A DVSC vezetőedzője, Szentes Lázár korábban mindig Hanák Viktort jelölte a a balhátvéd posztjára, s a védő elég jó teljesítményt nyújtott az előző mérkőzéseken, megpróbálván kiszorítani a nyáron igazolt, de hetekre harcképtelenné vált 46-szoros román válogatott Selymes Tibort. Az edző a Siófok elleni bajnoki előtt változtatott eredeti elképzelésén, és Hanák helyett a rutinos labdarúgónak szavazott bizalmat, akinek a vádlisérülése meggyógyult, s aki már az FTC ellen is szóhoz jutott csereként.
Selymes Tibor nagyszerû gólt szerzett
Selymes Tibor nagyszerû gólt szerzett
S mint a végén kiderült, az edző jót húzott, hiszen éppen Selymes fura, szabadrúgásból lőtt góljával sikerült egyenlítenie a Lokinak a hajrában. Persze, kérdés: valóban Selymesé volt-e a gól? Csank János, a Siófok edzője a találkozó után azt mondta: egyik játékosa, Koller Ákos ért utoljára labdába, ám az csak súrolta a hátvéd feje búbját, irányt nem változtatott, így öngólról szó sem lehetett (tudósításunkban is így foglaltunk állást, és a gólt Selyemesnek adtuk). – Megvallom, úgy éreztem, hogy a szabadrúgásom után érintés nélkül hullott hálóba a labda, de Bajzát Pétertől tudom, hogy az egyik védő fején kicsit megcsúszott – elevenítette fel a történteket Selymes Tibor. – Tudatos volt-e ez a lövésszerű beadás? – Az edzéseken rengeteget gyakoroljuk, hogy az ilyen szituációkból elvégzett szabadrúgás során úgymond kaput találjon a labda, vagyis ha a csatárok és a védők is elhibázzák azt, akkor is veszélyt jelentsen. Az MTK ellen szerzett gólom sem volt véletlen, annyi különbséggel, hogy azon a meccsen a rövid sarok felé csavartam a labdát. – Mint védő, került már hasonlóan kellemetlen helyzetbe, mint most Koller Ákos? – Az ilyen megoldás egyedi eset. Legutóbb az FTC ellen, talán éppen a csúszós talaj miatt, egy suta mozdulattal kevés híján öngólt fejeltem, szerencsére kapusunk, Sandro Tomic megfogta a labdát. – Vasárnap nagy lehetőséget szalasztottak el, hiszen ha a Siófokot legyőzik, most dobogós helyen állhatnának a bajnokságban. – A siófokiak jól bekkeltek, szinte képtelenek voltunk a védőfaluk mögé kerülni. Jól lezárták a széleket, bár néhány beadással tudtunk némi zavart kelteni. Próbálkozásainkban azonban nem volt kellő átütőerő, talán azért sem, mert a csatáraink ezúttal nem kaptak annyi támogatást a középpályásainktól, mint azt megszokhatták. De nincs miért elkeseredni, hiszen Kispesten is győzelmi reményekkel léphetünk pályára, aztán pedig fogadjuk a sereghajtó Békéscsabát, majd a Sopront. Azaz, egy jó sorozattal megszilárdíthatjuk helyünket az élmezőnyben. Eddig sem szerepeltünk roszszul, de szerintem a csapatban benne van a dobogós hely. – Azért boldog lehet, hiszen góllal ünnepelhette visszatérését. – Annak azért jobban örültem volna, ha nem rúgok gólt, de nyerünk. Hasonlóképpen érezhetett a lefújás után a siófokiak tán legjobb teljesítményt nyújtó labdarúgója, Schultz Levente. A korábban a Ferencvárosban játszó középpályás lőtte a meccs első gólját, és bizony majdnem a lefújásig úgy tűnt, ez a találat győzelmet ér. A labdarúgó – aki korábban szívproblémák, majd lábtörés miatt hagyott ki hónapokat, és ami ez ügyben említést érdemel: anno a ma már a DVSC színeiben futballozó, de akkoriban még Újpesten szereplő Szekeres Tamással történő ütközés után vitte el a mentő a játékost az Üllői útról a kórházba – néhány mozdulattal felvillantotta mindazt, amit egy jó képességű futballistának tudnia kell. A 47. percben szemfülesen lecsapott a labdára, amikor az az elcsúszó Máté Péter mellett tovasuhant, sprintelve megelőzte a felé induló védőket, majd laza bokamozdulattal a bal alsó sarokba pörgetett. Mondhatnánk szerencse is kellett ahhoz, hogy a labda a kapufa mellett a hálóba kerüljön, ám visszanézve az eseményeket, immár elmondható, Schultz megoldása tudatos volt, olyan trükk, amely méltán érdemel elismerést.