Amikor szabad a pálya

Húsz órával a Kispest elleni bajnoki mérkőzés előtt Pásztor József, a békéscsabaiak vezetőedzője lemondott posztjáról. A szakvezető szerint sokan megsértették – egyes hírek szerint megfenyegették – a csapatból, ezért még a stadionba se ment ki. Nélküle az addig mindhárom bajnokiját elvesztő újonc 4–0-ra nyert. Pásztor utóda Garamvölgyi Lajos lett.Hajdú B. István: – Végtelenül szomorú a történet, hiszen kevés olyan embert ismerek, aki ennyire összenőtt volna a békéscsabai futballal. Amikor a rajt előtt arról beszéltünk, ki lesz az első edző, aki elveszti az állását, Pásztorról azt mondtuk: nem lehet annyira gyenge a csapat, hogy ne vele képzeljék el a problémák megoldását. Mindenesetre a gárda megtáltosodása számomra furcsa, és nehezen tudom magam beleélni Pásztor lelkivilágába. Vajon kinek szurkol most? Élete legfontosabb csapatának sikeréért, vagy az őt fenyegetők bukásáért? Mezey György: – Csak személyes oldalról tudom megközelíteni a kérdést: Józsi a játékosom volt, és kitűnő edzőnek tartom. Érthetetlen számomra, hogy idáig fajult a helyzet. Kegyetlen a futball törvénye: hiába dolgozik valaki becsülettel, felmond, és másnap brillírozik a csapat. Remélem, Józsi megmarad nemcsak a magyar, hanem a békéscsabai fuball számára is.Szántó Imre: – Olyan játékosnak és edzőnek ismertem meg, akiről elképzelhetetlen, hogy megfenyegessék. Mindig szimpatikus volt Pásztor is, a csapatai is, de szerintem korai volt a lemondása, vele is győzhettek volna. Nyilasi Tibor: – Nagyon sajnálom a történteket, egykori játékostársamról is csak azt mondhatom, amit nemrégiben Hannich Péterről: senki sem lehet próféta a saját hazájában, magam is átéltem hasonlót. Lám, ilyen világ lett, ez a hála azért, ha valaki játékosként és edzőként ennyit tesz a klubért. Az élet eldönti, kinek van igaza, bár én tudom, hogy Józsinak a sors kamatostul visszaadja, amit most elvett.Détári Lajos: – Nem tudom elképzelni, miként lehet ekkora szakadék a játékosok és az edző között. Azt tudom, hogy Pásztor Józsi nagyon sokat tett a klubért, de a magam példájából tudom: ha bárkivel gondom volt, leültünk, és egy perc alatt tisztáztuk. Ábrahám Attila két alkalommal is felmutatta a sárga lapot a kispesti Pandur Péternek Békéscsabán, ám nem állította ki. A játékvezető elismerte, hogy hibázott. Felmerült, hogy a fővárosiak óvnak, ám a sportszerűségre hivatkozva mégsem teszik ezt, mert a tévedéssel nem érte őket hátrány.Hajdú B.: – Most pedig Pandur helyzetébe nem tudom beleélni magam: miként élte volna meg, hogy csapata megóvott egy mérkőzést azért, mert ő játszott? Szerencsére a Kispest belátta, hogy ez nem akkora hátrány. A hazaiak pedig talán azért nem tiltakoztak, mert jó volt nekik, hogy a védő játszott… Egyszer Vácott közvetítettem egy meccset, ahol viszont leküldtek valakit a pályáról, pedig csak egy sárgát kapott – akkor a segítő valóban segített, azaz a partjelző jelzésére a bíró időben korrigált. Ábrahám ettől még jó játékvezető maradt, sőt, most egy fontos tapasztalattal gazdagabb. Még szerencse, hogy nem az történt, hogy kilopták a zsebéből a piros lapot, mert akkor most rabló-pandúrt játszhatnánk.Nyilasi: – Le a kalappal a Kispest előtt, a sportszerűség valóban ezt a lépést diktálta. Örülök, hogy így elrendezték ezt a konfliktust, egy óvással sokkal nagyobb baja lehetett volna Ábrahám Attilának, de talán lezárul a történet azzal, hogy a bíró elnézést kért. Détári: – Ez így sportszerű. A hiba benne van a játékvezető tevékenységében is, de talán az asszisztensek segíthettek volna, és nyilván elgondolkodtató, ha a csabai játékosok szólnak, hogy ez már a második sárga. Még azt is el tudtam volna képzelni, hogy Ábrahám a kispestiektől, vagy magától Pandurtól megkérdezi, mi a helyzet, a srácokat ismerve elismerték volna, hogy ki kell állítani a játékost.Szántó: – Tanulságos volt nézni az összefoglalót. Ábrahám mindkét alkalommal odafutott, rá sem nézett a vétkesre, csak felmutatta a lapot. Pedig ha nem ennyire hűvös, elzárkózó és a játékos szemébe néz, esetleg hozzátéve, hogy "sporttársam, ezért muszáj lapot adnom, legközelebb ne forduljon elő”, lehet, hogy megjegyezte volna magának a futballistát. Felajánlotta lemondását Bognár György, a Matáv Sopron edzője – és felettesei el is fogadták azt. A tréner szerint a soproni közönség egy kicsiny, ámde annál hangosabb része befolyással van a klub életére, és ennek nem ő az első áldozata az edzők közül, még ha Bognár elsősorban magában is kereste a kudarc (idén négy meccs, négy vereség) okait. A szakember tavasztól kilenc mérkőzésen át dirigálta a Matáv csapatát, irányításával négy döntetlen mellett öt vereséget szenvedett a csapat –azaz egyetlen győzelmet sem szerzett.Mezey: – Vicces lett volna, ha a Kispest óv… Olyan előfordult az én praxisomban is, hogy az ellenfél kispadján ülő kollégám négyet cserélt, és bár nyertünk, a hivatalból lefolytatott eljárás végén még levontak néhány pontot a vetélytárs együttestől. Úgy tűnik, a Honvédnak valahogy műhibák útján kell pontokat szereznie – mert önerőből mintha nem menne. Nyilasi: – A szurkolók elkeseredése valahol érthető, hiszen az első hatba várták a csapatukat. Sajnos az edzői pálya ilyen, ezt is átéltem, előfordulhat, hogy a csapat és az edző nem passzol egymáshoz, vagy a közeg nem volt olyan, hogy Gyuri sikeres legyen. Remélem, a történtek nem szegik kedvét, és a Sopron is elindul felfelé.Mezey: – Azt soha senki nem bizonyítja be, hogy más edzővel más lett volna az eredmény is. Gyuri lépése korrekt, sőt, példamutató volt. Ha valahol valami nem megy, és a légkör sem ideális, akkor kár az edzőnek a saját személyét előtérbe tolni. Ezzel a lépéssel a szememben csak nőtt a tekintélye. Innen üzenem Gyurinak: még néhány hasonló esetben lesz része a nyugdíjig.Hajdú B.: – Bognár szimpatikus, tehetséges ember, de azon nem lepődöm meg, ha kilenc, győzelem nélküli mérkőzés után hangosak a drukkerek, gondolom, erre maga az edző is számított. Ami furcsa: alig vagyunk túl a bajnokság nyolcadán, a csapatok hatodánál már váltottak. Ha minden negyedik forduló után két edzőt kirúgnak, a tizenkét élvonalbeli csapat idén tizenhat edzőt fogyaszt el, azaz Bognár még az idén nemcsak új csapatot talál, de még onnan is kirúghatják. Détári: – Az állományt ismerve jó csapatnak tartom a Sopront. Emberileg nagyra becsülöm Gyurit azért, hogy azt mondta: más rendszert akart bevezetni, de nem jöttek be az elképzelései. Tisztelem, hogy nem a külső körülményekben keresi a hibákat.Kifütyülték a hazai szurkolók Tököli Attilát a Dunaferr–FTC találkozón. A csatár, aki az elmúlt években több, mint száz gólt szerzett a dunaújvárosi csapatban, többek között bajnoki címhez és ezüstéremhez segítette az együttest, elmondta: nem érdekelte a lelátói tüntetés, mert szerinte azok az emberek, akik ellene fordultak, egyszer egy évben mennek meccsre – és akkor sem azért, hogy a Dunaferrnek szurkoljanak.Szántó: – Akárcsak Pásztor, Bognár is maga mondott le, és ez mélyebb elemzést igényelhet. És nem azért, mert az elnöknek már nem kell kirúgnia az edzőt, elég, ha megvárja, hogy a tréner felmegy hozzá. Ami érdekes: régebben azt mondtuk, hogy az egykori jó játékosoknak kell szerepet vállalniuk, ők váltják fel a régieket, most előttük a lehetőség, és mintha meghátrálnának. Felgyorsult a világ, mindenki türelmetlen, de az hiba, ha önmagunkkal szemben is azok vagyunk. Hajdú B.: – Azt szidják, akitől nagyon tartanak. Ezzel együtt ez nem csak magyar jelenség, Sol Campbellt Júdásnak nevezték, amikor a Tottenhamből a másik londoni klubhoz, az Arsenalhoz ment, és Luís Figót sem üdvözölték virágokkal Barcelonában. Kíváncsi vagyok, miként fogadják majd Újvárosban az MTK régi-új edzőjét, Egervári Sándort? Csodálkoznék, ha kifütyülnék… Egyébként pedig akkora a körforgás, hogy minden fordulóban van jó néhány olyan játékos, aki egykori klubja ellen játszik.Détári: – Megértem Tököli csalódottságát. Aki ennyit tett a klubért, annak elismerés jár, még az sem lett volna meglepő számomra, ha a meccs előtt a klub ajándékkal köszöni meg a csatárnak a szolgálatait. Emlékszem, annak idején az edzővel, Varga Zoltánnal volt konfliktusa, de nem adta fel. Bizonyított, gólkirály lett, és rengeteg örömöt szerzett a Dunaferr szurkolóinak.Valami megmozdult a magyar futballban – mondta Gellei Imre szövetségi kapitány, miután Miriuta Vasile és Raúl Tamudo góljaival 1–1-re végződött a Puskás Ferenc 75. születésnapjára szervezett Magyarország–Spanyolország barátságos mérkőzés. Gellei szerint Miriuta igazi vezéregyéniségként tért vissza. Szántó: – A játékos nagyságát jelzi, ha ilyen reakciót váltott ki a drukkerekből az, hogy meglátták zöld-fehér mezben. Talán tudták, mi vár rájuk, és Tököli gólt is lőtt. A jelek szerint nagyon érzékenyen érintette a közönséget, hogy elment tőlük egy ilyen jó játékos. Mezey: – Nincs ennek akkora jelentősége. Igaza volt, amikor váltott, a helyében büszke lennék arra, ha ennyire a magukénak érzik Dunaújvárosban, és nem tudnak belenyugodni, hogy máshol van. Ha közömbösek lettek volna a szurkolók iránta, az sokkal rosszabb lenne neki. Nyilasi: – Az lett volna a csoda, ha nem így történik. Ronaldót a saját közönsége fütyüli majd ki, ha marad az Interben. Tököli profizmusát jelzi, hogy nem mutogatott, hanem tette a dolgát, és végül gólt lőtt. Most már az Üllői út kedvence.Détári: – A meccset nem láttam, nem voltam itthon, de egyértelmű, hogy valami megmozdult. Remélem, a nemzetközi kupákban még érnek el szép sikereket a magyar csapatok, a spanyolok elleni döntetlen is jó eredmény. Mezey: – A mérkőzést magam sem láttam, de videón megnézem majd. Valami megmozdult, az biztos, ezt a magyar futball legelfogultabb, legrosszindulatúbb ellenségeinek is látniuk kell. Nyilasi: – Én is úgy érzem, van egy kis változás. Kezdődött a ZTE budapesti sikerével, majd a Ferencváros imponáló játékával az UEFA-kupában. Öröm látni, hogy vannak jó csapatok, néhány stadion is kezd alakulni. Bízom abban, hogy Miriuta az Eb-selejtezőkön is képes lesz hasonló produkcióra, de addig is meg kell becsülnünk minden apró sikert, mert Spanyolország ellen egy döntetlen nagyon szép eredmény. Szántó: – Az általánosítás sántít, s bár örömteli volt néhány eredmény, a magyar futball egésze talán még nem lett jobb. Azt sem kell mondani, hogy kilátástalan a helyzet. Majd az Eb-selejtezőkön derül ki, sikerült-e előrelépni. Én várom a legjobban, hogy az örömteli erdmények minél gyakrabban ismétlődjenek. Hajdú B.: – Az tény, hogy a futballszeretőket az utóbbi hetekben olyan sikerek érték, amelyektől elszoktak. Mire ezek a sorok megjelennek, már tudható, mire jutott a Manchester otthonában a ZTE, kedden délben csak remélni tudom, hogy sikerrel jár. Azért nem szabad elfelejteni, hogy barátságos mérkőzésen ugyanezt az eredményt értük el Anglia ellen is, aztán mégsem léptünk előre. Miriuta? Szombaton négy–nullára kikapott a Cottbus otthon a Rostocktól, ott nyilván nem mozdult meg.