A gyalázkodást is büntethetik

Egyenlített az MTK. Mielőtt a kék-fehérek felhördülnének, mondván, csapatuk megnyerte a vasárnap esti, egykoron méltán, ma csak hagyománytiszteletből örökrangadónak nevezett találkozót, gyorsan leszögezendő: a statisztikában érte utol riválisát a Hungária körúti együttes. A két gárda ugyanis 183. alkalommal találkozott szeptember első napján, és a vendégsiker azt jelentette: a kékek hetvenegyedszer győzték le ellenfelüket, s miután eddig negyvenegy meccs végződött döntetlennel, könnyen kiszámolható, hogy eddig a Fradi is hetvenegy – MTK elleni – győzelmet számlál. Pedig a Fradi is egalizálhatott volna – és bizony, bizony, más megközelítésből ez is igaz. A két csapat párharcában ugyanis az MTK pályaválasztóként negyvenszer győzött, míg az FTC harminckilencszer ünnepelhetett hazai csapatként. Most itt lett volna az alkalom, de – akárcsak vasárnap Zavadszky Gábor találata után – e tekintetben is elmaradt az egyenlítés.Persze, a múlttal kevesen foglalkoztak, a mérkőzés után az érintetteket természetesen csak ez a bizonyos 183. meccs történései érdekelték. Sajnos, ezúttal sem a futball játszotta a főszerepet. Amint arról tudósításunkban írtunk: a zöld-fehér hívek egy csoportja összetűzésbe került a rendfenntartó erőkkel, s a hazaiak gyalázkodó rigmust skandáltak a maroknyi MTK-tábor felé. A helyzet ijesztő volt, de Bede Ferenc nem látta fontosnak félbeszakítani a mérkőzést (bár erre a futball vezető testületei által korábban hozott rendelkezései lehetőséget adnának). Noha a hétfőn megjelent lapok szinte kivétel nélkül említést tettek a nézőtéri incidensről, a mérkőzést a televízióban figyelők nem értesülhettek az eseményekről – pedig a stadionban mindenki láthatta, hogy az egyik sarokban igencsak parázs lett a légkör. Tudni kell, hogy a mérkőzést az m2 csatornán a zöld-fehér klub saját televíziós stábja közvetítette. Az esetre természetesen rákérdeztünk, és a Fradi TV vezetőségének hivatalos válasza erre a következő volt: "Egy kamera ugyan készített képeket a rendőri intézkedésről, de sportközvetítésről lévén szó, a műsorkészítők elsődlegesnek ítélték a pályán eközben zavartalanul folyó játék bemutatását. A lelátói jelenetek esetleges közvetítése mérlegelés kérdése volt, és a nemleges döntésben szerepet játszott az is, hogy a közvetítés nem irányulhatott egy ember, vagy egy szűk csoport törvénysértő cselekedetének dokumentálására. A közvetítés készítői ezen kívül nem érezték indokoltnak, hogy egy tiltott önkényuralmi jelkép a közvetítés révén még nagyobb nyilvánosságot kapjon.”Nos, ha a kamera nem is mutatta a konkrét esetet (a tévében csak a szektorban futkározó emberek lábát lehetett látni, és az erősödő füttyszót, valamint a bekiabálások foszlányait hallani) a kommentátor egy mondatban jelezhette volna a rendbontás tényét…Az indulatokat csak szította a durva futball, néhány labdarúgó forrófejűsége. E feszült hangulatú mérkőzés egyik fordulópontja kétség kívül Dragóner Attila kiállítása volt.A találkozót követő sajtótájékoztatón a válogatott védő piros lapjáról Garami József, a Ferencváros szakmai igazgatója úgy vélekedett, szerinte játékosa a labdát akarta megszerezni, és ehhez hozzátette: nem tiszte a játékvezetőt bírálni, és mielőtt elhamarkodottan véleményt formálna, megnézi az esetet videón. S hogy a mesteredző megbünteti-e a kiállított játékosát?"Vannak bizonyos belső szabályok, amelyek az öltözőben mindenkire érvényesek, de ezek nem minden esetben tartoznak a külvilágra.” – mondta erre Garami József.Maga az érintett úgy fogalmazott: fel sem merült benne, hogy megrúgja Komlósi Ádámot, az pedig végképp nem, hogy sérülést okozzon."El kell fogadjam a játékvezető döntését – mondta Dragóner Attila. – Magam már visszanéztem az esetet, és sok, a labdarúgáshoz értő emberrel is beszéltem róla. Többen úgy látták, hogy a piros lap jogos volt, de sokan azt is elmondták, ezen a mérkőzésen volt több olyan szabálytalanság is, amelyet hasonló eréllyel lehetett volna elbírálni. Azoknál az eseteknél mérlegelt a bíró, az enyémnél nem, de mondom, tudomásul vettem a döntést.”A védőnél sokkal boldogabban hagyta el a stadiont Zavadszky Gábor, aki éppen a Ferencvárosban nevelkedett. "Fura érzés volt az Üllői úton gólt szerezni az FTC ellen – mondta a kék-fehérek középpályása. – Volt idő, amikor az egész stadion felugrott, ha betaláltam ugyanebbe a kapuba. Emlékszem, az első bajnoki gólomat is éppen oda lőttem, a Sopron ellen; ugyanebbe a sarokba lőttem egy gólt UEFA-kupameccsen a görög Olympiakosz Pireusz ellen; vagy az olimpiai válogatott mezében Skócia ellen. Hogy a szurkolók a meccs közben szidalmaztak, az még hagyján, hiszen a játékra koncentráltam, de azért az érdekes volt, hogy amikor a mérkőzés után nyilatkoztam, rendezői mellényben szóltak be olyan drukkerek, akiket nagyon jól ismerek korábbról. De Gömöri Zsolt, az Edda billentyűse, aki óriási Fradi-drukker, gratulált a gólomhoz, és ez azért nagyon jólesett.”