A legfontosabb feladatát teljesítette az olimpiai válogatott, három pontot szerzett a San Marino elleni kecskeméti Eb-selejtezőn. Négy nappal a svédországi vereséget követően csakis a győzelem számított elfogadható eredménynek Róth Antal együttese számára, és ha nem is sziporkázó játékkal, de a fiatalok hozták a kötelezőt.
Bajzát Péter (balra) és Buzsáky Ákos (8) a gólszerzô Bodor Boldizsárt (10) köszönti
Bajzát Péter (balra) és Buzsáky Ákos (8) a gólszerzô Bodor Boldizsárt (10) köszönti
Az összecsapásnak ünnepi volt a felvezetése, ugyanis Kecskeméten ezzel a kilencven perccel avatták a felújított Széktói-stadiont. A meghívottak közül a legrangosabb vendég, Jánosi György gyermek-, ifjúsági és sportminiszter ugyan nem érkezett meg a találkozóra, ám az MLSZ és a liga több elöljárója, valamint az avatóbeszédet mondó kecskeméti polgármester, Szécsi Gábor a helyszínen lehetett tanúja a magabiztos magyar győzelemnek. A három pont megszerzése tulajdonképpen egy pillanatig sem forgott veszélyben – annak ellenére sem, hogy a félidőben még 1–1 volt az állás –, a jelenlévők mégsem voltak maradéktalanul elégedettek a találkozó után. A hiányérzet oka elsősorban az lehetett, hogy Buzsáky Ákosék képtelenek voltak olyan színvonalon futballozni, mint tették azt az elmúlt héten a csoport egyik favoritjának tartott Svédország ellen Västerasban. Akkor csaknem egy órán keresztül emberhátrányban játszott az olimpiai gárda, ennek ellenére a svédek nem tudtak fölényt kiharcolni, és csak a hajrában voltak képesek a győztes gól megszerezni. Most egy jóval szerényebb képességű csapat látogatott Kecskemétre, mégsem volt folyamatos a játék, a pályán lévők elsősorban a pontatlanságukkal vétették észre magukat. Persze nem történne nagy tragédia, ha a soron következő, lengyelországi Eb-selejtező után is azon kellene bosszankodni, hogy megvan ugyan a három pont, ám a játék lehetne jobb is… – Nem tudom szétválasztani a Svédország és a San Marino elleni meccset, ugyanis időben túl közel voltak egymáshoz – mondta a keddi találkozó másnapján Róth Antal szövetségi edző. – Mindkét összecsapás hozott örömteli pillanatokat, de a mostani győzelem után éppúgy volt hiányérzetem, mint a svédországi vereséget követően. A negatívumok ellenére néhány dicsérő szót megérdemelnek a kedden pályára lépett futballisták, mégpedig azért, mert megszerezték a három pontot, és mert kilencven percen keresztül nyomás alatt tartották az ellenfelet. – Említette a hiányérzetet. Mi az, amivel elégedetlen volt, és mit kapott vissza abból, amit kért a labdarúgóktól? – A helyzetkihasználásunkra nem lehetünk büszkék, ráadásul a mezőnyben is pontatlanul futballoztunk. A helyzetek alapján nagyobb különbséggel kellett volna nyernünk, ugyanakkor az is igaz, hogy a góljaink "megrajzolt” akciók végén születtek. Elégedett lehetek amiatt is, hogy szervezetten játszottunk, nem nyíltunk ki, nem adtunk lehetőséget az ellenfélnek a kontratámadásokra. –Azért az elgondolkodtató, hogy egy viszonylag gyenge képeségű csapat ellen négy sárga lapot is összeszedtek a játékosok. Nem luxus ez? –Tudni kell, hogy a labdarúgóink meglehetősen csalódottak voltak a svéd vereség miatt. Amióta együtt dolgozunk, akkor nyújtották a legjobb teljesítményt, ám fizikálisan sokat kivett belőlük a meccs, és az eredmény miatt mentálisan sem voltunk a csúcson. A keddi selejtező előtt azt magyaráztam nekik, hogy muszáj túllépniük a Västerasban történteken, és hozniuk kell a kötelező győzelmet. A három pont megszerzése nem is okozott problémát, de érthetetlenül idegesek voltak a játékosok. Bosszantó ez a sok figyelmeztetés, érthetetlen, hogy a pályán lévők miért nem tudnak mérlegelni. Megítélésem szerint nem volt okuk az idegeskedésre, a svédországi teljesítmény önbizalmat adhatott volna… –A következő két fellépésen sok minden eldőlhet, hiszen előbb Lengyelország lesz az ellenfél idegenben, majd fogadjuk a svédeket. Ráadásul mindez négy nap alatt lezajlik… – Azokon a meccseken valóban eldőlhet a sorsunk. Az eddigi tapasztalatok felhasználásával fizikálisan és mentálisan jó állapotba kell kerülni, és nagyon fontos, hogy a mérkőzéseken olyan döntéseket hozzunk, amilyeneket a játékhelyzetek megkívánnak. Az eddig látottak alapján azt mondhatom, a lettek nem olyan gyengék, mint arra az eredményeik alapján következtetni lehet, a svédek, a lengyelek és miközöttünk pedig nüanszok dönthetnek. Pillanatnyilag annyi a hátrányunk, hogy egy rangadót már elveszítettünk… Azért azt hangsúlyoznám, hogy a csoport első vagy második helyének a megszerzéséhez bravúr kell. Remélem, egyre több támogatónk lesz, de azt is, hogy a mellettünk állók átérzik a helyzetünket…