Vizsgázik a magyar Eb-pályázat

Élesbe fordul a kampány. Politikára kifinomult fülek most biztosan másra gondolnak: nem a közelgő önkormányzati választásokról van szó. Magyarország megpályázta a 2008-as Európa-bajnokság döntőjének megrendezését, és a jövő héten nagy lépést tehet afelé, hogy meggyőzze az UEFA illetékeseit, jobb rendezőt nem is találhatnának. Hétfőtől péntekig ugyanis hazánkban vizitál az európai szövetség inspekciós bizottsága, bejárja a tervezett helyszíneket, majd jelentést ír a tapasztalatairól. Ez a jelentés biztosan jelentős szerepet játszik majd a rendezési jog odaítélésekor.
A bizottság tagjai manapság nem sok időt töltenek a családjukkal. Tizennégy ország kandidált, ez a közös szándékok miatt hét pályázatot jelent, és az UEFA szakemberei minden egyes városba elmennek, amely mérkőzésnek kíván otthont adni hat év múlva. Már jártak Ausztriában és Svájcban, a négy kandidáló skandináv országban, Írországban és Skóciában, Oroszországban, Magyarország után pedig Törökországban és Görögországban, valamint Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban vizitálnak. Miután megpihennek, megírják jelentéseiket, majd december derekán megszületik a döntés: az európai szövetség végrehajtó bizottsága mondja ki, melyik pályázó nyert, és rendezheti meg az Eb-t.
Azt az Eb-t, amelynek a jelentősége hihetetlen mértékben megnő a jövőben. A FIFA ugyanis rotációs rendszerben kívánja a világbajnokságokat megrendezni, azaz kontinensről kontinensre szállna a jog, ami azt jelenti, hogy a németországi világbajnokságot követően akár húsz esztendő is eltelhet, amíg a világ legnagyobb futballünnepe visszatér a mi földrészünkre. Ebből egyenesen következik, hogy az Európa-bajnokságok szakmai és üzleti szempontból is felértékelődnek, biztosra vehető a nagyhatalmak kandidálása, amelyek a mostani pályázatra nem mozdultak rá. Magyarán: kis országnak alighanem jó ideig most van az utolsó esélye a rendezés elnyerésére, ezért is lenne üdvözítő a kínálkozó lehetőség megragadása.
A pénteki sajtóbeszélgetésen a legtöbb kérdés kézenfekvően fogalmazódott meg: van-e esélyünk közép-európai országként, különösen úgy, hogy a labdarúgásunk enyhén szólva sem tartozik a kontinens elitjébe. Bozóky Imre, az MLSZ elnöke, Makray Balázs és Huszár István, az Eb-projekt két igazgatója természetesen derűlátóan ítélte meg a helyzetet, ezt az optimizmust nem lehetett teljes egészében kincstárinak minősíteni, ugyanis logikus és komoly érvek szólnak mellettünk, talán több is, mint ellenünk. Menjünk sorjában, és kezdjük a regionális helyzettel. Az UEFA régóta hangoztatja, hogy szeretné, ha megszűnne a futballtérkép egyoldalúsága, ezért érdeke az elmaradottabb országok fejlődésének elősegítése. Ennek ugyan ellentmond például a legutóbbi, tavasszal Stockholmban megtartott tisztújító kongresszus, amelyen a nagyhatalmak éppen ennek a régiónak a rovására erősítették meg diplomáciai pozícióikat, ám az UEFA ennek ellenére állítólag nem törődött bele a helyzetbe. A terv szerint nemsokára régiókra osztja fel a kontinenst, és a végrehajtó bizottságba azok delegálnak majd tagokat, így az érdekképviselet sokkal árnyaltabb és igazságosabb lesz - amenynyiben az elképzelés valóban gyakorlattá válik.
Az pedig a magyar vezetők szerint egyáltalán nem döntő szempont, hogy éppen milyen szintű futballal büszkélkedhetnek a pályázók. Márcsak azért sem, mert az oroszokat és a törököket leszámítva egyik ország válogatottja sem igazán nagyágyú. Sajátos módon ez a tény is mellettünk szólhat. Mi ugyanis csupán egy helyet vennénk el a mezőnyből a rendező jogán, több pályázat viszont kettőt – a skandináv négyesből is csak kettő lenne automatikusan részvevő –, ugyanakkor kétségtelenül alaposan alátámasztaná a magyar kandidálást az, ha válogatottunk sikeresebben szerepelne…
Ma még az sem számít, hogy stadionokat csak maketteken láthat majd az UEFA szemlebizottsága, így volt ez akkor is, amikor legutóbb a portugálok megkapták a jogot. Nagyobb súllyal esik latba a szálláshelyek száma, a megfelelő infrastruktúra, a helyszínek közelsége, az ország megközelíthetősége, ezek egy részében most is jól állunk, kedvező döntés esetén pedig a többiben is ledolgozható a lemaradás. Utóbbit szolgálja a kormánygarancia, ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ha megkapjuk a rendezés lehetőségét, akkor 2008-ig lesz autópálya Kaposvárra, Debrecenbe és Miskolcra is, épül elegendő szállás, színvonalas repülőterek várják majd a helyszíneken a részvevőket és szurkolóikat, és így tovább.
Valamelyest nyilván részben ezt a szándékot is szolgája az, hogy a bizottság az egyes városok között légi úton közlekedik majd, ám ennél is nagyobb nyomatékot adhat a program protokolláris része. Szerdán ugyanis fogadja a bizottságot Medgyesy Péter miniszterelnök, majd pénteken Mádl Ferenc köztársasági elnök is, ezzel is jelezve, hogy a magyar politikai vezetés teljes mellszélességgel támogatja a pályázatot. Arra még egyetlen esetben sem volt példa, hogy az UEFA szemlézőit erről két közjogi méltóság is biztosítsa, így ez a tény talán fontos érv lehet az elszántságunk komolysága mellett.
Maga a program egyébként egy sajtótájékoztatóval kezdődik hétfőn 11.15 órakor a Kempinski Hotelben – a helyszín nem véletlen, a tervek szerint ez a szálloda lenne majd hat év múlva az Eb főhadiszállása. A küldöttség délben Győrbe repül, kedden Kaposvárott és Széfeshervárott szemlézik, majd szerdán következik a miniszterelnöki fogadás a Parlamentben. Ez azonban csupán szusszanásnyi kitérő, egy óra múlva már Miskolcon vizitálnak a vendégek, és a napot Debrecenben zárják. Csütörtökön Szeged kerül sorra, délután pedig Budapest, ahol még az épülő Budapest Arénát is megtekintik, amely az esemény sajtóközpontjának adna otthont. S ha már itt tartunk: a Kongresszusi Központban zajlanának majd a selejtezők és a csoportbeosztás sorsolásai. Pénteken ellátogat a bizottság a BNV területére, ahol a közvetítési központ épülne ki, ezt követi a köztársasági elnök fogadása, és a programot egy sajtótájékoztató zárja.