Kiderül, hol jobbak a csatárok

A Ferencvároshoz hasonlóan a Kispest-Honvéd is jól kezdte a bajnokságot, noha a piros-fekete egylet a kilencedik kerületi gárdával ellentétben nem győzelemmel rajtolt. Az FTC Siófokon gyűjtötte be mindhárom pontot (külön öröm a zöld-fehér hívek számára, hogy a 2–0-ás diadalban kulcsszerepe volt a nyáron leigazolt Tököli Attilának), míg az egykori katonacsapat a címvédő ZTE játékosainak okozott nehéz pillanatokat (jóllehet, a mérkőzés 3–3-as végeredménnyel zárult, a bajnok örülhetett a pontszerzésnek: a hazaiak 2–0 után adták ki a kezükből a győzelmet). Szóval az előjelek tükrében mindenképpen érdekes találkozónak ígérkezik a két együttes mai ütközete, amely előtt a házigazdák kiválóságát, az utóbbi időben a ferencvárosiak legkiegyensúlyozottabb teljesítménnyel előrukkoló labdarúgóját, Dragóner Attilát kérdeztük, mit vár a találkozótól.– Természetesen azt, hogy ott folytatjuk majd, ahol Siófokon abbahagytuk – kezdte a csütörtök délutáni edzés után a beszélgetést a válogatott védő. – És itt most nem csak arra gondolok, hogy mindenképpen szeretnénk begyűjteni mindhárom pontot, hanem arra is, hogy ezúttal mindvégig az első forduló második félidei játékát produkáljuk majd. Sajnos, a bajnokság első negyvenöt percében nem találtuk még meg a játékunkat, szerencsére ebből még nem született különösebb probléma. Pedig technikailag, taktikailag egyaránt akadtak hiányosságaink.
– A következő játékrészben ellenben jól játszott a csapat.
– A szünetben Garami József mindent megtett, hogy korrigálja a hibákat és ez sikerült is neki, hiszen a második félidőben már sokkal jobbak voltunk és ez nem kizárólag a gólok miatt igaz. Az biztos, hogy az abban az időszakban mutatott játék jó kiindulási alap a bajnokságra nézve. Itt kell megjegyeznem, hogy a lelkes szurkolótáborunknak sokat köszönhetünk – rengetegen kísértek a Balaton partjára bennünket, ráadásul igen türelmesek voltak, s nem bántottak bennünket a gyengébb első félidei produkció miatt, már csak emiatt is igyekszünk szombaton kiszolgálni őket.
– Ez nem biztos, hogy olyan könnyű feladat lesz, mivel a nyáron még a megszűnéssel fenyegetett Kispest a várakozásokkal ellentétben remekül kezdett, szép gólokat lőtt, ráadásul igencsak agresszív futballt játszott.
– Az biztos, hogy nem szabad lebecsülnünk az ellenfelet, ennek ellenére csakis a három pont megszerzésével lennénk elégedettek, elvégre elég megnézni a játékosanyagot és egyből kitetszik, hogy nem csupán a hazai pálya előnye miatt a Ferencváros a meccs favoritja.

– A minap beszélgettem Fitos Józseffel, a Kispest nem hivatalos vezetőedzőjével, aki azt mondta, hogy – látva őket a ZTE ellen – egyik élvonalbeli együttes csatárkettősére sem cserélné el Marius Sasut és Torghelle Sándort…
– Én is hallottam erről , ám Fitos József szerintem megfeledkezett a Fradiról, ahol, ugye, nem kell mondanom, Tököli Attila és Gera Zoltán játszik elöl. Reményeim szerint a mi támadóink be is bizonyítják, hogy melyik duó a gólerősebb.
– Egyébként hogyan látja, beilleszkedtek végre a nyáron érkezett játékosok?
– Szerintem kicsit későn jöttek, egy-két hét szükséges lett volna ahhoz, hogy még inkább érezzük egymást, ám mind Leandrót, mind Tököli Attilát hamar befogadtuk, s ha a pályán olykor-olykor továbbra is érződik az összhang hiánya, azon kívül már egy hullámhosszon vagyunk. Amúgy a jó hangulat segíti a csapatszellemet, a Mester pedig mindenkinek megmondta: az újaknak be kell verekedniük magukat a csapatba, a név nem számít semmit. Emiatt igencsak ég bennük a bizonyítási vágy.
– Korábban szerepelt a Kispestben, ilyenkor érez valami nosztalgiafélét vagy ez a meccs is olyan, mint a többi?
– Mivel sosem öltöttem magamra a Honvéd felnőtt csapatának mezét, különösebb érzések nem kavarognak bennem, de az igenis boldogsággal töltött el, hogy a nevelőegyesületem nem szűnt meg, s továbbra is az élvonalban indulhat.
– Fejel gólt a Kispest ellen?
– Szeretnék, szeretnék, de hasonlóan örülnék annak is, ha győzelmünkkel segítenénk a vakbélműtét után lábadozó Marek Penksa gyógyulását.
Igen ám, de ez a cél egy kerülettel délebbre is.

Jó hangulatban telt el a hét Kispesten, hiszen a Honvéd remek játékkal majdnem legyőzte a bajnokot. A Zalaegerszeg után persze itt az újabb nehéz ellenfél, elvégre az Üllői úton kellene folytatni a jó szereplést. Márpedig mostanában ez a jó szereplés adott volt a Ferencváros vendégeként, hiszen általában a Kispest győzött.
A feladat tehát elvben igen egyszerű: csak a közelmúlthoz kell igazodni… Fitos József szerint persze ennél jóval többre lesz szükség. "Egyenlő esélyt adok mindkét csapatnak – latolgatta a pályaedző. – Hátul jobban kell figyelnünk, és ha nem leszünk öngyilkosok, akkor nyerünk. Mert szerintem játékban a Fradi nem ver meg bennünket.”
A Honvéd igyekezett megint alaposan felkészülni ellenfeléből, ezért némi videózás is színesítette a heti programot. Ebben segítségére voltak Fitosnak a kispesti szurkolók is, akik egy kazettával lepték meg a mestert, rajta régi Ferencváros–Kispest meccsek góljaival. Mármint elsősorban kispesti góljaival… Így elég szépen felvértezhette magát önbizalommal a piros-fekete különítmény, és a játékosok is úgy vannak vele, hogy igazán a győzelem lenne jó eredmény az ezüstérmes otthonában.
Torghelle Sándornak pedig különösen van oka a bizakodásra, hiszen az elmúlt szombaton két góllal köszöntötte az új bajnokságot – meg a régi bajnokot.
– Nem félt, hogy Urbán Flórián jól nyakon vágja, amiért húszévesen, már bocsánat, szinte kölyökként megesernyőzte őt?
– Nem mondott semmit, és különben is csak a pillanat szülte azt a cselt – felelte a csatár. – Jobbal nem mertem elvállalni, mert vagy a kapusba, vagy Flóriba rúgtam volna a labdát, ezért áttettem balra. És bár az a rosszabbik lábam, szerencsém volt, hogy befért a jobb alsóba.
– Később viszont már kimaradtak a helyzetek, így csak iksz lett a vége. Elfáradtak?
– Nagyon.
– Néhányan annyit futottak, hogy hozzájuk képest Sztahanov egy Pató Pálnak tűnt.
– Igyekeztünk megfelelni edzőnk kérésének, és letámadással, valamint elfutásokkal zavarba hozni az egerszegieket. Ez be is jött, ám természetes, hogy egy idő után kevesebb lett a levegő. A Fradi ellen remélhetőleg még tovább bírjuk, és akkor nem lehet baj.
– Ezt konkretizáljuk: győzelmet vár?
– Mindenképpen.
– Na tessék, van itt önbizalom…
– Miért ne várnék győzelmet? Jó csapatunk van, nem állunk be védekezni, hanem igyekszünk minél többet tartani a labdát, és támadni is. Piroska Attila az Egerszeg ellen is rengeteg jó labdát adott, most is rendesen futtathat majd bennünket. Mi meg ugyebár futunk majd, ameddig csak bírjuk.
– És ha már nem bírják? Elvégre a cserepadon jobbára juniorok ülhetnek, olyan kevés Kispesten a rutinosabb játékos.
– Ezzel nem tudunk mit kezdeni. De már a ZTE elleni mérkőzés is bebizonyította, hogy aki pályára lép a Honvédban, az fut, küzd és harcol. Ez a múlt héten egy döntetlenre volt elég. Szombat este viszont még jobbak leszünk.