Az elégedettség már a múlté

A legjobb honi pályakerékpáros, Szabolcsi Szilvia megismételte tavalyi sikerét: a múlt heti dániai pálya-világbajnokság repülőversenyében – akárcsak egy esztendővel korábban – a hatodik helyen végzett. A BVSC sprintere nehéz évet zárt, s mint mondja, az elért eredménnyel csak "átmenetileg” elégedett…
– Nagyon örültem, hogy sikerült újra pontszerző helyen zárnom, főleg azért, mert az év elején kicsit hullámvölgyben voltam – vélekedett Szabolcsi Szilvia. – A Világkupa-futamok sem úgy sikerültek, ahogyan reméltem, s az önbizalmam sem ostromolta a csúcsokat. Ilyen előzmények után elégedett vagyok a hatodik hellyel, de ez az elégedettség csak a múltnak szól, nem azt jelenti, hogy jövőre is ilyen célokat tűzök magam elé. Számomra is az olimpia a legfontosabb, s szeretnék előrelépni.
– A repülőversenyben ismételt, az ötszáz méteres időfutamban azonban tizennyolc indulóból csak tizenhetedik lett. Bizonyára ezzel már kevésbé volt elégedett.
– Az ötszáz méter az elmúlt évek világversenyein általában a sprint után volt, ebben az évben azonban módosítottak a programon, s ez volt az első versenyszámom. Már reggel nagyon nyúzott voltam, az esős, álmosító időben nem tudtam magam felrázni úgy, ahogyan máskor. Egyrészt ezeknek tulajdonítom a tizenhetedik helyet, no és annak, hogy már régóta elsősorban a repülőversenyt tartom fontosnak. Természetesen nagyon csalódott voltam az ötszáz méter után, hiszen ebben a számban a nemzetközi középmezőnybe tartozom, s azért általában egynél több ellenfelemet megelőzöm… Szerencsére az edzőm, Hazai György velem volt Dániában, s sikerült a sprintre erőt öntenie belém.
–Hogyan alakult a repülőverseny?
– A kvalifikációs futam a várakozásaimnak megfelelően alakult, igaz, egy-két tizeddel jobb időre számítottam, de abban is biztos voltam, hogy nem kerülök be a legjobbak közé, így nem számíthatok könnyű ellenfelekre. Így is történt, a reményfutamokon pedig sikerült eljutnom a legjobb nyolc közé.
– Lassan a reményfutamok specialistájává válik…
–Én is így érzem. Sajnos az elmúlt évek során ezt tanulhattam meg igazán, de ez előny is, hiszen a reményfutamokban bárki ellen jó eséllyel indulhatok. Mindenesetre, ha olyan erőben vagyok, mint az olimpián, akkor a páros futamokban is jobb eredményekre lettem volna képes.
–Mi volt az oka, hogy ez nem sikerült?
–Váltanom kellett, itthon ugyanis meglehetősen ingerszegény lett számomra a környezet. Öt éve többnyire itthon készülök, s bizony néha már nagyon siralmas, hogy ketten-hárman küszködünk a pályán. Elérkezett a pillanat, hogy másfelé nézzek, már másfél éve hívtak a cseh fiúk, s a vébé előtt már éltem a felkínált lehetőséggel. A csehek látták, hogy nem sprinterekkel készülök, náluk viszont erre is lehetőségem van. Úgyhogy a következőkben jóval több időt töltök majd a cseh válogatottakkal, természetesen mindkét edzőm felügyelete mellett.
– Netán már jól is beszél csehül?
– Tudok már egy-két szót, de ők többet tudnak magyarul. Sokat nyaraltak a Balatonon…
– Apropó, Balaton. A világbajnokság után jut ideje egy kis pihenésre?
– Néhány napot kaptam, s már lassan túl is vagyok rajta, jövő héten már felvesszük a kapcsolatot a csehekkel. Nincs vesztegetni való időnk, jövőre már februárban elkezdődik a Világkupa-sorozat, amelynek az olimpia közelsége miatt még nagyobb jelentősége lesz. A pontszerzőhely és az új környezet nagyon lelkessé tett, bízom a sikeres folytatásban.