"Hol van egy fényképezőgép? Kerítsetek valahonnan egyet! adta ki az ukázt a "cséká, Szélig Viktor, miközben a gárda kőkemény védőjének, Vargyas Lászlónak a lelátón ácsingozó szurkolón esett meg a szíve, hajított fel neki egyet a büféből beszerzett, a pezsgő hiányában ünneplésre szánt dobozos sörök tömkelegéből.
Íme a csapat, amely jeges sporttörténelmet írt: az oswiecimi csarnokban sokáig ünnepeltette magát a Kontinentális Kupában remeklô Dunaferr
Íme a csapat, amely jeges sporttörténelmet írt: az oswiecimi csarnokban sokáig ünnepeltette magát a Kontinentális Kupában remeklô Dunaferr
A dáridó az oswiecimi jégcsarnokban önfeledt, őszinte volt, bevallottan nem igazán számítottak erre. Szinte hihetetlen, de minden babért learattak: Jaroslav Ferjo lett a legjobb kapus, az öt gólig jutó Orsó László a gólkirály, ráadásul a csapat sportszerűségének köszönhetően a fair play díjat is bezsebelték. Mindezek tetejében sporttörténelmet írtak, hiszen a Kontinentális Kupa második fordulóját még soha nem élte túl magyar együttes. Nekik, újvárosi legényeknek a tavalyi duplázás, bajnoki cím és kupagyőzelem után sikerült ez. Három éve már közel, nagyon közel voltak a bravúrhoz, ám akkor a torna utolsó napján nem más, mint az Alba Volán húzta keresztül a számításokat, féktelen örömet és csodálkozást csalva a nevető harmadikként továbblépő ljubljanai arcokra… Ezúttal viszont a magyar rivális sem tudta megakadályozni az Acélbikák előretörését, mi több, az anyagilag nem éppen ideális helyzetben lévő, fizetési gondokkal küszködő Dunaferr pont a fehérváriak legyőzésével váltott belépőt az egy hónap múlva sorra kerülő pozsonyi csatározásra. "Na mi van, gyerekek, éppen ez a siker nem lesz megörökítve?”–hallatszott a jégen egy újvárosi torokból vasárnap este nyolc óra tájban, miközben a fehérváriak már hazafelé zötykölődtek. Jan Jasko fiait sem érheti kritika, sőt maximális elismeréssel illik róluk is szólni. A Volán hallatlanul érett, kifogástalan játékkal 5-1-re ütötte ki a nyitónapon a végső diadalra legesélyesebbnek tartott, odahaza szereplő lengyel bajnokot, majd a harmadik összecsapásán a fehérorosz Mogiljevet is felúlmúlta (4–2). Ha ezt vesszük, Ocskayék eredményesebbek voltak, mint a két külföldi alakulattal remiző Fejér megyei társaik, mégis…
J-csoport (Belfast): Valerengen IF (norvég), Belfast Giants (brit), Scottish Eagles (brit), EC Linz (osztrák) K-csoport (Asiago): HC Asiago (olasz), HC Keramin Minszk (fehérorosz), Olimpija Ljubljana (szlovén), Jukurit Mikkeli (finn) L-csoport (Pozsony): Slovan Bratislava (szlovák), EHC Heraklith (osztrák), Szokol Kijev (ukrán), Dunaferr SE A nyolcas döntôt (január 10–12.) Svájcban és Olaszországban, két négyes csoportban – öt kiemelt csapat csak ott kapcsolódik be a küzdelmekbe – rendezik. M-csoport (Lugano): HC Davos (svájci), HC Lugano (svájci), Lokomotiv Jaroszlavl (orosz), J-csoport gyôztese N-csoport (Milano): HC Milano (olasz), Jokerit Helsinki (finn), K-csoport gyôztese, L-csoport gyôztese
"A”rangadón – mert milyen jó ezt kimondani: a déllengyel történelmi városban a Dunaferr– Alba volt "a”rangadó! –ezúttal sem ment nekik. Külön szakmai elemzést érhet a tény, miszerint a két gárda tíz meccséből átlagban hetet ugyan a fehérváriak nyernek mostanában, mégsem érnek, érhetnek ezzel révbe, hiszen a másik három találka számít kulcsfontosságúnak. És ezeket rendre Kapusta fiai nyerik, lásd a legutóbbi bajnoki és kupadöntő, valamint a mostani oswiecimi torna. "Nagyon fel tudja magát szívni ezekre a fontos presztízsmeccsekre a csapat, mind pszichésen, mind erőben. Boldog vagyok, mind a három nap taktikusan, jól játszottunk, bejöttek a kontráink, és Ferjo szenzációsan védett. A csapategység példamutató volt, egymásért is küzdöttek a srácok. A végén szerencsénk is volt, ha gólt ütnek a lengyelek, csak harmadikok vagyunk. Mindenesetre úgy gondolom, megérdemeltük a sikert, megdolgoztunk érte. A Volán elleni utolsó harmadra mindig emlékezni fogok, szuperteljesítmény volt. A magyar hoki ismét bizonyított, és ez engem, valamint fehérvári kollégámat, barátomat is örömmel tölti el”–magyarázta csillogó szemekkel a csarnok büféjében Dusan Kapusta, aki két és fél nap szünetet adott játékosainak. "Ránk fért, mert bizony megterhelő volt ez a három nap–így Szélig Viktor, aki a gólokat ütő csatárokhoz, Orsóhoz, Erdősihez, a parádés passzok garmadával kirukkoló Ladányihoz, a hibátlanul bekkelő Horváth, Tokaji kettőshöz, Ferjo kapushoz hasonlóan végig húzóembere volt a vörösöknek. "Sörrel ünnepeltünk, de hamar elpunnyadt a társaság a buszon, úrrá lett a fiúkon a fáradtság. Apróságokon, centiken múlik egy-egy siker, gyönyörű játék a hoki. Örülök, nekem is jól ment, de még inkább boldoggá tesz, hogy remekelt a sorunk, az Erdősi, Borsos, Orsó trió megállíthatatlan volt, és én is jól megértettem magam Vas Marcival. Mindig is ez volt ránk a jellemző: akadt egy sor, amelyik a vállára vette a csapatot, és nem lehetett előre tudni, melyik lesz az. A Volán is nagyon jó volt, a magyar jégkorong újra nagyot alakított. A harmadik fordulóról még csak érintőlegesen beszéltünk, meglátjuk, mi lesz. Jó meccsek jönnek, amelyekből csak tanulni lehet. De addig még rengeteg feladat vár ránk, úgyhogy ne szaladjunk ennyire előre. Szerdáig még ünnepeljük egy kicsit a sikert.” Szerencséjükre amúgy két fényképezőgép is előkerült még a jégen – hiába, a kapitánynak van respektje! –, így sikerült megörökíteni a boldogság mámorító pillanatát. Ráadásul a lengyel sörrel sem akadtak problémák…