Találatok a második hullámból

– Boldog vagyok, hogy én nyertem ezt a díjat, és nem kertelek, azt is bevallom, hogy eddig irigykedve néztem a nyerteseket – meséli Zavadszky Gábor. – Szerintem botorság azt mondani, hogy egy labdarúgónak nem számítanak a különböző egyéni díjak, érmek vagy címek, nyilvánvaló, hogy a csapat érdeke az első, de számomra az ilyen elismerések is sokat jelentenek. Egyrészt ez visszajelzés arról, hogy mennyit ér, amit a pályán csinálok, másrészt jó érzés tudni, hogy ha eljön az ideje, lesz majd mit megmutatni a gyerekeimnek, és alkalomadtán az unokáimnak is. Nem számítottam arra, hogy engem választanak a hónap labdarúgójának, hiszen erre általában gólvágó csatárokat szoktak jelölni, nekem pedig inkább a gólpassz számít a szakterületemnek.
– Azért az idén elég jól áll ezen a téren is, hiszen öt találatot szerzett a bajnokságban.
– Nyilván ennek is köszönhetem a jelölést, no meg annak, hogy szerencsém volt. Szerencsém, mivel az átadásaimból is születtek gólok. A gólpasszoknál ugyanis kiszolgáltatott egy középpályás, hiszen egy meccsen adhatsz te tíz gólt érő passzt is, minden azon múlik, hogy a társad értékesíti-e a helyzeteket.

Még vágyik a válogatottságra

– Húzóembere a bajnokság listavezetőjének, a válogatottnál mégsem tudja a bővebb keretből beverekedni magát a pályára lépők közé. Nem fáj önnek, hogy megrekedt egyetlen válogatottságnál?
– Lehet, hogy egyetlen mérkőzésen szerepeltem a nemzeti csapatban, de így is válogatott labdarúgónak mondhatom magam… A viccet félretéve, természetesen nagyon vágyom a válogatottságra, ám ez nem olyan egyszerű. Gellei Imrének van egy kialakult, és úgy tűnik, eredményes csapata, amibe nem könnyű bekerülni. Ez, ha nekem személy szerint nem is, labdarúgásunk szempontjából jó, hiszen ismét rangot jelent a válogatottól érkező meghívó. Számomra még akkor is, ha csak a bővebb keret összetartásáról van szó. Rövidre zárva a témát: ha Gellei Imre hív, örömmel megyek, ha mégsem, akkor meg nem panaszkodom. Ösztönzőleg hat rám a címeres mez, azért töröm magam, hogy felölthessem magamra, de ha erre nem kerül sor, akkor sem lesz bennem tüske.
– Tudom, korai a kérdés, hiszen még csak huszonnyolc éves, ám úgy hallom, már most tudatosan készül a futball utáni életre.
– A Pázmány Péter Egyetem jogi karára járok, ahol korábban csapattársam, Füzi Ákos is elnyerte a doktori címet. Emellett most kezdtem el egy intenzív angoltanfolyamot is, amelyen szeretném felfrissíteni a nyelvtudásomat, sőt márciusra már jelentkeztem a nyelvvizsgára is. Egyébként nemcsak én járok a jogi karra, Rósa Henrik és Hrutka János is az idén kezdett. Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert aggasztónak tartjuk a futballistákról a társadalomban kialakult negatív képet. A játékunkat érheti kritika, ezzel ugyanis lehet mit kezdeni, ám furcsa szembesülni azzal, hogy egy ismeretlen ember elcsodálkozik azon, hogy értelmesen el lehet velünk beszélgetni. Sokan gondolják azt, hogy a labdarúgók kocsmáról kocsmára járó nyolc általánost végzett, már elnézést a szóért, bunkók.
– Ha jól számolom, harminckét esztendősen végez az egyetemen. Mihez kezd majd a friss diplomájával?
– A jogi pálya nagyon vonzó a számomra, de korai még erről beszélni. Ezzel a diplomával sok érdekes munkakörben el lehet helyezkedni. Ez sok mindentől függ még, például attól, hogy folytatom-e addig a futballt.
– Vagy például attól is, hogy időközben sikerül-e külföldre szerződnie…
– Igen, attól is, bár be kell vallanom, hogy nem fűzök már komoly reményeket egy külföldi szerződéshez.
– Sehol egy kecsegtető lehetőség?
– Egy jó klubhoz csak jó kapcsolatokkal és egy adag szerencsével lehet kikerülni. Az eddigiekből következik, hogy én egyikkel sem rendelkezem. Még másfél év van hátra az MTK-nál a szerződésemből, és mivel nagyon jól érzem itt magam, örömmel töltöm ki ezt az időt.
– Tavaly ősszel még az ideinél is jobban szerepeltek a bajnokságban, tavasszal mégis lecsúsztak a nemzetközi kupaporondról…
– Szerintem ha akarnánk, sem tudnánk megismételni a tavalyi tragikus szereplést. Nem tudom, pontosan mi volt akkor a gyengélkedés oka, talán a nagy menetelés utáni botlások görcsössé tettek bennünket. Ám most nagyon együtt van a társaság, és érzem, hogy nem lesz ilyen hullámzó a teljesítményünk. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy Egervári Sándor az egyik legjobb szakember idehaza, s neki már nyilván most is van valami elképzelése arról, miként lehet télen kezelni azt a helyzetet, hogyha a bajnokság félidejében mi vezetjük a tabellát.

Örül, hogy remek edzője van

– Nyilván szeret Egervári Sándor irányítása mellett dolgozni, hiszen eddigi pályafutása egyik kiemelkedő időszaka volt az, amikor Dunaújvárosban együtt küzdöttek a bajnoki címért.
– Ez valóban így van. Szeretem az olyan edzőket, akik értenek a labdarúgók nyelvén. Ez az, amit nem lehet könyvekből megtanulni, csak akkor, ha a tréner korábban maga is futballozott. Nagyon fontos, hogy egy edző megértesse magát a játékosokkal, hogy emberszámba vegye a labdarúgóit. Ha úgy kezeli a játékosokat, mint a beosztottjait vagy az alattvalóit, akkor igen nehéz motiválni őket. Nekem személy szerint nagy motivációt jelent, hogy Egervári bízik bennem, és szerintem ezt a pályán is be tudom bizonyítani. Egyébként világ életemben szerencsés voltam az edzőkkel, hiszen lehet, hogy nem szerepeltünk jól a tavasszal, de én Bognár Györggyel is szerettem együtt dolgozni. Sokkal jobb edzőnek tartom őt annál, mint amilyennek az eredményei alapján gondolják. Egyébként az az igazság, hogy nem is tudnék együtt dolgozni egy rossz természetű trénerrel, hiszen ahhoz, hogy felnézzek rá, az is kell, hogy emberként tisztelhessem. Szerintem egy tipikus, őrjöngős "hülye” edző irányítása mellett képtelen lennék megfelelő szinten futballozni.

Szurkolóból lehetne több

– Úgy látom, maximálisan elégedett azzal, hogy az MTK-ban futballozhat. Egyvalami miatt azonban csalódott lehet: stílusos, jó focit játszik a csapata, vezeti a bajnokságot, a Hidegkuti-stadion lelátóján mégsem ülnek se többen, se kevesebben a korábbiaknál.
– …és ez igen elkeserít minket. Higgye el, nekünk is jobb lenne kétszer ennyi szurkoló előtt futballozni. Nemrég láttam a Duna Tv sportadásában egy riportot, amelyben egy DVSC és egy Kispest-ultra nyilatkozott. Mindkettő egyetértett abban, hogy van tizenegy magyar élvonalbeli klub és az MTK… Játékostársaimmal egyébként azt tapasztaljuk, Budapesten sok szimpatizánsa van a csapatnak, csak éppen nagy részük a közelmúltban tapasztalt problémák miatt már nem mer kijönni a mérkőzésre. Sajnos a szurkolóinkat sok atrocitás érte, ezért nem marasztalhatjuk el azokat, akik már csak televízión keresztül szorítanak értünk. De mondok valami pozitívumot is! Akik kijárnak a Hidegkuti-stadionba, azok minden dicséretet megérdemelnek, hiszen rendkívül sportszerűen buzdítják a csapatot, és sokat segítenek nekünk a szurkolásukkal.
– Még a legjobbak, így például csapattársa, Illés Béla is, időnként kisebb-nagyobb hullámvölgybe kerülhetnek. Az ön játékára azonban immár hosszú ideje az jellemző, hogy egyenletesen jó. A katasztrofálisan sikerült tavaszi szezonban is ön volt az egyetlen olyan játékos, aki hétről hétre hozta magát. Már-már az egykori középpályás kedvenc, a mai létesítményigazgató Turtóczky Sándort idézi a megbízhatósága. Mi az oka annak, hogy évek óta nem volt rosszabb periódus a játékában?
– Hála istennek, valóban nem jellemző rám a formaingadozás. Ez nem jelenti azt, hogy mindig százszázalékosan elégedett lennék a teljesítményemmel, hiszen gyakorta fedezek fel hibákat. Az azonban igaz, hogy hullámvölgybe rég nem kerültem. Ez szerintem egyes-egyedül feleségemnek és a nyugodt családi háttérnek köszönhető. Bár ha a nyugodtságra gondolok, az hiánycikk nálunk, hiszen a két fiam olyan eleven, hogy egy percnyi pihenőt sem engedélyeznek nekem, ha otthon vagyok. Én azonban imádok velük játszani, minden szabadidőmet velük töltöm. Azért, hogy idáig jutottam, a feleségemnek legalább annyit köszönhetek, mint saját magamnak. Még azelőtt jöttünk össze, hogy először beléptem volna a felnőttcsapat öltözőjébe, így mindvégig velem volt minden nehézségben, örömben és bánatban, ami csak érhet egy labdarúgót. Nem vagyok egy "elkallódó” típus, de biztos, hogy nem tartanék most itt, ha ő nincs mellettem. A nyugodt háttér alapvető feltétele a jó teljesítménynek, a futballpályán ugyanis meglátszik az, kinek milyen a magánélete…