Duplán örömet szerző rajt

A címvédő Real Madridnál Guti nehéz helyzetbe hozta Vicente del Bosque edzőt, hiszen a Roma ellen nyújtott parádés teljesítménye, amelyet két szép góllal koronázott meg, komolyan gondolkodóba ejtheti a csapat trénerét, már ami a csatárposztra jelölendő játékosokat illeti. A királyi gárdánál ugyanis a fantasztikus játékosállomány miatt tényleg a bőség zavarával küzdenek, ráadásul a legnagyobb konkurencia éppen a támadóknál lelhető fel, elvégre a Stadio Olimpicót elnémító Guti mellett Raúl, Ronaldo, Morientes és Portillo áll harckészültségben, de közülük egyszerre legfeljebb hárman játszanak majd. A legnagyobb valószínűség szerint a brazil világbajnok lesz a kirobbanthatatlan Raúl ékpárja, azonban Guti röviddel a római derbi után sietett kijelenteni: "Tudom, hogy Ronaldo hamarosan pályára léphet, de készen állok, hogy versenyezzek vele. Úgy érzem, a ma esti két gólommal bebizonyítottam, hogy megvan a képességem ahhoz, hogy olyan kaliberű csapatban szerepeljek, mint a Real Madrid.” E szavakat a mérkőzést Madridból, televízión követő Ronaldo feltehetően nem hallotta, ennek ellenére ő is üzent csapattársának: "Guti ismét meglepett. Nem ismerem őt még jól, de úgy tűnik nekem, hogy különleges technikai adottságokkal rendelkezik.”
A kis párbeszéd mellett a római est hőse azért szót ejtett magáról a találkozóról is. "A legfontosabb, hogy jól kezdtünk a csoport legnehezebb ellenfelével szemben, bebizonyítván, nem véletlenül vagyunk mi Európa legjobb klubcsapata. Azonnal egy magas sebességi fokozatba kapcsoltunk, és ilyenkor nagyon nehéz megverni minket. A Roma sem volt rossz, de az első bekapott gól után láthatóan leeresztett, ráadásul a támadási kényszer miatt kinyílt a hátsó alakzata, így pedig több, nagy helyzet is adódott előttünk. Nem érzem, hogy most el kell szállnunk magunktól, hiszen csak egy győzelmet könyvelhettünk el, miközben még rengeteg pont kiadó. Ugyanakkor roppant fontos sikert arattunk, amely természetesen a góljaim felett áll” – mondta a csatár, akitől vastapssal köszönt el az olasz(!) közönség. "A nézők tökéletes példát mutattak abból, milyen is az igazi szurkolótábor. Érezni lehetett, hogy szeretik a jó labdarúgást” – fűzte hozzá Guti.
Hogy az olaszoknak is legyen okuk valami aprócska örömre, arról egy argentin, Hernán Crespo gondoskodott. A hosszú hajú csatár Trondheimben szerzett két gólt, más kérdés, hogy ez sem volt elég a Rosenborg legyűréséhez. Ahhoz viszont talán igen, hogy az Internazionale szurkolói valamelyest megnyugodjanak: talán van élet Ronaldo után is.
A hűtlen brazil helyére szerződtetett támadó alkalmasint klubszinten kárpótolja magát a nyári szörnyűségekért – a válogatott ugyebár bitang nagyot hasalt az ázsiai világbajnokságon –, persze, ez nem újdonság, elvégre Crespo a Serie A-ban 170 meccsen 101 gólt szerzett, ami nagy szó Olaszországban (az elmúlt idényben 26 találattal gólkirályként zárt). Meglehet, Massimo Moratti klubelnök dörzsölgeti a kezét a mostani dupla láttán, mert bár a Ronaldóért kapott pénzből nem keveset költött a dél-amerikaira (20 millió eurót), még mindig áron alul jutott hozzá, ha azt vesszük, hogy a Lazio annak idején 54.1 millióért hozta el Crespót a Parmától. Ezelőtt két évvel ez rekordnak számított, akárcsak a csatár fizetése, más kérdés, hogy a római bajnokcsapat vele már nem tudta megismételni a nagy tettet – az Internél ugyanakkor azt remélik, akár át is lendítheti őket a tű fokán. Norvégiában máris hozzátett valamit az összképhez az amúgy rendkívül szerény futballista, aki egy vele készült interjúban korábban kifejtette: "Noha rendkívül sokat változtam annak érdekében, hogy még jobb legyek, még mindig nem tekintem magam igazi világklasszisnak. Batistuta iszonyatosan erős, Zamoranóban veszett elszántság dolgozik, Ronaldo hihetetlenül gyors – őszintén: ezek a kvalitások maradéktalanul jellemzőek rám is? Nem, s tudható, nem könnyű arra a szintre eljutni, ahol ők tartanak. Én azért dolgozom mindennap, hogy a lehető legjobb legyek. Kemény munkával előrejutni: ez az én ars poeticám.”
Az pedig a futball szépsége, hogy a gyepen a fenti pénzösszegek lehetnek iránymutatóak, meghatározóak azonban semmiképpen. Elvégre Azar Karadas ugyanannyi gólt lőtt, mint Crespo, holott érte csupán 800 ezer eurót fizetett a Rosenborg áprilisban a Brann gárdájának. A török felmenőkkel bíró, 21 esztendős futballistát nem csak azért tartják az egyik legnagyobb norvég tehetségnek, mert 190 centis – tényleg van érzéke a játékhoz. A kolosszus, izomzatával egy élő tankot idéző játékost két éve előbb a Bayern München, majd a West Ham United is kinézte magának, s a klub honlapjának szerkesztője akkor azt sem tartotta kizártnak, hogy hárommillió dollárt is el lehet kérni érte, ám végül mindkét biznisz kútba esett. Később az ifjú önmaga tett arról, hogy csökkentse ázsióját: részegen verekedett a bergeni hajnalban, emiatt egy napot a rács mögött kellett töltenie. Később egy felkészülési meccsen "kóstolt bele a jóba”, amikor a Lokomotiv Moszkva egyik hátvédje, a BL-ben idén szintén érdekelt Vagyim Jevszejev odalépett neki, ő erre nekirontott a bekknek, ám az orosz előbb egy jobbcsapottal a földre küldte, majd ott még meg is rugdosta…
E kijózanító élményeket követően az ifjú "rendezte sorait”, s teljes mértékben a futballra koncentrálva egyre feljebb lépdelt a grádicsokon, idővel az U-21-es válogatott csapatkapitányává választották, s bemutatkozott már a felnőttek között is. Középhátvédként, jobb oldali középpályásként és ékként is látták már kiválót nyújtani, mindazonáltal Trondheimben – miután egy leedsi és liverpooli tárgyalás is zátonyra futott – eleinte nem váltotta be az iránta táplált reményeket. Szerdán viszont valamennyi norvég lap címlapjáról az ő képe vicsorgott vissza, amint a hálót harapdálja féktelen örömében. "Nem érdemlem meg ezt – nyilatkozta a Dagbladetnek. – Nem egyedül értem el ezt a sikert, a társaimtól kapott remek labdákat kellett csupán belőnöm. Összességében az egész mégis olyan, mint egy csodálatosan szép álom…”
A negyedik duplázó, Zlatan Ibrahimovic meglehetősen hosszú hallgatás után szólalt meg ismét. Az Ajax langaléta svéd támadója tétmérkőzésen legutóbb május 12-én, az Utrecht ellen volt eredményes, azóta viszont hallgatásba burkolózott. A BL-be három idény kihagyás után visszatérő amszterdami gárda szempontjából a lehető legjobbkor törte meg ezt a csendet! És ha már megtörte – ráadásul milyen góllal: a bal oldalon, az alapvonal közelében csinált néhány cselt, majd óriási erővel lőtt, és labdája a bal kapufáról pattant a hálóba –, akkor nem is hallgatott el, hanem azonnal megduplázta találatai számát, és eldöntötte a Lyon elleni ütközetet.
A felnőttek között a Malmö csapatában 1999-ben debütáló Ibrahimovic nem tartozik a klasszikus gólvágók közé, az egy idényben elért gólrekordja 12, ami egy támadótól azért vérszegény. Ebben az évadban sem nyitott túl jól, még a kezdőcsapatbeli tagsága is veszélyben volt (Mahlasz és Ahmed Hoszszam komoly vetélytárs!), Ronald Koeman azonban a franciák ellen a skandinávnak szavazott bizalmat. A csatár nem ígért semmit, hatalmas megtiszteltetésről beszélt a meccs előtt, arról, hogy az Ajax már nagyon régen nem szerepelt a BL-ben, és hogy ezt illene emlékezetessé tennie az együttesnek.
Nos, a visszatérés emlékezetes lett – hála Ibrahimovic duplájának.