B.: – Magam az angol újságokat láttam, a jelzők változtak – lehetett Man of the match vagy Star of the match –, a jelölt nem, a találkozó sztárja minden újságban Gábor volt. A mérkőzést megtekintő angol kapitány, Sven-Göran Eriksson is talán azon meditált, hogy King néven honosítani kellene. A Fulham edzője, Jean Tigana például úgy fogalmazott, hogy Király már idegesítően jól védett. És ha a nemzetközi sikereknél tartunk, ne feledjük, Szabics Imre a Lazio ellen idegenben lőtt győztes gólt, s bár a Sturm kiesett, azért ez is remek teljesítmény.
Csank: – Azt tudni kell, hogy a kapusokat általában más fából faragták, bennük az átlagosnál óhatatlanul nagyobb a felelősségérzet. Úgy tartják, amíg a kapus fel tud állni, vissza kell mennie, nem kérhet cserét, de hogy emellett még klasszis teljesítményt is fel tudott mutatni, az hab a tortán.
Mezey: – Csodálatos sportemberről van szó, nem véletlenül oszlopa csapatának és a válogatottnak. Minden elismerésem, nagyszerű dolog tudni, hogy amíg ilyen reprezentánsai vannak a magyar futballnak, addig azt nem lehet leírni.

A csőd szélére sodródott a Vasas. A másodosztályú klubnál csökkenteni akarják a fizetéseket, a játékosok ezért feljelentik a klubot. A vezetőség szerint az egyesület élvonalbeli körülményeket teremtett, de ezt a futballisták kritikán aluli teljesítménnyel viszonozták, a labdarúgók szerint viszont október óta nem kaptak pénzt, és még az is elhangzott, hogy ne is számítsanak a tartozások kiegyenlítésére.

Mezey: – Szörnyű ezeket a híreket hallani, még ha nagyjából ismerjük is a helyzetet. Meggyőződésem, hogy a ligának közbe kell lépnie, hogy megelőzze a hasonló anomáliákat, és e tekintetben is bízom Szieben Lászlóban. Nem vagyok boldog, amiért megjósoltam két éve, hogy a csapat kiesik, mert ami történik ott az a magyar futball teljes lejáratása. Borzasztó, ami a Fáy utcában zajlik.
Hajdú B.: – Tárgyalni sokféleképpen lehet, így speciel nem. Ha ilyen szerződéseket kötöttek, akkor fizetni kell. Tudja, az jut eszembe, hogy az olasz listavezetőnél, az AC Milan csapatánál az elnök, Silvio Berlusconi tudatosan törekedett arra, hogy a klubhoz kötődő emberek legyenek pozícióban: Paolo Maldini a kapitány, Carlo Ancelotti az edző, de van munkája Cesare Maldininek, Mauro Tassottinak vagy éppen Franco Baresinek is. Ezzel szemben a Vasas nem a vasasosoké, a játékosok és a vezetők számára ez csak egy klub a sok közül, ahol éppen állásban vannak. A többségnek a piros-kék egyesület nem "a klub”.
Kemény: – Ha az élvonalbeli körülmények megteremtése teljesítményfüggő lenne, kizárták volna a konfliktushelyzetet. Ha azonban sokat kell fizetni a rossz teljesítményért is, akkor ezt a klub nem orvosolhatja azzal, hogy nem tartja magát a szerződésekhez.
Csank: – Magyaros ügy. Általában nálunk a vezetői elképzelés úgy fest, hogy olcsó játékosokkal, olcsó edzővel irány a Bajnokok Ligája. Ez külföldön sem így megy, miért működne nálunk? Úgy tudom, hogy az angyalföldiek akkor kapják meg a pénzük hetven százalékát, ha feljutnak, márpedig a kereset az, amit megkaptál, nem az, amit adott esetben megkaphatsz. Az nem megy, hogy egy futballistát egzisztenciálisan kinyiffantunk, mert ha nincs nyugodt háttér, senki nem lehet képes tartósan jó teljesítményre.
Nyilasi: – A szezon előtt tudni kell nagyjából, ki mennyit ér, utólag módosítani nem nagyon lehet, bár Angyalföldön akkora a káosz, hogy ember legyen a talpán, aki átlátja, ki kivel van. Tudja, nem először taglaljuk a Vasas mélyrepülését, s nekem ilyenkor mindig a telt házas kettős rangadók jutnak az eszembe, no meg az, hogy annak idején lestük Várady Béla, Zombori Sándor, Müller Sándor, Izsó Ignác, Mészáros "Bubu”, Gass István, Török Péter mozdulatait – szomorú vagyok, hogy ez a csapat ide jutott.