Elismerésre méltó produkció

– Állítom, amióta elődeink 1984-ben diadalmaskodtak a Magyar Népköztársasági Kupában, azóta nem volt ilyen jó esztendeje a Siófoknak – vette át a szót Sallói István. – Talán röviden érdemes feleleveníteni, mi is történt velünk ez évben. Azzal kezdtük, hogy januárban, egyik legjobb döntésünket meghozva, szerződést kötöttünk a Csank, Vass párossal, majd februárban az élvonalbeli riválisainkat is megelőzve megnyertük a teremfoci-bajnokságot. Eztán vágtunk neki a második ligás küzdelmeknek, mégpedig úgy, hogy a tavaszi szezon első fordulója előtt az ötödik helyet foglaltuk el, tíz ponttal lemaradva az éllovastól. Ennek ellenére a feljutást céloztuk meg, s miután zsinórban tizenegy bajnoki mérkőzést megnyertünk, átvettük a vezetést. Onnantól kezdve már "csak” annyi dolgunk volt, hogy ne hibázzunk. Szerencsére nem is hibáztunk…
– A tabellára pillantva kiderül, az ősszel, egy osztállyal feljebb sem bakiztak sokat.
– Hatodik helyen fejeztük be az idényt, ami, legalábbis szerintem, irtózatosan nagy dolog ettől a csapattól. Hiszen ne feledjük, nyáron tizennégy új játékos került hozzánk. Remélem, nem bántom meg őket azzal, ha úgy fogalmazok, legtöbbjük nem tartozik a nagy nevek közé; az újonnan érkezettek közül talán csak Erős Károly és Kuttor Attila sorolandó a mifelénk klasszisoknak számító labdarúgók kategóriájába. És mégis, az együttes hamar összeállt, ezt bizonyítja, hogy huzamosabb ideig a dobogón tartózkodott. Sőt: ha az utolsó percben kapott gól miatt nem hagyunk pontokat a Hungária körúton, akkor akár az élre is ugorhattunk volna. Elárulom, én boszszankodtam az elszalaszott lehetőség miatt, de Csank János erre úgy reflektált, azért a fák nem nőnek az égig… Be kell látnom, igaza volt.
– Ne vegye ünneprontásnak, csak kíváncsi volnék: ön szerint az első hatban van a Siófok helye?
– Mivel becsülettel megharcoltunk érte, a válaszom az, hogy igen, ott a helye. Ugyanakkor megsúgom, még engem is meglepett, hogy ilyen jól zártunk.
– Gyanítom, ezek után nem szívesen adnák lejjebb.
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy boldogtalanok lennénk a hetedik hellyel. Ám az igazi mégiscsak az volna, ha az alapszakasz után a felsőházban folytathatnánk.
– Ahhoz képest, hogy az első kör előtt még a bentmaradásban reménykedtek…
– Messze még a vége, úgyhogy ne kiabáljunk el semmit sem. Rossz példának itt van előttünk a legutóbbi aranyról lecsúszó MTK, amely, emlékezhetünk, tizenegy pontos előnyt tékozolt el a tavasszal. Azért megjegyzem, a kiesés már csak a rémálmaimban fordul elő.
– Ellenben a klub pénzügyi helyzete miatt lehetnek álmatlan éjszakái.
– Tény, amíg a szakmai részre gyakorlatilag a tökéletes jelző illik, az anyagiak terén van okunk a panaszra. Sajnos egy lábon állunk, a tulajdonoson kívül más még nem fektetett pénzt a csapatba. Mostanság az önkormányzatban keressük a partnert, s bízom benne, hogy a város nem engedi el a kezünket. Erről egyébként januárban tudok majd bővebbet mondani, addigra eldől, kapunk-e támogatást.
– Ha nem, akkor kiárusítják a csapatot? Elvégre több lapban is megjelent már: mindenki eladó.
– Akkor pontosítanék: nem mindenki eladó. Az viszont igaz, hogy a huszonöt fős keretünket szeretnénk csökkenteni, az ideális az lenne, ha húsz játékossal vágnánk neki a tavasznak. Elsősorban ez indokolta, hogy Szalai Csabával, illetve Pálfi Róberttel már szerződést bontottunk. Valószínűleg még két-három játékostól válunk meg a télen.
– Újabb labdarúgók igazolására bizonyára nem telik.
– Nincs is ilyen tervünk, hiszen az eredmények azt mutatják, rendben van így a gárda. Akik valóban erősítést jelentenének, azok számunkra megfizethetetlenek.
– Jutalomra azért futotta az év végén?
– Arra nem, de a megállapodásban rögzített prémiumokra igen.
– Már csak arra feleljen, hogy az idei produkciót mivel lehetne überelni?
– Mondjuk a felsőházi szerepléssel és azzal, ha a Magyar Kupában legalább a döntőig jutnánk. Jut eszembe, a múltkori ceremónián jelen voltak a nyolcvannégyes győztesek, ők közölték velem, jövőre nemcsak a szakmai stáb tagjait, hanem az egész társulatot szeretnék a kitüntetettek között látni. Úgyhogy, javítom magam: a kupát jó lenne megnyerni, hiszen ez esetben biztos, hogy legközelebb már az egész csapat ott sorakozna a városházán…