Akik idegenben sem idegesek

Egyedül a B-csoportban zajlottak "rendben” a dolgok, habár az elitmezőnyben nem igazán normális, hogy ennyire szétcincálják az ellenfelet – márpedig a Liverpool és a Valencia egyaránt kitömte aktuális vetélytársát. A másik három kvartettben egy hazai siker sem született – az A-csoportban mindkét stadionból lógó orral távoztak a drukkerek.
Példának okáért Eindhovenben lassan skizofréniát kapnak a szurkolók, elvégre ha holland bajnokira kell gyülekezni, a siker garantált, a BL-beli találkáktól viszont hovatovább rettegniük kell. A PSV ugyan megtörte kínosan hosszú nemzetközi gólcsendjét, mégpedig egy olyan lövéssel, amely "a legnagyobbak” fantázianéven futó gyűjteménybe bármikor elhelyezhető. Más kérdés, hogy Van der Schaaf "pókhálózását” a kalapjuk mellé tűzhetik Hollandiában, elvégre a Dortmund remekül kontrázgatva sima győzelmet aratott. "Nem kezdtünk rosszul, de az utolsó passzok szokás szerint tönkretették a támadásainkat – dörmögött Guus Hiddink. – A védelem megint megingott, márpedig Európában nem olyan könnyű egyenlíteni, mint a hazai bajnokságban. És hiába kerültünk fölénybe, voltaképpen semmire sem jutottunk támadásban.” A tréner szavait a statisztika is alátámasztja, elvégre a Borussia úgy nyert 3–1-re, hogy csupán 22 percig volt játékosainál a labda, miközben az eindhoveniek 36 percen át próbálkozhattak. "Ôk sohasem hezitáltak, ha ki kellett rúgniuk a labdát taccsra, miközben az én hátvédeim rendre a stílusos megoldásra törekedtek – mutatott rá még egy tényezőre Hiddink. – Ebből is látszik, mennyivel előrébb tart a Dortmund. Sajnos, a holland futballkultúrában a labdabirtoklásnál nincs fontosabb, míg Európában bizonyos szituációkban mások a prioritások.”
A győztesek vezére, Mathias Sammer szerényen megjegyezte, hogy az esélyeik ugyan nőttek, ám még mindig csak hat pontjuk van, márpedig ennyivel nem lehet továbblépni. "A kapusunk remekelt, Rosicky szólója pedig megnyugvást hozott az együttesnek” – értékelt a vörös hajú szakvezető, akinek irányításával 1997 decembere után ismét az édes otthontól távol tudott BL-derbit nyerni a sárga-fekete had.
Az Arsenaltól ugyanakkor hovatovább szokatlan, hogy nem focizza le a gyepről soros vetélytársát. Az ellen állásait eleddig ellenállhatatlanul ostromló "ágyúsok” szerda este szolid, egygólos sikert arattak Auxerre-ben, igaz, Arséne Wenger ezúttal is magasztalta övéit. "Ezúttal taktikai csatát kellett nyernünk, az pedig mindent elmond a csapatról, hogy a sakkjátékban is otthon van, azaz akkor győz, amikor nem annyira lendületes. Fizikálisan nem tűntünk annyira frissnek, ettől függetlenül a védelem és a középpályássor elsőrangúan teljesített.” Ami azért is említésre méltó, mert a védelem tengelyében először szerepelt kezdőként a BL-ben Pascal Cygan, aki Wenger szerint rendkívül megbízhatóan szűrt. A győztes gólt szerző Gilberto Silvát is imáiba foglalta a gall maestro: "Ôszintén szólva nem vártam volna, hogy ennyire gólerős legyen. Más kérdés, hogy olykor érik az embert meglepetések. Gilberto esetében nem is egy. Amikor láttam Brazíliában játszani, inkább védőfeladatai voltak, erre most kiderül, hogy rendkívül hatékony a kapu előterében – a levegőben is!”
Amilyen elégedettek voltak az A-csoport viktorai, annyira felháborodottan fogadta együttese három pontot érő produkcióját Fabio Capello. A Roma nyolcvanpercnyi emberelőny ellenére csupán egy szerencsés találattal gyűrte le a Genket: a labdabirtoklás ugyan olasz fölényt mutatott érthetően (23–32 perc), ám a lövéseknél már meglepő adatot találunk (12–12), a faultok pedig elárulják, ki volt az idegesebb (14–19 – 5 római sárga lappal). Első nyilatkozatában és felindulásában a tréner közölte, "amióta Rómába jöttem, most játszott a csapat a leggyalázatosabban, olykor teljesen kiborultam a partvonal mellett. Siettettük a befejezéseket, túlságosan gyorsan passzoltunk, fejetlenül rohantunk előre.” A sajtószobába érve már "letekerte a hangot”, és a játékosait a győzelem ellenére "megéneklő” szurkolókat szapulta inkább: "Ilyenkor szégyellem, hogy olasz vagyok és ilyen emberekkel kell találkoznom. A győzelem a legfontosabb, a többi kevésbé érdekes.” Való igaz, a lehetőségeket elpocsékoló Batistuta, valamint a széleken szokatlanul statikusan játszó Cafú és Candela produkciójában aligha lehetett sok pozitívumot lelni. A futballisták mindazonáltal felettébb elégedettek voltak, a gólszerző Cassano egyenesen tízesre értékelte a gárda "performanszát”, míg Panucci kijelentette, "Olaszországban sohasem tudnak felhőtlenül örülni az emberek, még egy győzelem esetében sem, ami sajnálatos. Mi viszont elégedettek vagyunk: a Real is szenvedett Athénban, ami mutatja, nincs könnyű meccs manapság Európában.”
Úgy ám. Az Inter például otthon bukott – ami történelmi mérföldkő, elvégre a milánói szupergárda 1963 óta 33 BEK-, illetve BL-kupameccset vívott hazai pályán, és sohasem szenvedett vereséget (25 győzelem, 8 döntetlen). Egészen szerdáig, amikor is a Lyon egy órán át totálisan uralta a mérkőzést (lövések: 8–13…), s az ezalatt szerzett két gól elegendőnek bizonyult egy fantasztikus sorozat megtöréséhez. Az egyik kulcsszereplő a középpálya perpetuum mobiléje, Sidney Govou volt, aki rendkívül kreatívan szervezte a támadásokat, mást nem mondjunk, mindkét gólt ő készítette elő. "Minden úgy működött, ahogyan elterveztük – lelkendezett a vizitálók vezetője, Paul Le Guen. – Egységesen, a taktikát a legmesszebbmenőkig betartva futballoztunk, fizikálisan is ellenfelünk fölé kerekedtünk, küzdöttünk a végsőkig. Egy ilyen siker óriási lökést adhat a csapatnak, jóllehet tudjuk, három hét múlva aligha vehetjük biztosra a mostani győzelem megismétlését.”