Két hete annak, hogy a Kispest-Honvéd elleni vereséget követően a Dunaferr és Keszei Ferenc közös megegyezéssel szerződést bontott egymással. Szokványosnak aligha nevezhető a váltás, arra ugyanis meglehetősen ritkán van példa, hogy a pályaedző távozzon akkor, amikor a csapat gyengébben teljesít a vártnál. Ám Dunaújvárosban megtörtént ez a csoda, azóta Tornyi Barnabás munkáját Pálinkás András kapusedző mellett Jung József, a juniorcsapat szakvezetője segíti.
Keszei Ferenc évad közben szívesebben menne olyan helyre, ahol ismeri a viszonyokat
Keszei Ferenc évad közben szívesebben menne olyan helyre, ahol ismeri a viszonyokat
Keszei Ferenc évad közben szívesebben menne olyan helyre, ahol ismeri a viszonyokat
Keszei Ferenc évad közben szívesebben menne olyan helyre, ahol ismeri a viszonyokat
"…Természetesen bánt, hogy munkámmal nem tudtam hatékonyan segíteni a csapat eredményességét. Mindenesetre ez a három hónap meglehetősen tanulságos volt a számomra. Tornyi Barnabással ezután is megmarad a baráti kapcsolatom, de abban biztos vagyok, hogy soha az életben többet nem vállalok pályaedzői feladatot.” A fenti mondatokat Keszei Ferenctől hallhattuk a szerződésbontást követően, és bár még csak két bajnoki forduló telt el a történtek óta, máris hallani olyan hangokat, hogy az újvárosiak volt trénere esetleg már a közeljövőben kispadhoz juthat… – Mivel telnek a napjai, amióta elköszönt a dunaújvárosiaktól? – Most több idő jut a családomra, valamint intézem a lakásfestéssel kapcsolatos teendőket – mondta Keszei Ferenc. – A hét végén futballoztam is, pályára léptem a szarvasi öregfiúk együttesében a Békéscsaba ellen. Sajnos gólt nem sikerült szereznem, de a kettő–kettes döntetlen nem tűnik rossz eredménynek… Hétfő óta pedig egy számítógépes tanfolyamra járok, ugyanis azt gondolom, a mai világban elengedhetetlen az efféle ismeretek elsajátítása. – Nehéz elképzelni önről, hogy a hét végén nem volt ott nézőként valamelyik futballmeccsen… – Ezt nem állítottam, pénteken az NB I B-s Kaposvár–Pápa találkozót azért megtekintettem. Kíváncsi voltam az új kaposvári stadionra, és egyáltalán nem bántam meg a döntésemet. Remek mérkőzést láttam, csak azt sajnáltam, hogy szinte az utolsó pillanatban kicsúszott a győzelem korábbi csapatom, a Rákóczi kezéből. –Mit szól ahhoz, hogy a szerződésbontása óta a Dunaferr kétszer is nyerni tudott? – Egyfelől örülök ennek, másrészt úgy érzem, a labdarúgók rádöbbentek arra, hogy nekik a játékkal kell foglalkozniuk. Jó érzés, hogy Tornyi Barnabás és a Dunaferr kilábalni látszik a hullámvölgyből, úgy érzem, hogy amennyiben a hét végi, Videoton elleni bajnokiját is megnyeri a gárda, akkor a későbbiekben jó esély nyílik a felsőházba kerülésre. –Ha már említette korábbi csapatát, a Kaposvárt, annyi azért feltétlenül megállapítható, hogy a Rákóczi visszafogottabban teljesít annál, mint ahogy azt a bajnokság kezdetén remélték a második vonal legutóbbi bronzérmesénél. Mindez igaz arra a Haladásra is, amely tavasszal még az élvonalban szerepelt, és ahol korábban önnek ugyancsak volt egy sikeres időszaka. Belegondolva abba, hogy Keszei Ferenc korábban tíz csapatot vezetett egy osztállyal feljebb, nem lenne meglepő, ha valamelyik klubtól megkeresték volna az ajánlatukkal. –Egy állás nélküli edzőt az emberek könnyen összeboronálnak olyan együttesekkel, amelyek a vártnál gyengébben szerepelnek. Amennyiben szezon közben kellene munkát vállalni valahol, talán valóban jobb lenne olyan csapat kispadjára leülni, ahol a viszonyok nem teljesen ismeretlenek számomra. Egyelőre azonban nem aktuális ez a kérdés, ugyanis egyetlen csapat vezetőivel sem tárgyaltam az esetleges közös munkáról.
