Nem volt fáradt a Stuttgart

A második számú bajor alakulat ugyanis folytatta az idei remek szereplését, 3–1-re megverte a remek rajt után erőteljes hullámvasutazásba kezdő Arminia Bielefeldet, és a listavezetőt három, a címvédőt pedig egy pontra megközelítette a tabellán. Ugyancsak előretört a Schalke és a VfB Stuttgart, előbbi a cottbusi sikerével a negyedik, utóbbi pedig leverkuseni győzelmével az ötödik helyre ugrott a táblázaton.
Előzetesen nagyon kevesen adtak nagyon kevés esélyt arra, hogy a Hamburg éppen a Borussia Dortmund otthonában szakítja meg gyászos idegenbeli sorozatát, és szerzi meg szezonbeli első pontját (esetleg pontjait) vendégként. A BVB a Westfalen-stadionban 17 bajnoki óta – több, mint egy éve! – volt veretlen, a két csapat legutóbbi négy meccsét rendre a sárga-feketék nyerték, ezen adatok egyike sem ígért vendégbravúrt. Az meg pláne nem, hogy alig több mint egy óra játék után Rosicky 15 méterről a kapu jobb oldalába bombázott, előnyhöz juttatva a hazaiakat. A Borussia ezt követően már csak az előny megtartására törekedett, ami először a 85. percben bosszulhatta volna meg magát. Akkor Metzelder labdavesztését, majd kezezését követően (vitatható) büntetőhöz jutott a HSV, ám Hollerbach a kapu helyett a "világűrbe” bombázta a labdát. Egy ilyen lehetőség elszalasztása sokszor egy csapat összeroppanásával jár együtt, a Hamburg azonban az üdítő kivételek egyikét jelentette. A 88. percben Meijer ügyesen a csereként beálló Christensen elé fejelt, aki egyből a hálóba továbbított.
"A magunk dolgát nehezítettük meg, a Hamburg rászolgált az egy pontra – ismerte el a lefújás után Matthias Sammer, a Dortmund mestere, míg kollégája, Kurt Jara a következőképp értékelt: – Hatalmas lelkierőről tettünk tanúbizonyságot, ráadásul fegyelmezetten is futballoztunk. Szerintem megérdemelten egyenlítettünk, még úgy is, hogy ez csak a hajrában sikerült.”
A minden várakozást felülmúlóan teljesítő – és ami fontosabb, gyakran játszó! – 1860 München negyedórányi küszködés után nagyon simán elintézte az Arminia Bielefeldet, méghozzá a sérült gólkirály, Martin Max szerepkörét tökéletesen átvevő Benjamin Lauthnak köszönhetően. Az ifjú csatár az első gólnál az akciót indította el – az ő labdáját fejelte Schroth Suker elé, aki a hálóba helyezett –, a másodikat és a harmadikat pedig saját maga szerezte. Eközben a vendégek Wichniarek révén átmenetileg egyenlítettek, ám a mérkőzés menetében nem tudtak döntő változást hozni. "Szó szerint kiharcoltuk a három pontot, érzésem szerint rengeteg problémát kellett orvosolnuk ezen a találkozón” – hangzottak Peter Pacultnak, az "oroszlánok” osztrák edzőjének a szavai, jelezve, hogy van még mit javítani a harmadik helyezett alakulat játékán.
A jelek szerint a VfB Stuttgartból nem vett ki olyan sokat a Ferencváros elleni csütörtöki UEFA-kupa-mérkőzés, mint a Leverkusenből a keddi, Olympiakosz elleni BL-ütközet. A két gárda szombaton egymással randevúzott, és a két nappal korábban még az Üllői úton vendégeskedő "svábok” Meissner jobb alsó sarokban kikötő bombájával elhozták a három pontot a BayArenából. A látogatók – akik a jövő hét közepén a Ferencvároshoz hasonlóan kupameccset játszanak… – sikere fölényesebb is lehetett volna, ha a kispadról beszálló Ganea négy óriási lehetőségéből legalább egyet kihasznál. Aligha meglepő, hogy ezek után Felix Magath vezetőedző leparancsolta a román támadót a pályáról. "Nagy helyzetei voltak, és az volt az érzésem, hogy már nincs olyan idegállapotban, amelyben a következő lehetőségét gólra tudta volna váltani. Korábban el kellett volna döntenünk a meccset, ez többek között Ganea hibái miatt nem sikerült, így az utolsó sípszóig remegnünk kellett” – nyilatkozta a lefújás után a szakvezető, aki hatodik nekifutásra tudta először legyőzni kollégáját, Klaus Toppmöllert.
Az 1860 Münchennel, a keretes írásunkban tárgyalt Schalkéval és a VfB Stuttgarttal ellentétben a Wolfsburg lépést tévesztett, és nem tudott közelebb kerülni az elöl álló két sztárcsapathoz. A "farkasok” az alsó-szászországi rangadón (ilyenre huszonhat éve nem volt példa a Bundesligában, legutóbb 1976 áprilisában találkozott egymással a tartomány két csapata – akkor a Hannover és a Braunschweig – az első osztályban) nagyon sima, 3–1-es vereséget szenvedtek a Hannovertől, amely ezzel a három ponttal elkerült a kiesést jelentő helyekről. Az egy hete az Olimpiai stadionban a Bayern ellen elért 3–3 alkalmával "hallgató” Fredi Bobic ezúttal már "megszólalt” – a hetedik hannoveri meccsén hetedszer eredményes futballista Konsztantinidisz asszisztjából szerezte meg együttese második találatát – mellette a tizennyolc méterről a hálóba lövő Stendel, valamint az első hannoveri treffelését elkönyvelő Konsztantinidisz is megvillant, Munteanu gólja csak szépségtapaszt jelentett a wolfsburgiak számára. Érdemes megemlíteni, hogy Bobic és a vendégek kapuját őrző Reitmaier egykoron egy klubban futballozott (az 1992–93-as idényben a Stuttgarter Kickersben), azóta most találkoztak egymással tizenötödször az élvonalban, és a csatár nyolcadszor mattolta a hálóőrt.
A Hannover helyett immár a Mönchengladbach áll a másodosztályt érő helyek egyikén – a másik kettőn az oda bérletet váltó Kaiserslautern, Cottbus kettős posztol –, méghozzá a nürnbergi veresége miatt. A hazaiak remek rajtot vettek, a 22. percben már 2–0-ra vezettek, az előnyükből egy gólt a lefújásig megőriztek, és fellopakodtak a tizenkettedik helyre.

Továbbra is gödörben van az Energie Cottbus

Immár hét pontra van a bentmaradást jelentő 15. helytől az Energie Cottbus. A Bundesliga legmagyarabb csapatának nevezett alakulatban hazánkat már csak Lőw Zsolt képviseli (Sebők Vilmostól és Miriuta Vasilétől elköszöntek, Mátyus János pedig Skóciában játszik), s az Újpestről érkezett futballista a Schalke ellen is végig a pályán volt. A Cottbus zsinórban ötödik alkalommal szenvedett vereséget hazai pályán, pedig az utóbbi két bajnokságban éppen a saját pályáján elért sikerekkel kerülte el a kiesést.
"Egy szót mondok: hihetetlen! – fakadt ki a telefonba Lőw. – Egyetlenegyszer lőtt kapura az ellenfél, és ezzel megint kikaptunk. Hiába játszunk jól, hiába irányítjuk a mérkőzéseket, egyszerűen képtelenek vagyunk gólt lőni. A Werder, a Wolfsburg, a Stuttgart, a Hertha és most a Schalke ellen sem találtunk a kapuba, így pedig nem sok jóra számíthatunk, ráadásul ezeken a meccseken rendre egy gólt kaptunk. Vagyis hátul stabilak vagyunk, de egy-egy szabadrúgásból mindig eredményes az ellenfél. Ezt történt most is, Andreas Möller a rövid sarok felé csavart, és a labda egy centivel a sorfalban álló játékos feje mellett ment el. Hihetetlen, mondom… Ezúttal az uruguayi válogatott Gustavo Varela volt az emberem, és nem is nagyon ért labdába, de én sem mehettem fel a támadásokhoz, mert nagyon jó játékos a riválisom, vigyázni kellett rá. Hogy mi az oka a kudarcoknak? Szerintem nagyon hiányoznak a csapatnak Miriuta Laci góljai, gólpasszai, mindig veszélyes szögletei, oldalszabadrúgásai, Sebők Vili fejesei, ráadásul a támadók formán kívül vannak. Amíg ilyen gólszegényen játszunk, nem léphetünk előre. A hétpontos hátrány azért nem olyan sok, mert a bajnokság kétharmada még hátravan, de jó lenne, ha a csatárok mihamarabb magukra találnának.”Tv: a Sport1 vasárnap 18.30-tól közvetíti a Werder Bremen–Bayern München rangadót