Az olimpiára mindig előkerült

Fortune Gordien, Richard "Rink” Babka, Ludvig Danek, Jay Silvester. 1956 és 1968 között ezt a négy úriembert tartották az olimpiai játékok legnagyobb esélyesének a diszkoszvetésben.
Csakhogy Al Oerter túltett mindanynyiukon.
Talán még drámaibb, ha azt írjuk, Oerter önmagán is túltett, amikor saját testének jelzéseit hagyta figyelmen kívül. Hiszen ahelyett, hogy megálljt parancsolt volna magának a legkülönbözőbb sérülések után, ő odaállt a dobókörbe, és győzött. Négyszer egymás után, ugyanabban a versenyszámban. Előtte soha, egyetlen atlétának sem sikerült ez a bravúr. Később is csak a nagy Carl Lewisnak távolugrásban. Tőle azonban várták a sikert, nem úgy Oertertől. Hiszen ki akarna olimpiai döntőben szerepelni szakadt porccal, combizomhúzódással vagy éppen fűzőkbe csomagolva?! Mert hősünk mindezen szörnyűségek ellenére volt képes diadalmaskodni, ráadásul úgy, hogy előfordult: az utolsó kísérletével szerezte meg az aranyat.
Persze az adott szó kötelez, egy úr pedig a pokolban is úr. Első győzelme után magasra tette a mércét, amikor azt találta mondani, még négyszer visszatér, és győz. Nem sok hiányzott hozzá!

Az első győzelem: 1956

Alfred Oerter Jr. német és cseh szülők gyermekeként látja meg a napvilágot 1936. augusztus 19-én a New York állambeli Astoriában. A Hyde Parkban felcseperedve rendkívüli képességekről tesz tanúbizonyságot, amikor középiskolásként könnyű (1.5 kilós) diszkosszal 56.13 méteres korosztályos Amerika-rekordot ér el. Majd egy évvel később, 1955-ben az összamerikai egyetemi bajnokságon (NCAA) győz a University of Kansas színeiben – természetesen újabb, ezúttal egyetemi rekorddal. Csakhogy még mindig nem nyert egyetlen nagy nemzetközi versenyt sem, amikor másodévesként beállhat a melbourne-i olimpia döntőjében a dobókörbe. Mindössze hatodik a világranglistán, amikor megindítja a mozdulatsort az első dobásánál. Néhány másodperc múlva már olimpiai bajnok. Ugyan hátravan még öt és fél sorozat, ám 56.36 méteres új olimpiai csúcsára senki, még a világcsúcstartó Fortune Godrien sem tud válaszolni. A nagy esélyes csaknem másfél méterrel marad el tőle. Ezek után következik az ominózus bejelentés, amely után a sportrajongók megkülönböztetett figyelemmel kísérik az elkövetkező olimpiák férfi diszkoszvető küzdelmeit.

A második: 1960

Egy évvel később a szép álmok majdnem semmibe vesznek. Egy súlyos autóbaleset árnyékolja be a nagy sikert. Oerter elszántságára mi sem jellemzőbb, egy évvel az incidens után már teljes erőbedobással edz, és visszatérése után hoszszú ideig veretlen marad. Csakhogy a római olimpia idején már megint egy másik világcsúcstartó árnyékában készülődik. Richard "Rink” Babka ugyanis legyőzi őt, több mint két év után elsőként. Noha az olimpiai címvédő a selejtezőben a fennálló világrekordnál nagyobbat dob, ezt a kalapja mellé tűzheti. Annál is inkább, mert a döntőben vetélytársa az ötödik sorozat után 38 centivel vezet előtte. Babka azonban elköveti azt a – máskülönben végtelenül sportszerű – ballépést, hogy tanácsot ad vetélytársának. Szerinte ugyanis Oerter bal keze a kidobás előtt túlságosan mélyen van. Oerter köszönve szépen ellenfele tanácsát, korrigálva korábbi hibáját, utolsóra 59.18 méterre javítja az olimpiai rekordot, amely természetesen élete legnagyobb dobása egyben. Kilépve a körből, hasonló segítséget nem ad Babkának, de azért sok szerencsét kíván a döbbenettől mozdulni sem tudó világcsúcstartónak, aki persze ezek után már képtelen javítani.
1962. május 18-áig áll fenn az a képtelen helyzet, hogy a kétszeres olimpiai bajnok még nem volt képes világcsúcsot elérni. Akkor azonban egy igazi mérföldkövet szárnyal túl. Oerter diszkosza Los Angelesben 60.96 méternél is messzebbre száll. A lábak és yardok hazájában ez 200 lábnak felel meg, 61.10 méterével tehát sporttörténelmet ír újfent. Majd ezt követően még másik három alkalommal. Úgy tűnik, Al Oerter kedvenc száma a négyes, világcsúcsból is ennyi van neki. 1964-ben már 62.94-nél tart.

A harmadik: 1964

Ám hogy ezek után se mehessen biztosra, arról többen is tesznek. Először is egy bizonyos Ludvig Danek nevű, akkor csehszlováknak aposztrofált, egyébiránt cseh úriember, a maga 64.55-ös világcsúcsával. Ez persze még nem lenne túl nagy baj, Oerter kimondottan jó százalékban képes világcsúcstartókat porig alázni olimpiai döntőkben. Csakhogy a nagy igyekezetben önmagát is "tönkrevágja”. Teljesen. Orvosi szakvélemények szerint menthetetlenül. Hat nappal a tokiói olimpia selejtezője előtti edzésén elszakadt nála egy porc. A orvosok gyors konzíliuma szerint hat hétig tartózkodnia kell a versenyzéstől, hogy elkerülje a belső vérzés fellépésének kockázatát. Oerter nem lenne Oerter, ha nem hagyná figyelmen kívül a jó tanácsokat. Danek 45, sorozatban aratott győzelemmel, no meg a világcsúccsal a zsebében készülődik Oerter királyságának megdöntésére, amikor az amerikai jeges tömlőkkel a derekán, fűzőbe csomagolva, fájdalomcsillapítókkal teletömve megjelenik a selejtezőben, és elsőre 60.55-öt dobva bekínlódja magát a döntőbe. "Ha elsőre nem tudom megcsinálni, képtelen leszek a folytatásra” – mondja még a selejtező előtt. De ugyanez a véleménye a fináléról is. Csakhogy az első sorozatban jócskán elmarad a saját várakozásaitól. Meg az azt követő másik három próbálkozásakor is. Az ötödik sorozathoz érve mindössze harmadik Danek és David Weill mögött. Aztán újra történelmet ír. Hosszasan koncentrál a körben, és a szokásosnál sokkal lassabb mozdulatokkal kezdi meg a forgását. Csakhogy a mozdulatsor vége, az utolsó kicsapás bődületesen nagyra sikeredik, a diszkosz pontban 61 méternél hull a fűbe. Al Oerter újabb olimpiai csúccsal győz, majd lógó nyelvvel közli az újságírókkal, hogy "az olimpia már csak ilyen, ezért meg kell halni!” Szegény Daneknak meg nyolc évet kell várnia az aranyéremre. Na ja, mondhatnánk, könnyű volt neki. Csak meg kellett várnia, hogy Oerter visszavonuljon…

A negyedik: 1968

A következő négy évből csak egy sikerül számára úgy, ahogy szeretné. Mondanunk sem kell, hogy ez nem az 1968-as. Megint az esélytelenek nyugalmával készülhet Mexikóvárosba, ahol az amerikai válogatón őt legyőző Jay Silvester a favorit. Naná, a világcsúcstartóról van szó, aki az olimpia évében előbb Modestóban 66.54-re, majd Renóban 68.07-re és 68.40-re javítja Danek korábbi legjobbját. A selejtezőben aztán Silvester igazolja hírnevét, hiszen ellenfele olimpiai csúcsát 63.34-re javítja. Ennek ellenére nagyon óvatos. "Lehetsz bármilyen jó formában, ha Oerter ellen versenyzel, nem számolhatsz a győzelemmel. Legfeljebb reménykedhetsz benne” – mondja.
A próféta szól belőle. Mert bár a háromszoros bajnok újra sérülésekkel bajlódik – combján hatalmas bandázs éktelenkedik a húzódást enyhítendő valamelyest, nyakát pedig fűzőbe bugyolálja porckorongkopás miatt – Oerter legyőzhetetlen. Pedig még az égiek is összeesküsznek ellene. A döntő napján reménytelenül esik az eső, ami számára minden, csak nem segítség. Két sorozaton keresztül bágyadtan figyeli az események folyását, amikor egy kilépett és egy rossz dobás után megint csodát tesz. Eldobja a fűzőjét, és élete addigi legjobb eredményét elérve, 64.78 méterrel mindenkit megelőz. Olimpiai csúcs, mint rendesen. A verseny három legnagyobb dobása az övé. Silvester meg a csalódást jelentő ötödik helyen végez.

Epilógus helyett

Az ellenfelek nagyot sóhajtottak, amikor a még mindig csak 33 éves amerikai családi okokra hivatkozva bejelentette viszszavonulását 1969-ben. Bár csak akkor hitték el végérvényesen, amikor Oerter tényleg nem jelent meg Münchenben a diszkosz selejtezőjekor. Csakhogy az élet nagy rendező. Miután lányai felnőttek, és feleségétől elvált, 1976-ban, 40 évesen újrakezdte. 1980. május 31-én Wichitában – a moszkvai olimpia előtt nem sokkal – élete legjobb eredményét érte el 69.46 méterrel. Hogy ezt az eredményt el tudjuk helyezni a maiak között is, leírjuk: ez pillanatnyilag minden idők 24. legjobb teljesítménye. Ám Moszkvában két okból sem tudott ott lenni. A hazai válogatón csak negyedik lett, no meg az amerikaiak távolmaradásukkal tüntettek az oroszok afganisztáni bevonulása miatt. Csakhogy Al Oerter nem az az ember, aki könnyedén feladja álmait. A nagy öreg 47 évesen, kevesebb mint egy évvel a Los Angeles-i olimpia előtt még képes volt 67.89 méterre. Az olimpiai válogatón Achilles-ín-sérülése miatt már nem tudott rajthoz állni. Huszonnyolc esztendősen a lehetetlent is képes volt megcsinálni, majd két évtizeddel később ez már soknak bizonyult számára. Tudjuk, hogy két diszkoszvetőversenyt nem lehet összehasonlítani a körülmények különbözősége okán, ám érdekes eljátszani a gondolattal, mi lett volna, ha…
Ugyanis a kaliforniai játékokon győztes Rolf Dannenberg győztes dobása 66.60 méter volt.
Al Oerter a civil életben is sikereket mondhat a magáénak, hiszen 26 évig dolgozott a Grumman légitársaság számítógép-specialistájaként, hogy később a Reebok reklámembere legyen. A nyugdíjaséveit nyáron Long Islandon, a telet Floridában töltő 66 éves sportembert a Hírességek Csarnokába még 1979-ben választották be. Akkor saját technikáját borzasztónak írta le, olimpiai győzelmeire így emlékezett: "Az első volt a legmeglepőbb. A második a legnehezebb, a harmadik a legfájdalmasabb, az utolsó pedig a legnagyobb elégtételt jelentette a számomra.”